25. fejezet: A tragédia utáni nap

109 8 1
                                    

Lia az egyik barátnőjénél aludt az este, így egyedül voltam a szobában.
Nem is bántam, nem akartam senkivel beszélni.
Az éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, annyira össze voltam törve, hogy jó pár óráig a sírást sem tudtam abba hagyni.

Sírás, nem is tudom mikor sírtam utoljára, jó régen az is biztos.
Amit az apám művelt azt megbocsáthatatlannak tartottam.
Megszegte a magánszférámat.

De a hülye én voltam. Ostoba gyerek módjára megbíztam benne, amikor tudtam, hogy azzal csak magamnak ártok.
Ő pedig kihasználta a bizalmamat, nem érdekel, hogy miért tette.
Megtette, és nincs mentség rá.

Másnap, nem mentem le reggelizni, legszívesebben egyedül feküdtem volna az ágyamban.
De sajnos óráim voltak, és nem tehettem meg, hogy kihagyom.
A napban egyetlen jó dolog következett, hogy nem volt bájitaltan.

Az első órám átváltoztatás tan volt, a hugrabugosokkal.
Lekullogtam a terem elé, ahol már Lia várt.

Semmi életkedvem nem volt, mosolyogni pedig képtelen voltam.

- miért nem jöttél reggelizni ?
Kérdezte.
- nem volt kedvem.
Mondtam hallkan, és a földet néztem.
Nem válaszolt semmit, mivel pont akkor csöngettek be.

Az órákon egyszer sem szólaltam meg, és ez a barátnőmnek is feltűnt.

- minden rendben, Emma ?
Kérdezte a vacsoránál ülve, amikor csak piszkálgattam az ételt.
- semmi
Mondtam hallkan, felse nézve a tányérból.

- Emma, egész nap nem ettél egy falatot se.
Nézett rám aggódva.

- Jól vagyok Lia, mondtam már.
Főrmedtem kissé rá.

- oké, nyugi, haver én csak kérdeztem.

- felmegyek a szobába.
Jelentettem ki, és felálltam az asztaltól.

Próbáltam sietni, nehogy bele fussak valakibe.

Azonban, annyira bele merültem a padló tanulmányozásában, hogy bele ütköztem valakibe:
- nem tudsz figyelni ?!
Főrmedtem rá az előttem álló valakire, akiről még mindig nem tudtam, hogy ki az.

- ne hari' Emma.
Hallottam egy jókedvű hangot.

- Harry ( ? )
Lepődtem meg, mikor végre felnéztem.

Az előttem álló griffendéles fiún kviddics mez volt, az edzése nem rég lehetett vége, ezt még az is bizonyítja, hogy a Fogó kesztyűjét még nem vette le, pedig mi Fogók a seprűn kívül erre ügyelünk a legjobban.

- most lett vége az edzésednek ?
Kérdeztem

- ó igen
Nézett le a ruhájára.
- Oliver
A griffendéles kapitányuk
- most jól megdolgoztat minket, a holnapi meccs miatt.

Persze, a holnapi meccs.
Holnap kezdődik a hétvége, és nagyon izgalmas lesz.

Szombaton lesz a Griffendél kontra hugrabug. Holnapután vagyis vasárnap pedig mi játszunk, mardekár kontra hollóhát.

- ó igen, persze azt megértem.
Bólogattam

- ott leszel ?
Kérdezte mosolyogva.

- csak ha te is az enyémen.
Mosolyogtam, de nehezen.

- én leszek aki a leghangosabban drukkol neked.
Nevetett.

- megbeszéltük.
Mosolyogtam.

Valamiért abban a 2 percben, míg Harry-vel beszéltem, minden aggodalmam elszállt, és minden rosszat elfelejtettem.

Piton lánya Donde viven las historias. Descúbrelo ahora