Piton lánya

18. fejezet: Az a fránya kesztyű

- Hé Snape, azt rebesgetik hogy tegnap csúcsán lebuktatok.
Nevetett gúnyosan Malfoy a kviddics edzés elején.

- ez a görény honann tud róla ?
Tett egy lépést közelebb Lia.

- nem tudom, de hidd el betömöm én a száját.
Kezdtem megindulni a szőke fej felé, amikor egy kar vissza húzott.

Alapból is ugrottam arra aki használta a "Snape" névet rám, de most még ráadásul olyan hangulatban voltam hogy
"ha valaki hozzám szól letépem a fejét" és ez azért volt mert egész éjszaka azon gondolkodtam ami az este történt.
Igen ez van ha Emma keveset alszik.

- elment az eszed ?! Ha most péppé vered, akkor te végzed rosszabbul.
Szólt rám.

" Az egyetlen dolog amit most a legjobban akarok az hogy végre ketté verjem "

Az húzta már csak mégjobban az agyamat hogy még hangosabban kezdtek el vihogni.

- ki mondta neked ezt a hülyeséget ? Talán az ugyan olyan hülye haverod ?
Nyugodtam le egy kicsit.

- hogy mondtad ? Te kis Snape utánzat ?!
Csak úgy köpte a szavakat.

- jól hallottad, " arany vérű "
Mondtam ki elváltoztatott hangon az utóbbi szavakat.
Már ő is felém akart ugrani, de a kis "barátai" vissza fogták.

- apuci lánya még csak osonni se tud.
Szólalt meg az egyik Mardekáros fiú Malfoy mellett.

Na itt durrant el az agyam.
Ki téptem magam Lia szorításából, és nagy léptekkel közeledttem a bagás felé, a közepében álló Draco Malfoy felé.
A fiún is ugyanúgy tett mint én.

Már csak egy lépésnyire lehettünk egymástól amikor valaki közénk állt.

- mi folyik itt ?!
Kérdezte ingerülten Marcus

" Hogy került ilyen gyorsan és észrevétlenül közénk ? "
Gondolkoztam.

Egyikünk sem szólt semmit, a csapat többi tagja meg ámulva nézte a jelenetet, aminek persze megint én voltam az egyik fele.

Nagyot sóhajtott, majd levette a kezét a mellkasunkról, amit azért tartott ott hogy ne ugorjunk egymásnak.

- na jó, Emma menj vissza a kastélyba.
Nézett rám teljes komolysággal.

- hogyan ?!
Háborodtam fel.

- most túl ingerült vagy, menj vissza a kastélyba, és a következő edzésen várunk.
Lépett el tőlünk.

Malfoy gúnyos vigyora megőrjitett.

- nem hagyom ki az edzést.
Emeltem fel a hangom.

- dehogynem most kihagyod, mert azt mondtam, és én vagyok a kapitány, megértetted ?
Lépett közelebb felém eggyet, és ő is felemelte a hangját.

Ugyan azok a korlátozó szavak.

Nem akartam veszekedni, féltem hogy annak a vége az lenne hogy behúzok valakinek, vagy valakiknek, ami nagyon nem lenne jó.

Gúnyosan oldalra fordítottam a fejem és egy " ezt nem hiszem el " vigyor jelent meg a számon, még egyszer ránéztem Marcus-ra és beviharzottam a nagy kastélyba.

A seprűm nem volt a kezembe, a kviddicses köpenyem pedig nem volt rajtam, az edzésen nem hordom, csak akkor amikor kötelező.
De a ruha rajtam volt, minden kivéve a köpeny.

Ingerülten haladtam a folyosón.
A kviddicses külön kérésre rendelt bőr fogó kesztyűmet próbáltam le ráncigálni magamról, kevés sikerrel.

- Bakker miért én ?
Motyogtam mérgesen, futó lépésben a folyosón. Úgy éreztem hogy össze kell törnöm valamit.

- mert Malfoy szent, mi ?
Folytattam az idegeskedést, és próbáltam ki csatolni a kesztyűm, de valamiért nem ment.

Majd megálltam szidkozódtam tovább, és próbáltam leszedni a kezemről azt a fránya kesztyűt.

- Basszus gye-re már le
Hangsúlyoztam ki mindet szót és csak ráncigáltam az egészet.

Majd készültem tovább indulni, de amikor felnéztem egy bazi nagy valaki állt előttem.
Vagyis nekem úgy tűnt, mivel szó szerint előttem volt, pár centire, és amikor felnéztem akkor olyan volt mintha egy toronyra néznék fel.
Komolyan van EGY olyan nap amikor nem futok össze vele ? :'(

Azonnal hátra ugrottam ilyedtemben.
Ő csak nézett le rám, majd a kezemre amin még mindig ott volt az a rohadt kesztyű.

Majd szépen lassan megfogta a kezem és egy apró mozdulattal kicsatolta a kesztyűt, és lehúzta a kezemről, majd ezt a másikkal is megcsinálta.

Én csak álltam ott nem tudva mi történik.
Miután levette azt a fosdarabot a kezemről csak a szemem előtt logatta hogy vegyem el.

Gyorsan ki is kaptam a kezéből, és hátrább léptem.

- k-kösz.
Nyögtem ki.
Ami azt illeti ez kedves volt tőle.

- mi történt ?
Kérdezte nyugodtan.

" Mi a franc történik ? Rájött a minta apa szerep vagy mi ? "
Értetlenkedtem.

- őő semmi.
Vágtam rá.

Utálok panaszkodni, ráadásul nem fogok pont az apámnak.
Alapból is jó ha nem tud semmit.

- semmi ?
Aprón felhúzta a szemöldökét.

" Na jó, ha több ideig itt maradok akkor tuti hogy mondom valami brutál nagy hülyeséget "

- Semmi, na igen, k-kösz a kesztyűt meg minden, é-én megyek.
Kerültem szépen lassan ki, és siettem el amilyen gyorsan csak tudtam.

Láttam hogy utánam néz még, aztán befordultam a sarkon és próbáltam azonnal a szobámban kikötni.

" Nem tudom mi volt ez, de nagyon fura volt "

Már nagyon elegem volt hogy folyton random elém terem, vagy csak szimplán bele megyek azt kong a fejem, de ez más volt.
Most tök kedves volt, meg ilyen apukásan viselkedett.

" Valószeg szimplán jó napja van, azt ennyi "
Gondolkoztam