Piton lánya

33. fejezet: Ron házikedvence

Egyszercsak kinyílt az ajtó, és Hagrid feje kukucskált ki rajta.

Rajtunk még mindig láthatatlanná tévő köpeny volt, ezért a félóriás a levegőbe bámult, kérdő tekintettel.

- Hagrid, mi vagyunk azok.
Szólalt meg Harry, és lehúzta mindnyájunkról a köpenyt.

Hagrid arca egy pillanatra felderült de aztán megint a sötétségbe burkolózott.
- mit kerestek itt, megmondtam hogy ne gyertek le.
Mondta szigorúan, de azért beterelt minket.

Mi szépen illedelmesen leültünk az asztalhoz, míg ő remegő kézzel kezdett teát csinálni.

- akkor véglegesen el ítélték ?
Törtem meg a konyhóban a csendet.

- igen, már teljesen végleges.
Mondta olyan hangon, mintha elfojtaná a sírást.

- és nem tudunk már semmit sem tenni ellene ?
Folytatta Hermione.

- nem, Lucius Malfoy gondoskodott róla, hogy végleges legyen.

Láttam hogy Hagrid kezében nagyon remeg a teás kanna, így oda léptem hozzá, és átvettem tőle a kannát.

Köszönetképp bólintott egyet, majd leült a székre.

- pedig szegény annyira ártatlan.
Siránkozott tovább az óriás.

Mielőtt megtudott volna bárki is szólalni, én aprón felsikantottam, majd keserű tekintettel meredtem Ron-ra.

- Ron, vidd innen a patkányod, vagy én fogom kihajítani az ablakon.
Főrmedtem rá a vörösre.

Ron azonnal felpattant, és oda rohant mellém.
- Makesz !
Kiáltott fel jókedvében.
Majd felkapta a szekrénybe kuporgó állatot.

Ekkor Hermione is felpattant, és egyenesen Ron-ra főrmedt.
- látod megvan a patkányod. Nem kéne valakitől bocsánatot kérned ?
Húzta fel a szemöldökét a lány.

Ez az egész vita amit most készültek lenyomni, lényegében arról szól, hogy Ron elvesztette a patkányát, és ezért Hermione macskáját hibáztatta hogy megette Makeszt.
Természetesen e-miatt a kettő griffendéles folyton civakodtak.

- ó de persze. Ha legközelebb látom csámpást akkor szólok neki.
Vigyorgott gúnyosan a fiú.

- úgy értettem tőlem.
Akadt ki mégjobban a lány.

- én mondom neked, ezek egyszer össze fognak jönni.
Kúszott oda hozzám a barátnőm, és a fülembe suttogott.
Én csak forgattam a szemem a hozzászólására.

Majd a nagy civakodás közben Harry feljajdult.
- Au
Fogta a fejét.

- mivan Harry ?
Kérdeztem.

- mintha valaki megdobott volna.
Dörzsölte erősen a fejét.

- gyorsan, gyorsan. Jönnek.
Kiáltott fel Hagrid és az ablak felé meredt.
Valóban jöttek.
Dumbledor, Cornelius Caramel, és Macnair a hóhér haladt a kunyhó felé.

Mindegyikünk azonnal felpattant ( vagyis Harry, mert már csak ő volt aki ült ) és haladtunk ki a kunyhó hátsó ajtaján.
Az ajtó túloldalán a hátsó kert volt.
A sok bazi nagy tökök között, megláttuk csikócsőrt megkötve.

- Hagrid, had maradjunk.
Kezdte Lia.
- igen, elmondjuk mi történt.
Folytatta Hermione.

- menjetek !
Csattant fel Hagrid, majd az első ajtó felé fordult, ahol már hallottuk is a férfiak kopogtatását.
A félóriás indult ajtót nyitni.

Miután hallottuk a férfiak hangját bentről, megkerűltük a házikót, és elindultunk vissza a kastély felé.

- menjünk Ron.
Rimánkodott Hermione, amikor Ron megtorpant.

- Makesz mi bajod ?
Húzta elő a zsebéből a patkányt, aki visított, kapálozott gőzerővel.

- mi a franc baja van annak az egérnek ?!
Forgattam fejem, vissza a konyhóra, amit még mindig nem hagytunk el teljesen.
- ez egy patkány, és total nem tudom mi ütött belé.

- hát akkor jobb ha csinálsz valamit, mert miatta fogunk lebukni.
Mondta ingerülten Lia.

- Ron nem akarom hallani ahogy megteszik, menjünk.
Siránkozott tovább Hermione.
Végülis igaza volt a lánynak. Nekem se volt túlzott kedvem hallgatni ahogy kivégeztnek egy nagyon barátságos állatot.

- de tényleg nem tudom mi ba-
Vágott a vörös szavába, egy nagy csattanás.

Hermione automatikus Ron mellkasába burkolózott, míg mi csak lefagyva álltunk ott.

- megtették.
Mondtam sötéten.

Dermedten álltunk, mozdulatlanul.
Csikócsőr tényleg meghalt.

Senki nem mozdult, addig ami Ron hangosan fel nem jajdult.
- Au....megharapott.
Dobta le a patkányt a kezéből, amit azóta a markában szorongatott.

- mit csinálsz Ron ?
Förmedt rá Lia.

- nem én voltam, magától csinálta.
Rimánkodott a fiú, és a menekülő állat után futott.

- Makesz gyere vissza.
Kiáltotta.

A hátunk mögé néztünk, és láttuk hogy mi elől fut Makesz.

Csámpás, Hermione macskája kezte el üldözni Ron házikedvenccét.

Miután megláttuk a szőrös "fenevadot" mi is a vörös után futottunk.
- esküszöm, minden Weasley ilyen ?
Kérdeztem miközben szettük a lábunkat.

- menj innen..... Sicc.
Hessegette a fiú.

Mikor oda értünk Ron-hoz, ő már a kezében tartotta Makeszt, és próbálta vissza gyömöszölni a zsebébe.

Azonban megszólalni senkinek nem volt ideje, mert én pár másodperc múlva a földön kötöttem ki.

- mi a....
Dadogtam, miközben egy fekete kutya lihegett a mellkasomon.

Éreztem a lehelletét az arcomon, és a morgását.
Nem időzött rajtam tovább, és azonnal Ron-ra vetette magát.

- aaaa HARRYYYYY.
üvöltötte a fiú miközben a kutya a lábánál fogva ráncigálta.

Futottunk segíteni neki, amikor egy bazi nagy ütést éreztem a mellkasomon.
A földön kötöttem ki, megint.
- ah bakker.
Nyögtem ki, a tüdőmet fogva.

Oldalra néztem és láttam, hogy Harry, Hermione, és Lia is a földön hever.

Felpattantam, és a segítséggért esedező Ron-t próbáltam kiszabadítani.
Amikor valaki vissza rántott a kezemnél fogva.
- nehogy oda menj, ez a fúria fűz, másodikban majdnem megölte Ron-t és Harry-t.
Parancsolt Hermione.

- ha most nem segítünk, akkor Ron-t szétcincálja az a kutya.
Rántottam ki a kezem a szorításából.

- ÁÁÁÁÁÁ
Ordította teljes torka szakattából a griffendéles, és eltűnt a fúriafűz törzsében lévő lyukban.

- na ez nem jó.
Szólt Lia.

- hogy jussunk át rajta ?
Nyöszörgött a lány.

Majd Csámpás, szépen észrevétlenül átsompolygott a halálos ágak között, és a mancsát a fa törzsére tette.
A fa abban a pillanatban, megnyugodott, és teljesen ártalmatlanná vált.

- na ezen beszarok.
Néztem tátott szájjal.

Amilyen gyorsan csak tudtunk beugrodtunk az alagútba, Csámpás vezetésével.
- amúgy tudjuk egyáltalán hova vezet ez a járat ?
Tette fel Lia a kérdést.

- hát valahova Roxmorstba....asszem.
Adta Harry nem a legmeggyőzőbb választ.

- aha, szóval fogalmunk sincs hova megyünk, igaz ?
Kérdeztem gúnyosan.

- hát ő....
Dadogta a griffendéles fiú.

- tudod ha meghalunk ebben az alagútban akkor nem leszek valami boldog.
Súgta a fülembe Lia.