Piton lánya

34. fejezet: A szellemszáláson történtek 1/2

A folyosó poros, sötét, és szűkös volt.
Nehéz volt haladni benne. Olyan kicsi volt, hogy lekellett aprón hajolnunk.
- ez a járat biztos nem szűkös a te fajtádnak....
Préselte be magát Lia közém, és a fal közé.
- az alacsonyaknak.
Vigyorgott gúnyosan.

Bosszúsan néztem rá, és azonnal vissza szóltam.
- csak 3 centivel vagy magasabb.
Vicsorogtam
- csak 3 !

Harry hátra fordult és le pisszegett minket, így vissza vettem.

- 3 centi az még mindig magasabb.
Súgta még sunyin oda a szobatársam, majd vissza ment a sorban elhelyezkedett helyére.

Az alagút nagyon hosszú volt.
Úgy éreztem mintha egész este gyalogolnánk, de nem álltunk meg egy pillanatra sem. Mindannyian aggódtunk Ron miatt.

A pálcánk végén az apró fényforrás vezetett minket, Csámpás társaságában.

Majd miután már egy ideje futó lépésben haladtunk, Csámpás eltűnt egy nyilásban.
Fény szűrődött be rajta, így bekukantottunk.

Egy szoba volt, ami úgy nézett ki mintha bomba robbant volna ott.
- megkérjük szépen Friccset és kitakarítja.
Vigyorogtam, amire Hermionétől csak egy rosszalló nézést kaptam.

Harry és Hermione félénken egymásra néztek, a következő lépésen tanakodva.

Mi Liával már nem egyszer voltunk ehhez hasonló helyen, úgyhogy gondoltam megkönnyítem nekik a döntés hozatalt.

- na menjünk.
Furakodtam magam át a két griffendéles között, és telibe be másztam a kis lyukba.
Lia követett, és egy kis bizonytalan egymásra nézés után a másik kettő is.

Mégegyszer körbe néztünk, és most sokkal több dolgot láttunk.
A szoba tényleg szét volt szedve, de most láttunk egy rozoga lépcsőt ami az emeletre vezetett.

- srácok, szerintem ez a szellemszálás.
Szólalt meg hallkan Hermione.

- az kemény, és a szellem megilyesztette ezt a helyet és ezért ilyen ?
Kérdeztem szarkasztikusan.
Harry vállat vont.

A szoba tanulmányozása közbe az emeletről halltunk egy hangot.
Egy nagy reccsenesést, felkaptuk a fejünket a plafonra, és megállapitottuk hogy valaki van fent.
Vonakodva, elindultunk a már alig egyben lévő lépcsőn, Ron megmentésére.

Kioltottuk a pálcánk fényét, és egyenesen magunk elé szegesztük.

Mikor felértünk azonnal, egy sokkal rosszabb állapotban lévő helyiség került a szemünk elé.
Az első dolog, amit megpillantottunk, egy díszesen faragott,
baldachinos ágy volt. Szakadt függönyei között ott feküdt a
doromboló Csámpás, Ron az ágy mellett hevert a padlón, és törött
lábát szorongatta.

- Ron
Kiáltott fel a griffendéles lány, és azonnal a földön kuporgó háztársához sietett.
Mint ahogy mindannyian tettük.

- hol a kutya ?
Kérdezte Harry.

Nem volt ideje válaszolni szegény törött lábú Ron-nak mert az ajtó
( Amit eddig még észre se vettünk, hogy létezik, és egész végig nyitva volt)
Becsapódott, és egy homályos férfi állt mellette.
A padlót kutya lábnyomok díszítették.
- animágus.
Suttogtam.

A férfi akit akkor már teljes tisztán láttunk, eléggé megviselten nézett ki.
Bozontos, ápolatlan haj, piszkos arc, és villogó szemek.
Na itt már tudtuk ki áll szembe velünk.

- na basszus.
Hallottam a mellettem lévő háztársamat magában káromkodni.

Mindannyian a pálcánkat fogtuk rá, de akkor a döbbenettől mindannyian leernyedtünk.