Piton lánya

12. fejezet: A kérlelés

Telt múlt az idő, teltek a hetek, és elérkezett a karácsonyi szünet ideje.

Ez alatt a pár hét alatt eléggé kitudtam heverni a dementor támadást, persze még voltak rémálmaim, de már jól voltam.
A napok nyugisak voltak, és még az apámmal is javult kissé a viszonyom, ami azt jelenti hogy egyszer nem beszéltem vele, szóval kijelenthettem hogy ez a pár hét tökéletes volt.

A szünet előtt voltam pár nappal, és semmi ötletem nem volt hogy elmegyek-e vagy maradok.

Az elmúlt években téli szünetkor általában Liáékhoz megyek, apámmat nem nagyon érdekelte hogy a kastélyban vagyok vagy nem, úgyhogy eddig nem volt kifogása.

Liával már meg is beszéltünk mindent, már csak az engedély kellett hogy mehessek.

De nehezebb volt megszerezni mint ahogy látszott.
A baleset óta nem is beszéltünk, legalábbis azt leszámítva hogy szivatgatott órán, de jól megvoltunk, vagyis én nagyon.Nem szoktam nagyon makacs lenni, de ha az vagyok akkor nagyon.
Nem ált szándékomban megtörni ezt az időszakot, de muszály volt.
Azonban ezt még nem láttam be magamnak, így Lia zaklatott hogy kérdezzem meg, úgy értem FOLYAMATOSAN ZAKLATOTT.

Még a kviddics edzésen sem hagyott békén.
Igen, kaptam Liától egy elő karácsonyi ajándékot, egy seprűt.
Végülis darabokban lévő seprűvel nem tudok játszani.
Tudom hogy tél volt már de mi még így is edzettünk, ez ám az igazi sport csapat.

- tudod nálunk is tudnánk kvidicsezni, csak megkéne kérdezned a faterod.
Repült mellém Lia a kviddics edzésen.
Mondom, még ilyenkor is zaklatott.

Rá néztem " ez most komoly " arc kifejezéssel, majd ott hagytam de még ettől sem hátralt meg, utánam repült és folytatta:

- tudom hogy nincs kedved beszélni vele, de ha megengedi, amit általában megszokott akkor nem kell látnod
1,5 hétig.
Mondta lelkesen.
Végülis igaza van, ha most megkérdezem akkor nem kell látnom
1,5 hétig, a gondolattól mosoly tántorgott az arcomra.

- naaa, látom érted.
Vigyorodott el Lia, miközben látta a mosolyt az arcomon.

Oké be kell látni most eléggé beszari voltam, és szimlán egy " nem " válasszal lezártam a beszélgetést.

........

Már az edzés után voltunk a nagy teremben, vacsoráztunk.

Lia rám nézett, és gúnyos vigyorral kezdett bele:
- menj már oda kérdezd meg, naaaaa
Kérlelt.
Én csak enni akartam, ENNI.
Teli szájjal felálltam és elindultam unottan ki az ajtón.

- ez egy igen ?
Hallottam még a hátam mögött.

......

Tegnap este hamar elnyomott az álom, meg se vártam hogy Lia vissza jöjjön a vacsoráról ahol ott hagytam.

Egyszer csak apró pofozgatásokat éreztem az arcomon, aztán egyre erősebbeket.

- Emma, Emma
Hallottam egy halk hangot.
- m-mivan ?
Kérdeztem úgy mintha most keltettek volna fel a legszebb álmomból,
ja várj, úgy volt.

- Emma Emma
Hallottam még mindig .
- Mivan ?!
Kérdeztem már egy kicsit indulatosabban, aludni akartam.

- megkell.

- mit kell ?
Nyőgtem ki csukott szemmel.

- megkell kérdezned hogy eljöhetsz-e téli szünetre.
Hallottam Lia hangját, teljes komolysággal.

Sóhajtottam egy nagyot, majd a fejem alól megfogtam egy párnát, és olyan erősen amilyen erősen csak tudtam reggel 5-kor nekivágtam a mardekáros szobatársamhoz.