Piton lánya

42. fejezet: A vonaton 1/3

Szeptember 1. Következő tanév.

Az ablakon tekintettem ki, a táj szép volt, azonban elmosódott.
A Roxfort Expresszen ültem, egy csukott ajtós kabinban. Egy mugli farmer volt rajtam, és egy fekete, kapucnis pulcsi, aminek a jobb felső sarkában egy apró, zöld, mardekár logó virított.
A piros sport cipőm a lábamon, aprón, hangtalanul verdeste a padlót.
A kicsi kabinban izgalommal teli beszélgetés hangzott. 4 hangocska szólalt meg, külön-külön.
Hát igen, nem voltam egyedül. Lia, Harry, Hermione, és Ron. Ott ültek tőlem nem messze. Hozzám hasonlóan még mindegyiken mugli ruha volt. Jó ízűen beszélgettek, míg én az össze mosódó fákat, bokrokat, hegyeket kémleltem.
Egy apró mosoly terült szét az arcomon, ahogy a tájat figyeltem.
Itt vagyok, megint, megint a Roxfortba tartok. A legjobb barátaim pedig megint itt vannak velem.

- Na és te Emma mit gondolsz?
Szakított ki a barátnőm, Lia a gondolataimból.

Oda fordultam a többi 14 éves felé kérdő arcal míg, mindannyian csak bámultak engem.
- b-bocsi nem figyeltem, miről van szó?
Lia a kérdésemre csak egy felélénkülő mosollyal felelt, megtoldva egy kicsi mardekáros gúnnyal.
- Ó csak arról beszéltünk, hogy Harry az unokatestvére miatti fogyókúra miatt, fogyott-e egyáltalán valamit.

Na igen, Harry unokatestvére Dudley fogyókúrázótt a nyáron mivel a mérete egy bálnáénak felelt meg.
A szülei késztetésére nem volt más választása, mint hogy csinálja a fogyókúrát. Az anyja, Petúnia pedig kiötlötte, hogy együttérzően a család többi tagja is utánozza őt.

- Dehogy fogyott, az egész nyarat végig csalta, és a tőlünk kapott tortákat ette nap mint nap.
Nevetett fel Ron.

- Na de Harry James Potter
Szólt fennhangon Lia, és tettetett szigorúsággal nézett a fiúra.
- szabad-e ilyet?
Folytatta ugyan olyan hangnemben a lány.

Harry lehajtotta a fejét, és vigyorogva, kamu szégyenkezéssel felemelte védekezően a kezét.
- oké-oké, most lebuktam.
Ekkor már mindenki a kabinban nevetett, mint az elmúlt pár órában amióta a vonaton vagyunk már sokszor.

Pár perc kacagás után Hermione szólalt meg.
- Na és Emma, neked hogyan telt a nyarad, eddig még nem mondtál semmit.
A lány mondatára mindenki felkapta a fejét, és rezzenéstelenűl várták a válaszom.
- mivan? Miért néztem így?
Szólaltam meg lassan.

- Haver, mindegyikünk arra kíváncsi, hogy milyen volt a nyár....Pitonnal.
Magyarázta Ron, pár perc néma bámulas után.

- agh..
Forgattam a szemem.
- komoly skacok? Minden évben megkérdezitek ezt. És minden évben ugyan azt mondom. Magányos volt.
Vontam vállat.

- jó oké
Forgatta a szemét most Ron.
- de lehet hogy ebben az évben most más volt. Végülis egy bazi nagy kastélyban élsz, Pitonnal.
Túlzott a vörös hajú griffendéles.

- Az nem egy kastély, már mondtam. Az egy kúria.
Oktattam ki a fiút.

Na igen, nem egy hétköznapi házban élek. Hanem.....a Snape-kúriában.
De hogy az milyen is?

A ház nagy volt. Az egyik legnagyobb amit valaha láttam. Kívűlről nem volt a legmutatósabb. Látszott rajta, hogy nem tartják karban. Néha apám szórt rá pár varázslatot, de semmi több.

A kúria körül, egy nagy "kert" volt. Ha lehet így nevezni. Sima zöld fű borította az előkertet. Virágokból volt pár darab, de egyáltalán nem sok. Bokrok, és gazok nem voltak, kártevőkkel egyetemben.

A nagy, több méter szélességű lépcső után egy régi, fából készült két ajtós bejárat fogad. Az ajtó már idős fából van, de probléma nélkül zár és nyit.