Piton lánya

38. fejezet: A kórtermi látogatás

- Dementorok
Suttogtam.
100 vagy még több dementor körözött körülöttünk.
Körbe-körbe kapkodtuk a fejünket, és éreztük azt a hideg, bénító érzést.
Hangos recsegéssel befagyott a tó, ami előtt térdeltünk.

- Harry...
Fordultam a dermedt fiúhoz.
- valami vidámra kell gondolnunk !
Adta ki a parancsot, majd nagy nehezen felállt, és előhúzta a varázspálcáját.

- Expecto Patronum !
Kiáltotta el magát, de nem volt valami meggyőző.
Ami azt illeti, én ismertem ezt a varázslatot. Patronus bűbáj.
Valami jó dologra gondolsz, kimondod a varázsigét és egy védő pajzsot képez ami megvéd a dementoroktól.
Vagy valami ilyesmi. De a lényeg az, hogy még egyszer sem használtam, egyszer sem próbáltam ki.
Harry pedig nem tűnt valami profinak.

A fehér ködtől ami belepte a levegőt, alig lehetett látni valamit.
A Griffendéles pálcája hegyéből vékony, ezüstszínű füstcsík tört elő.
Én is előhúztam a fegyverem, de ülve maradtam, mert nem volt erőm felállni.

Kinyújtottam a pálcám, és az első kviddics meccsemre gondoltam majd:
- Expecto Patronum
Suttogtam én is.
Azonban nem történt semmi, csak azt éreztem, hogy még nehezebb ébren maradni.

Harry még mindig próbálkozott, sikertelenül.

A csukjás alakok még közelebb kerültek, és az egyik természetesen PONT engem célzott meg.

Harry-nek az apró védelme darabokra hullott.

Hátrálni akarta a felém közeledő dementortól, de nem volt erőm.

Harry-t abban a pillanatban kapta el egy másik példány.
Elfordítottam felé a fejem, de nem sokáig mert egy hideg kéz kényszerített, hogy ne tegyem.

A csukjás alak félelmetes volt, dermesztő.

Éreztem, hogy szívja ki belőlem a lelkem. A tudat, amikor azt hittem hogy soha többé nem leszek boldog.

De komolyan mit kellett volna tennem ?
Harry-t ugyan úgy támadták, mint engem. Sirius felé is tartott már egy másik. Ez valamiért kísértetiesen hasonlított az év elején a kviddics meccsre, amikor lezuhantunk Harry-vel együtt.

Egyszer csak egy nagyon világos fehér fény szűrődött, a tó másik feléről.
A dementorok mintha allergiásak lettek volna rá, mert elengedtek.
Távolodni kezdek.

A földön landoltam, és csak örültem, hogy élek.
Azonban az örömöm nem tartott sokáig mert abbam a pillanatban minden elsötétült...

                              ........

- Az első perctől fogva egyértelmű volt, hogy Black
megbabonázta őket. Viselkedésükből ítélve a konfúziós átkot
alkalmazta rajtuk. A gyerekek ugyanis azt a téveszmét hangoztatták,
hogy Black esetleg ártatlan lehet. Nem voltak beszámíthatók.
Mindazonáltal a felelőtlen magánakciójuk miatt a gazember kis híján
kicsúszott a markunkból… A gyerekek nyilván azt hitték, hogy
maguk is el tudnak bánni Blackkel.
Hangzott apám hangja a gyengékedöről, miközben Caramel-lel beszélt.

Fel akartam kelni az ágyból ahol feküdtem, de egyszerűen nem tudtam. Még a szememet is képtelen voltak kinyitni.
Úgyhogy mozdulatlanul feküdtem, és hallgatóztam.
De belül mart a méreg.
Hogymeri azt mondani, hogy téveszménk van, és hogy Black megbabonázott minket ?!
Komolyan ehez pofa kell.
Csak ez járt a fejemben.

Apám és Caramel most Harry-ről kezdek el beszélni, hogy milyen felelőtlen, és hogy mennyi dolgot engednek el neki, amikor mozgolódást hallottam az ágy körül.