Piton lánya

37. fejezet: A telihold

Szépen lassan kiértünk az alagútból.
Mélyen beleszipantottam a friss éjszakai levegőbe, míg Lia és Hermione le rakta Ron-t az egyik kéregre a fa közelébe, ülni.

Láttam, hogy Sirius lerakja Ron mellé az apám alakját, és elsétal pár méterre beszélni Harry-vel.

Hermione Ron-nal maradt, míg Lia oda sétált hozzám.
- hát ez egy durva este volt.
Mondtam a barátnőmnek, de akkor még nem is sejtettem, hogy az este izgalmas része még csak most kezdődik.

- igen tudom, főleg az amikor kiütötted az apád.
Nevette el magát.

- csak mondom, hogy nem ütöttem ki.
Mondtam durcásan.

- akkor mégis mit csináltál ?
Nevetett még mindig.

- Csak.......láttam, hogy fáradt, és gondoltam had aludjon egy kicsit.
Mondtam karba tett kézzel.
A barátnőm még jobban nevetni kezdett, és én csatlakoztam hozzá.

- nagyon mérges lesz ha felkel, ugye tudod ?
Törölgette már a könnyeit.

- igen, ki fog nyírni, ha felkel.
Vigyorogtam.

- azért mégis NAGYON durva hogy kiütötted a SAJÁT apád...
Ismételte magát, hihetetlenkedve.

- na jó, gondolj bele hogy Perselus Piton az apád, oké ?
Fordultam felé.

- annyit panaszkodsz már róla, hogy nem kell elképzelnem.
Mondta teljesen átlagosan, mintha az időjárást osztaná meg.

Ránéztem "ez most komoly„
arckifejezéssel, mire megint elnevette magát, de most az ilyen gonosz módon. Én is elvigyorodtam, és egy kicsit beleboxoltam a vállába, bosszú képpen.

- ezt még vissza kapod, te kis szaros.
Mondtam sértődötten.

Miután abba hagytuk a hülyéskedést, Lia megszólalt:
- te mit gondolsz Black-ről ?
Kérdezte, élővéve a komolyságát.

- hát nem is tudom, megbízhatónak tűnik.
Válaszoltam tétován.
- de minden kérdésem alól, amiben az apám is szerepel, kitér.

- szerinted apád titkol valamit a múltjáról ?
Kérdezte.

- Az apám MINDIG titkol valamit
Válaszoltam gondolkodás nélkül.
- de már rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekel.
Vontam vállat, az igazság félig meddig ez volt. Kivéve az, hogy már nem érdekel. Érdekelt, igen is. De tudtam, hogy az apám nem mondaná el ezeket a titkokat, ennek ellenére azért eléggé szívesen megtudtam volna, egyest mást.
Lia bólintott, majd ekkor vettem észre, hogy Lupin professzor egyedül van ( Pettigrew-t őrzi ) és ezért itt a lehetőség a cselekvésre.

- Lupin professzor egyedül van.
Csillant fel a szemem, majd elindultam a professzor felé.
- Emma neee
Tiltakozott a szobatársam.

- Lupin professzor, megkérhetem valamire ?
Értem oda a férfihoz.
- persze Emma, segítek amiben tudok.
Válaszolt kedvesen.

Ekkor elővettem a zsebemből az egyik visszakapott házidolgozatommat, és egy apró mugli ceruzát ( amit még Harry-től csentem el ) és a professzor felé nyújtottam.
- alá tudná ezt írni nekem ?
Kérdeztem lelkendezve

- öm..... miért is kéne ezt aláírnom?
Nézett rám kérdőn.

" Na erre mit is kéne mondani ? "
Tűnődtem el.

Nyílt a szám egy teljesen hihetetlen hazugságra, de akkor Lupin szeme elkerekedett.
A sötét, csillagos eget bámulta.
Én is felpillantottam, és azonnal megértettem... teli hold.
Rám nézett, és akkor már mindenki a holdat bámulta.