Piton lánya

9. fejezet: A meccs 1/2

Kint szakadt az eső, és borzalmas vihar volt. Mi készen állva vártuk hogy mikor engednek be minket a pályára, hallottuk a kint drukkoló diákok kiabálását.
Izgatott voltam, bár nem örültem a viharnak, attól még boldog voltam hogy eljött a tanév első kviddics meccse.

Marcus hátra fordult a várakozó csapathoz.
Lenyomott egy maga " lelkesítő beszédnek " tartott monológott.
Én nem figyeltem oda, minden meccs előtt ugyan azt mondja el, így már nagyon untam.

- hé Snape.
Szólt oda hozzám Marcus, de amikor látta a megvető pillantásomat a név hallatán azonnal tudta mit kell mondani.
- bocs, Emma
Kezdett bele újra
- gyere egy kicsit.
Mutatott a kezével.

Oda álltam közvetlenül elé, átkarolta a vállam és a falhoz fordultunk hogy ne hallják a beszélgetést.

- na figyu...
Kezdett bele, de még gyorsan átgondolta hogy biztos leakarja-e folytatni ezt a beszélgetést.
- A Potter gyerek lesz a fogó.

- úgy érted Harry ?
Húztam fel a szemöldököm.

- ...igen, Harry. tudom hogy ti nem csak barátok vagytok meg minden, de biztos tudsz ellene játszani ?

- várj, várj. Harry nem a pasim.
Szögesztem le már a legelején.
- és ha az is lenne akkor se fognám vissza magam, ahogy most se fogom.
Mondtam kicsit durcásan, amiért Marcus azt feltételezte hogy a saját barátom ellen nem tudnék rendesen játszani. Felháborító pff

- oké oké, fel fogtam.
Mentegetőzött.

Marcus kapott egy jelzést, hogy mostmár ideje lenne be menni az arénába.

Elengedte a vállam, és felült a seprűjére, úgy ahogy mindenki más.

Egyszer még hátra nézett rám:
- aztán hasíts majd .
Vigyorgott.

Kinyílt a nagy ajtó és mindenki beözömlött rajta.

Marcus csinált még nagy képűen pár trükköt a levegőben, majd a meccs elkezdődött.

Zuhogott az eső, alig láttam valamit.
Egyszer csak Harry oda repült hozzám.
- szia.
Köszönt
- szia.
Köszöntem vissza és mind a ketten elmosolyodtunk.

- nyugodj meg, meg foglak majd várni.
Mondta Harry nevetve.

- ne pimaszkodj.
Mondtam én is nevetve.

Pár másodpercig még néztük egymást aztán megszólalt Harry.
- de azért tényleg ne fogjuk visszamagunkat.

Bele néztem a zöldeskék szemébe, és egy gúnyos mosoly került a számra.
Harry mögött megláttam a Cikeszt, rendesen megmarkoltam a seprűm és Harry válla mellet suhantam el.

Várt egy kicsit majd ő is utánam hajtott.

Harry-vel fej-fej mellett haladtunk az egész pályán.
Ezt jó pár percig csináltuk, mind a kettőnknek már csak pár centire lehett a keze az apró labdától, amikor a kicsi kis arany Cikesz úgy döntött hogy fel megy az égbe.

Nem kérdés hogy követtük.
Mikor elindultunk az ég felé, még egyszer össze néztünk Harry-vel és
Elmosolyodtunk.

Egyre feljebb és feljebb kerültünk, mindegyikünk csak a labdára figyelt, és nem vettük észre hogy egy nagy dementor csapat közeleg félénk.

Egyszer csak a Cikesz eltünt, mind a ketten felnéztünk, és csak akkor tudasult bennünk hogy a dementorok mindenhol ott vannak.
A griffendélles fiúval ugyanabban az irányba kezdtünk el repülni.

Olyan magasan voltunk hogy a seprünk nyele már elkezdett be fagyni.
Nem tagadom fáztam, sőt szerintem Harry is, de akkor per pillanat nem az volt a legnagyobb gondunk hogy fázunk egy kicsit.
Egy komplett dementor raj üldözött minket.

Képzeljétek el hogy kettő diák, egy Griffendélles és egy mardekáros, kviddics meccs kellős közepén olyan magasra repültek, hogy vagy 30 dementor üldözi őket.

csak azért mentek fel olyan magasra mert az önbizalmuk ( vagyis a lányé )
olyan magasan van mint amilyen magasan ők vannak.

A nagy menekülés közben éreztem hogy a seprűm annyira megfagyott hogy a gyorsaságom csak úgy fogy.

Lassuk voltunk, fáztunk, és a dementorok mostanra már körbe vettek minket.
Körbe néztem és amikor vissza fordultam barátom felé akkor láttam hogy egy dementor szívja ki belőle a lelkét.

-HARRY
Üvöltöttem torkom szakattából.

Oda mentem hozzá hogy segítsek de mikor oda értem akkor Harry leesett a seprűről.
Utána akartam menni de éreztem hogy valami elkap, borzalmas érzés volt. Egy dementor szívta a lelkem.

Utána azt éreztem hogy zuhanok.
Bizony én is leestem a seprűről.
Zuhanok és csak zuhanok.
hideg volt, éreztem az arcomon hogy zuhanás közben, kicsípí a hideg szél.
A szívem csak úgy lüktetett, a szemem már alig tudtam nyitva tartani, megszámolni se tudtam hogy mennyi dementor közeledik felénk.
Tudtam hogy pár másodperc és elájulok, ami meg is történt.

---------------------------------------------------------
Kinek a szemszőgéből legyen a következő fejezet ?