Piton lánya

20. fejezet: A kapitány és a fogó

Az elkövetkező hetekben Malfoy gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg, aminek én csak örülni tudtam.

Az apám ugyan úgy ólálkodott körülöttem. Az egyetlen hely ahol nem láttam az a kviddics edzés volt.
Onnan már egyszer elküldtem, úgyhogy szerintem tudja hogy oda már ne jöjjön vissza.

Apropó a kviddics. Most a szokottnál is többet edzettem, hiszen nemsokára lesz egy meccsünk.

Igen, volt már egy meccsünk még a szünet előtt, de a dementorok, és a kettő földön csapódott tanuló miatt dumbledor lefújta a meccset.
Így újra kell játszani, de most nem a griffendél ellen hanem a hollóháttal.

A hollóhát gyenge, azonban erős csapatnak is bizonyul.
Tehetségük nincs, a játékosaik pedig elég pocsékok.
Azonban ez az iskola legokosabb háza, és ezért olyan terveket, taktikákat ötlenek ki, hogy már nem is számít mennyire bénák.

Marcus sokat törte a fejét hogy hogyan járjunk túl az eszükön, és a segítségemmel
( Mivel néha segítek neki ilyen téren )
Ki találtunk egy egész jó tervet.

Mivel ez a terv nehéz, a kapitány most mégjobban hajt minket, amit én nem bánok, hisz úgy lesz jobb az ember ha gyakorol, de azért nem kevésszer van hogy Marcus már kiabál velünk amiért nem tudjuk megcsinálni amit kér.
Persze velem nem kiabál, mivel fogó vagyok, nem nagyon tudja megmondani hogy mit csináljak.
De ezért így is próbál kioktatni.

Azonban a legutóbbi eset óta, sokkal ridegebb és bunkóbb lett velem, mintha NEKI lenne joga idegesnek lenni, azután amit csinált.
Én már túlléptem az előző esteten, de ha ő bunkó hozzám, akkor én is viszonzom.

Most is kviddics edzés volt:

A levegőben cikáztam, próbáltam elkapni a Cikeszt.
De akkor este felé elég nehézkesen ment.
Fáradt voltam, és aznap sokan is felhúzták az agyam, úgyhogy semmi kedvem nem volt elmenni nap végén az edzésre.

Épp pár centire lehetett az ujjam a kis arany labdától, amikor egy apró mozdulatot téve úgy elkanyarodott hogy teljesen elvesztettem.

- basszus
Ütöttem bele a seprűm nyelébe.

Nagy szerencsétlenségemre ezt az egész jelenetet Marcus figyelte.

- Emma
Kiáltotta a nevem, és jelezte hogy menjek oda.

Rohadtul nem volt kedvem beszélgetni, és selytettem hogy nem is csak beszélgetni akar majd.

Oda repültem hozzá:

- Mi ez az egész Emma, huh ? Egész edzésen úgy teljesítesz mint egy kezdő. Mindjárt itt a meccs és te-
Szakítottam félbe a kiosztását.

- akkor menj Te és próbáld meg elkapni azt a tenyér méretű gömböt.
Főrmedtem rá.

Elegem lett már hogy mindenkit letol.

- ez a fogónak a dolga, és az te vagy.
Főrmedt ő is rám.

- pontosan, az Én dolgom, szóval ne oktasson ki az akinek más a posztja, és nem tudja ezt megcsinálni.
Nem szoktam Marcussal így beszélni, de akkor már besokaltam.

- ó szóval én nem tudom megcsinálni ?!
Nevetett gúnyosan

Mielőtt még válaszoltam volna, Lia oda suhant mellénk.

- mi folyik itt ?
Kérdezte az összes szigorúságát össze szedve.

Ez tipikusan az a kérdés volt amire senki nem válaszol.

Tudtam hogyha Li nem repül oda hozzánk akkor elkezdi Marcus üldözni a Cikeszt.

- Marcus ne feledd a rangod !
Parancsolt rá Lia.
Ami azt jelentette hogy viselkedjen egy kapitányhoz méltón.

Felegyenesedett a fiú.

- hát persze.
Motyogta gúnyosan.

- a fogóm biztos megérti az aggodalmaimat, és a rendes beszédet is elvárom, de ha erre nem képes akkor emlékezzen hogy mi volt legutóbb.
Suhant el.

" A fogód ?! Nem vagyok én senkinek sem a fogólya "
Szitkozódtam magamban.

Liától pár szigorú nézést kaptam, de nem volt kedvem ehez.

- ne is mondj semmit.
Mondtam unottan, és én is elrepültem.

Lassan vége lett az edzésnek, és indultunk vacsorázni.
Nem akartam emberek közé menni, és inkább döglöttem volna a szobámba, az egyetlen ember társoságába akit eltudok viselni.

De a tény az volt, hogy Rohadt éhes voltam, úgyhogy ha kihagytam volna a vacsit akkor tuti hogy az este elpatkolok.

A csapatot Marcus vezette, én mögötte mentem, Lia mellett, a többiek pedig mögöttünk.

Az arcom, unott, fáradt, kedvetlen volt.
Mikor beértünk a nagy terembe, páran még mindig megnéztek, de nem érdekelt, csak azon voltam hogy gyorsan egyek, aztán menjek fel a szobámba.

"Érdekes" módon valamiért csak a tanári asztalhoz legközelebb maradt hely, de úgy voltam vele hogy ez a nap eddig szar volt, akkor legyen most is, nem érdekel.

Lia mutatta hogy már csak ott van hely, és hogy menjünk-e oda. Én nem mondtam semmit, csak elkezdem az asztal legszéléhez sétálni.
Igen, igen tudom, bunkó voltam

Bele telt pár percbe míg oda koslattam a legvégéhez.

Majd mikor megérkeztünk, leültem, barátnőm pedig szorosan mellém.

Egész vacsi alatt egy szót sem szóltam, azon voltam hogy elmehessek inenn minnél hamarabb.
Még a kesztyűmet is elfelejtettem le venni:
- figyu szerintem azért a kesztyűt vedd le.
Szólt rám Lia.

Ránéztem a kezemre hogy tényleg ott van-e a kesztyű, és ott volt, úgyhogy gyorsan lehúztam, és folytattam a csöndes vacsorám.

Piton szemszöge:

A vacsora már elkezdődött, én ott ültem Minerva mellett a tanári asztalnál.

Emma azért nincs itt mert az edzése még ha jól tudom nem ért véget.

Most nem voltam ott az edzésen, pedig sokszor figyelem.

Amikor először kimentem, akkor azonnal elküldött a lányom, úgyhogy azóta mikor kimegyek egy egyszerű bűbáj használatával nem vesznek észre.

A vacsora felére végre betoppant az én házam kviddics csapata, épp edzés után.

Azonban a csapat nem legjobb kedvében volt. De csapat még hagyján, Emma arca más volt mint máskor, most unott, kedvetlen, és kis haraggal volt teli. Pont mint az enyém

Nagy szerencsémre már csak közel hozzám volt helyük, így közelebbről is megfigyelhetem.

Mikor leült egy szót sem szólt, még Miss Watson-hoz sem, pedig ha vele van akkor be nem áll a szája.
Egész vacsora alatt nem beszélt, egy szót sem.
Aggódtam, vajon történt valami ?

---------------------------------------------------------
Elnézést kérek amiért az elmúlt egy hónapban ritkán tettem fel részt.
De most megint bele húzok és körülbelül 3 naponként lesz új rész