Piton lánya

22. fejezet: A szárnyas barát

Ami az este történt nem hagyott nyugodni, hogy értette az apám azt hogy "tudja merre járok" ?

Azóta már eltelt pár nap, de még mindig ezen gondolkodtam.

legutóbbi eset óta ami az edzésen történt, már kevésbé szerettem kijárni a kviddics edzésekre.
Pedig mostmár sokkal kellemesebb az időjárás, a tél már szinte teljesen elmúlt.

A nyaklánc amit karácsonyra kaptam még mindig nem tudtam kitől van.

Azonban ezután a beszélgetést után már volt egy sejtésem:

- igen, szóval ezeket ettem még Spanyolországban.
Mesélt Lia az ágyon ülve, még a téli szünetben történtekről.

- az szuper.
Mosolyogtam, és készültem felrakni a nyakláncom. Nem nagyon szoktam le venni, csak fürdéskor.

- az meg micsoda ?
Vette észre barátnőm a nyakéget.

- mi micsoda ?
Fordultam felé.

- hát a nyaklánc
Forgatta a szemét.
- kitől kaptad ?

- ja hogy ezt ? Tulajdonképpen nem tudom. Karácsonykor titokzatos módon az asztalomra került.
Csatoltam be a nyaklánc csatját.

- uuuu valakinek van egy titkos hódolója.
Vigyorgott sunyin.

- hahaha, nagyon vicces.
Forgattam a szemem.
- de úgy érzem hogy ezt nem szerelemből kaptam.
Gondolkoztam el.

- jaj, mert akkor kitől kaptad ? Az apádtól ?
Nevetett gúnyosan.

" Az apámtól ? "
Ez a szó víszhangzott a fejemben.

" Az apámtól kaptam volna ? "

" Nem az nem lehet, tőle soha nem kapok semmit "

" De várjunk csak. Az elmúlt években sok olyan dolgot kaptam amit soha nem tudtam meg hogy kitől van. "

" És az az eset. Amikor téli szünet alatt találkoztunk, annyira nézte a nyakam, ahol a nyaklánc volt, ráadásul még mosolygott is "

A gondolat hogy kaptam valamit az apámtól megmelengedte a szívem.

Egyszer csak a nagy gondolkodás közepette egy apró pöckölés éreztem a homlokomom, ami teljesen kizökentett.

- Mivan ?!
Förmedtem rá barátnőmre, miután megráztam a fejem.

- nyugi van. Itt szólongatlak már 5 perce, és te nem szólsz semmi. És ha így folytatjuk akkor el fogunk késni az óráról.

Itt jutott eszembe hogy reggel van, és menni kell dupla bájitaltanra.

- ahh neee. Dupla bájitaltan, MIÉRT ?!
jajgattam.

Boldog voltam amiért kaptam valamit az apámtól, de a dupla bájitaltan ?
Ki találta ki ezt ? 😭

- igen, reklamálni kell dumbledor-nál az órarend miatt.
Mosolygott.

- benne vagyok.
Hajtottam le a fejem, és indultunk ki az ajtón.

........

Mikor megérkeztünk a bájitaltan terembe már sokan ott voltak.

Még nem csöngettek, úgyhogy időben érkeztünk. Igen, ilyen sincs mindig.

- gyere üljünk le ide.
Mutattam a legelső padra.

- huh ?
Nézett rám félkomásan barátnőm.

- üljünk le.
Ismételtem meg önmagam.

- a legelső padba ? Pitonnál ? Elment az eszed ?
Értetlenkedett.

- most miért ?

- hogyha Pitonnál csak az első pad üres, akkor te inkább ellógod az órát, minthogy oda ülj. Most meg önszántadból oda akarsz menni, amikor hátul is van hely ?
Nézett rám hülyén.

- jaj, nyugi már. Egyszer csak nem lesz olyan rossz.
Húztam barátnőmet a pad felé.

Borzasztó volt az óra.
Piton egész végig bunkó volt, de most a szokottnál is jobban, és mivel mi voltunk az első padban ezért rajtunk vezette le leginkább.
Az pedig nem segített a dolgon, hogy egyáltalán nem tudok bájitalt főzni, sőt semmit róluk.

De valamiért ez sem húzott fel, nem voltam mérges az apámra,és ez azt jelenti, hogy megint megbíztam benne, pedig megfogadtam magamnak hogy soha többé nem történik ez meg.

........

A napok csak teltek, és elérkezett egy dolog amiről szinte mindenki elfeledkezett.

Csikócsőr tárgyalása a napokban volt.
Igen, a Malfoyok nem hagyták annyiban a dolgot.

Hagrid a barátunk volt, és csikócsőrt is kedveltem úgyhogy eléggé érdekelt a dolog.

Épp készültünk Liával lemenni a félóriáshoz amikor beleütköztünk a trióba.

- helo srácok.
Köszöntem.

- Emma, Lia sziasztok.
Köszönt Harry.

- hova készültök ?
Kérdezte Lia és megigazotta a mardekáros nyakkendőjét.

- Hagridhoz megyünk, érdekel hogy mi lett Csikócsőr tárgyalásából.
Vágta rá Hermione.

Hermionéval, és Ron-nal nem vagyunk rosszban, sőt volt már velük egy kisebb kis kaland is, csak szimplán nem annyira ismerem őket.

- az szuper, mi is arra tartunk, menjünk együtt.
Mosolyogtam, amire a többiek is mosolyogni kezdtek.

- király.
Mondta Ron, és mindannyian elindultunk ki.

Mikor megérkeztünk a kunyhóhoz senki nem volt ott, leszámítva csikócsőrt, aki mikor meglátta Harry-t azonnal kitárta neki a szárnyait.

Kis keresgélés után megtaláltuk hagridot, egy tónál dobálta a sík lapos köveket.

Mikor meglátta ötünket sem kezdett el mosolyogni, vagy örülni ahogy szokott.

Én leültem a közeli nagy sziklára.

- mi történt Hagrid a tárgyaláson ?
Kérdezte aggódva Hermione.

- tanúskodtak....és hát csikócsőrt....h-halálra itélték.
Próbálta vissza tartani a könnyeit.

Én a szám elé tettem a kezem, amiben a griffendéles lány is követett.

Pár másodperc múlva Harry leült mellém a sziklára, és aggódó tekintettel nézett rám.

Próbáltuk megnyugtatni Hagridot, de kicsivel később rájöttünk hogy értelmetlen, így magára hagytuk.

- ez nem lehet igaz.
Méltatlankodott az úton Ron.

- igen ezt nem hagyhatjuk.
Folytatta Hermione.

- szét trancsírozom Malfoyt.
Száltam be én is a buliba, de a kijelentésem után mindenki kérdő tekintettel páztázott, kivéve Lia, ő már ismert.

- mivan ? Ez az ő hibája, nem ?
Néztem én is értetlenül rájuk, de választ nem kaptam a kérdésemre.

- akkor egy hét múlva itt találkozunk, és megakadályozzuk a kivégzést.
Mondta határozottan Harry.

- és ezt hogy tervezzük ?
Szólalt meg végre Lia is.

- hát nem tom, majd improvizálunk.
Vakarta a tarkóját a szemüveges fiú.

Miután mindannyian beleegyeztünk, vissza mentünk a toronyba.

Azonban én nem sokkal később felszáltam a seprűmre....