Piton lánya

1. fejezet: Érkezés

- ne ne ne, várjon
Kiáltottam sietve a vonat felé, a vonaton felé ami azon volt hogy itt hagy.
Már csukódtak volna az ajtók amikor nem gondolva arra hogy mi történik beugrottam az épp bezáruló ajtókon, de mivel körbe nem tekintettem ezért bizony eltaláltam valaki.
- jaj bocsi, nem figyeltem
Mondtam miközben a fejemet fogtam a nagy esés miatt.
- semmi baj
Hallottam egy nyugott hangot előttem
Kinyitottam a szemem és meg láttam egy korombeli lányt, barna hajjal és kék szemmel, udvarias volt és felszedte a cuccaimat a földről amik nagy pofanással kerültek oda.
- amúgy én Lia vagyok
Mondta a barátságos lány.
- én Emma
Mondtam félénken de egyben határozottan is.
Felkeltünk a földről és oda adta a cuccaimat az új lány.
- gyere üljünk le, egy kabinba
Mondta barátságosan.

- amúgy az én szüleim mind a ketten varázslók, a tieid?
Kérdezte Lia
- hát igazából az én sz-.....
Nem tudtam befejezni a mondatomat mivel a mozdony vezető megszólalt.
- nem sokára megérkezünk, mindenki vegye fel a talárját.

.............

- most akinek mondom a nevét az ide jön be osztjuk őt egy házba.
Mondta McGalagony professor.
- nézd Emma ez a hely annyira király.
Csodálkozott Lia, miközben én figyeltem, hogy mikor mondják a nevem.
- Harry Potter
Mondta McGalagony professor, és mindenki nagy sugdolózásba kezdett.
- ki az Harry Potter ?
Kérdeztem miközben csodálkozva Liára néztem.
- ne szivass, nem tudod ki Harry Potter?!
Nézett rám döbbenten.

Ami azt illeti az apám nem nagyon mesélt semmilyen "Harry Potter-ről"

- nem, miért nagy szám ?
Mondtam unottan

- Harry Potter kiskorában megtámadta a ,sötét nagy úr és megpróbálta meg ölni, de nem sikerült neki, ő az egyetlen aki ki védte a sötét nagy úr támadását, csak egy kis heget ejtetta fején.
Mondta Lia bele élve a dolgokba magát.

- Lia Watson
Hangzott el a név.
Lia nagyon rémült volt, és csak nyugtatgatta magát.
- MARDEKÁR
Kiáltotta a süveg, és Lia elégedetten ment legjobban tapsoló asztalhoz.
Reméltem nagyon hogy én is a mardekárba fogok kerülni, hisz az apám is ott volt és ő a mardekárosoknak a házvetezője.

- Emma Snape
Az összes felsőbb éves sugdolózásba kezdett.
Ilyedten mentem ki, és ültem le a székre.
-hmm egy ujjabb nehéz döntés, komisz az nem kérdés, és észből sincs hiány, bátorsága pedig van dögivel, de valakinek nagyon megakar felelni.
Mondta a süveg miközben már majdnem úgy voltam, hogy szégynemben eltakarom az arcom.
- hova is tegyem ? bár nincs más választásom a Snape vér kötelez...

Mindenki sugdolózni kezdett, Megint, én pedig már a halálom szélén álltam, vagyis ültem.
- bár...
mondta olyan hallkan, hogy csak én halljam.
- A Griffendélbe is jó helyed lenne, nem csak a Mardekár vére folyik az ereidben.
" Ezt meg, hogy értette ? "
Gondolkoztam.
- ne, kérlek rakj a mardekárba.
Suttogtam
- miért olyan fontos az neked ?
Beszélt a fejemben.
- Az apám, a Mardekár feje, muszály oda kerülnöm.
Könyörögtem.
- biztos vagy benne, hogy ezt akarod ?

- azt mondtad Mardekáros a vérem, akkor oda is kell kerülnöm.
Nem válaszolt semmit, tudtam jól, hogy nem így értette.

- rendben...
Kezdte hallkan
- MARDEKÁR
Üvöltötte, úgy hogy már mindenki hallja. Oda futottam az asztalhoz, széles mosollyal a számon, bár még mindig az járt a fejemben amit mondott.
- nem is mondtad hogy ő az apád
Mondta boldogan Lia.