Piton lánya

39. fejezet: Vissza az időben.

- Dumbledor professzor
Áltam fel a székből.

- szeretnék beszélni Harry-vel, Hermion-néval, és Emmával.
Szólt mint mindig derűsen az igazgató.

- na de igazgató úr
Méltatlankodott Madam Pomfrey.
- A betegeimnek pihenésre van szüksége.

- Megértem Pomfrey, de ez most halaszthatatlan.
Válaszolt Dumbledor ellent mondás nem tűrő hangon.

A javas asszony sértődötten, de mégis tovább állt, míg Cornelius Caramel kitárta az ajtót.
- A dementorok már itt vannak, megyek fogadom őket.
Ekkor a bájitalmester felé fordult, de az egy lépést sem tett.
Oda hajolt Dumbledor-hoz és sugott neki valamit.
Az igazgatót egyértelműen zavarta, hogy várnia kell, és ezért elismételte fennhangon ugyan azt.
- szeretnék beszélni a gyerekekkel.
Apám mint mindig makacs volt. Úgy tűnt nagyon ki szeretné nyilatkoztatni a véleményét ( amit persze mindig meg is tett ) ezért nagy artikulálással suttogott egyenesen az igazgató fülébe.

Nem nagyon sikerült kivenni amit mond de apró szó foszlányokat megértettem.
- 16 éves korában....ember élete.... megölni.
Ennyi amit összesen hallottam, nem voltam benne biztos, hogy kiről beszél a faterom, de volt egy halványi sejtésem, hogy Sirius Black szerepet játszott benne.

Pár halk szóval később amit az igazgató mondott, Piton sarkon fordult és kiviharzott a teremből.

" Végre "
Gondoltam.
Oké talán a mai napon nem bántam a a legkedvesebb az apámmal. de na. Ő is megpróbálhatná valamikor vissza fogni magát.

A kórteremben végül magunkra maradtunk. Dumbledor halk szavai borították volna be az egész helyiséget, ha a két griffendéles nem kezd el egymás szavába vágva mesélni. Vagy inkább hadarni.
- Black ártatlan
- Pettigrew az igazi tettes
- ő egy patkány
- ő tette ezt Ron-nal

Az egész hadarás közepette Dumbledor figyelmeztetően felemelte öreg, ráncos kezeit.
- Amúgy Black szerintem nagyon menő.
Szólaltam meg gyorsan mielőtt az igazgató tette volna.
Gondoltam én is beleszólok a beszélgetésbe, még a végén kimaradnék belőle.

Mindenki felém fordította a kérdő tekintetét főleg Dumbledor professzor.
Pedig ő már megszokhatta volna, egészen pici korom óta ismer.
Régen, még mielőtt a Roxfort-ba jöttem volna, Dumbledor vigyázott rám. Sokat voltam az irodájába, de voltak alkalmak amikor ő jött el hozzánk a Snape kúriába, babysitterkedni
( De erről majd később )

- köszönjük Emma.
Mondta félig lassan félig meglepődve, az igazgató.
- nagyon szívesen professzor.
Bólíntottam egy hatalmasat. Természetesen ez után a keserű pillantásokat csak úgy szívhattam magamba.

- Hinnie kell nekünk Professzor...
Nézett Hermione könyörgően .

- Én hiszek nektek Hermione, de kétlem hogy pár 13 éves gyereknek más fog.

- de...
Szólt volna Harry de ekkor a professzor szeme felcsillant.

- időt kell nyerünk...
Fordult egyenesen Hermionéhoz.
- gyorsaknak kell lennetek, Sirius Flitwick professzor szobájában van, a hetedik emeleten. Az a tizenharmadik ablak a Nyugati Toronytól
számolva. Ha minden jól megy, ma este két ártatlan életét is
megmenthetitek. De egyvalamit jól jegyezzetek meg. Senki
nem láthat meg titeket. Hermione, tudod mi a törvény tudod mi
forog kockán...
senki - nem - láthat - meg - titeket.
Lopózott egyenesen az ajtóhoz, és már csukta is volna be, amikor még egy mondatra vissza dugta a fejét.
- És Hermione... 3 fordítás elég lesz.

Őszintén fogalmam sem volt, hogy miről beszélt a tata.
- tudtam én, hogy öreg de nem gondoltam, hogy kezd megőrülni.
Mutattam a hüvelykujjammal az ajtó felé, ahol nemrég még az igazgató távozott.