Piton szemszöge:
Ki nyílt a nagy ajtó és a mardekár csapata besuhant rajta.
Én a lelátón ültem a többi tanárral, közvetlenül Dumbledor mellett.
Láttam Emmán a boldogságot az év első kviddics meccse miatt.
Az első pár percben nem csinált semmit, csak párszor pacsizott
Miss Watson- nal.
Láttam amint Potter oda megy az én gyönyörű lányomhoz.
Hogy mer vele beszélni. Pfuu.
Ott nevetgéltek, ő meg miért beszél egy ilyen senkiházival mint Potter. Emma kiszurhatta a Cikeszt mert ott hagyta Potter-t.
Rajta tartottam a szemem, mint ahogy minden meccsen szoktam.
Jó sokáig kerülgették egymást potter-rel, majd a Griffendél dobott egy gólt és minden griffendélles nagy kiabálásba kezdett, ami elterelte a figyelmemet.
Vissza néztem a lányomra de azt sehol nem találtam, a tekintettemmel kerestem, ami bele telt egy kis időbe mert nagyon nagy vihar volt, és alig láttam.
Pár perc keresgélés után nem találtam meg így elkezdtem a fejem kapkodni hátha megtalálom.
Nem telt bele sok időbe mikor láttam egy piros talár öltözött alakot zuhanni az égből, nem kellett nagy okosnak lennem hogy kitaláljam
Hogy az ott Potter.
de ha ő itt van akkor hol van Emma ?
Gondolkoztam de nem merülhettem el gondolataimba nagyon mert ugyan úgy zuhant valaki az égből, ezúttal egy zöld ruhás alak.
A két zuhanó alakot kővette egy csapat dementor.
A két gyerek csak zuhant, nem kalimbálózott hanem csak zuhant, amiről arra következtettem hogy nincsenek eszméletüknél.
Azonnal össze ált a fejembe. Olyan magasra repültek hogy a dementorok megtámadták őket.
Dumbledor Potter-re szort egy könnyítő bűbályt, én pedig a lányomra.
A könnyítő bűbály nem akadályozta meg a zuhanást, csak tompította azt.
Minden diák és tanár sugdolózni kezdett.
Én és dumbledor azonnal lerohantunk a pályára ahol már a két földön fekvő gyermeket körbe vette mind a két Kviddics csapat.
Aki az utamba ált azt azonnyomban elöktem.
Ott feküdt Emma és Potter.
Dumbledor nagyon mérges lett és minden dementort elzavart.
Legugoltam Emmához és megnéztem a pulzusát, nagy megkönnyebűlésemre vert a szíve, sőt elég gyorsan.
Nem vártam sokat, azonnal felkaptam és vittem a karomban a gyengélkedőre.
A folyosón mentem.
Könnyű volt a teste. A nagy sietség közben alaposabban megfigyeltem őt.
Már jó sok ideje nem néztem "aludni".
A arca kissé piros volt, kifújta a szél.
Az arcán lehetett látni az én vonásaimat is, de leginkább az anyjáét.
Mekkorát nőtt, nemrég még a teszleg süveg osztotta be a Mardekárba, most meg megtámadta egy csapat dementor, csak mert olyan óvatlan és vakmerő mint én voltam az ő korában.
Örökké néztem volna, de megérkeztem a gyengélkedőre.
Ott leraktam egy ágyra és hagytam hogy Madam Pomfrey megvizsgálja.
Nem sokkal később a gyógyító már stabilizálta.
Az aggodalmam alább hagyott, de a megnyugvástól még messze voltam.
Ott ültem az ágya mellett, és vártam hogy felébredjen.
Csak néztem és néztem ártatlan arcát.
Az arcába belelógott az egyik hajtincse, lassan közelebb nyúltam a kezemmel, és eltűrtem a haját.
Olyan érzés volt mintha az édesanyját nézném.
Úgy nézett ki, de nem ő volt.
Az előttem fekvő lányban sok minden rejlett.
Persze az anyjából sok volt benne, sőt rengeteg, de belül, jó méllyen az én tulajdonságaim is megtalálhatók.
Bár ő ezt utálja hallani.
Nagy zsivajt hallottam kintről, jönnek a diákok.
Gyorsan elkell tűnöm innen.
Már kint voltam a folyosón.
Láttam ahogy beviszik a Potter fiút az ágyra és utána siet jó pár diák.
Már indulóban voltam, amikor még egyszer utoljára vissza néztem.
Miss Watson ült Emma ágya mellett, és még pár Weasley is volt ott.
Apró boldogsággal töltött el hogy Emmának vannak barátai...
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Piton lánya
ФэнтезиPiton-nak van egy lánya és most megy a Roxfort-ba, bár a történet nagy része a 3. Évben játszódik A kitalált szereplőkőn kívül minden érdem J. K. Rowling-é
