CoD: Aki Titkos Fegyver Lehet 🔞 (Második Kötet)

7. Forró Brazília / part II

2016. augusztus 12.
Rio de Janeiro, Brazília

TIFFANY

A vacsoraidő, amit igazándiból már bőven nyolc óra után tartottak meg, nemsokára el is érkezett. A tágas társasháznak akkora ebédlője volt, hogy majdnem mind kényelmesen elfértek benne. Néhányan kiültek az épület előtti, ernyővel ellátott asztalkákhoz, bár a világosságtól már nem kellett védeniük a szemüket. Hangulatos lehetett estébe hajlóan, napnyugtakor odakint étkezni, amikor a nappali fény gyengült, és már elkéltek a lámpák. Ő mégis bent evett, hiszen ott voltak azok, akiket a legjobban kedvelt. Mellette ült MacTavish és a hadnagy is, közrefogva őt, mintha védeni szerették volna, holott igazán nem volt szükséges.

Jó hangulatban telt a vacsora. Mindannak ellenére, hogy a harmadik világháború közelebbinek tűnt, mint valaha, és nem pusztán fenyegető tényező, hanem ígéret lett. És Tiffany értékelte ezt a hozzáállást. Ő is úgy gondolta, hogyha valami rossz megtörténik, az nem jelenti azt, hogy előtte is rágódni kell rajta. Értékelni akarta a boldog pillanatokat, és ez olyan lett.

- Hogy ízlik? - kérdezte a mellette ülő MacTavish.

- Csak enyhén pikáns - döbbent rá az első kanál után a nő. Ahogyan a százados féloldalas mosolyra húzta a száját, abból tudta, hogy büszke volt magára. - Finom lett.

- Jag! - csattant fel az egyik katona, a simára borotvált arcú Pieces. - Adjál már paprikát, hát ez nem is csíp!

Ő hangosabban kiáltozott, mint Tiffany, így senki sem hallotta, hogy a nő megállapította, így ízletes az étel. Jag készségesen felállt az első kanál elfogyasztása után, magas termete ellenére könnyen szelte át az étkezőt, és hozott némi üveges paprikakrémet.

- Ne már! - fintorgott az akcióban szintén részt vevő Oliver. - Ha ezt megeszi, folyton fingani fog ez a hülye!

- Rocket, baszd meg, nem beszélünk így egy nő előtt! - bökte vállba a mellette ülő társa, Thatch, egy szakállas, mogorva alak, majd meghunyászkodva tapasztotta a szájára a kezét. - Ó, bocsánat!

-Te sem vagy különb - morgott Ghost halkan, de annál tekintélyt parancsolóbban. Tiffany, ahogyan a hangot követve rátekintett, elámult azon, hogy a hadnagy az orráig feltűrte a koponyamintás maszkot, hogy enni tudjon. Ezidáig olyan maszkokat látott rajta, amelyek több darabból álltak, vagy egy szemmel és szájjal rendelkező, fejre húzható anyag felett mutatkoztak. Tudott bennük enni, el sem kellett távolítsa. Most azonban feltűrte az orráig az álarcát, és hirtelen előbukkant egy határozott arcélű férfi, akinek a szája formás, a borostája aprócska, időnként leborotvált és világos. A szellem hirtelen emberré vált.

Most azonban a félelmetes bajtárs szavai nem a megszokott hallgatást váltották ki, hanem inkább harsány nevetést.

- Jól mondja, hadnagy! - csapta össze a tenyerét Worm, egy kerekképű, fiatal srác. - Mindkettő degenerált!

- Ne izélj már, te is az vagy! - fintorgott Rocket.

- Jó, ezt sosem tagadtam - vonta meg a vállát Worm, és majszolt tovább. Jókorát harapott a kenyérből, és ő is feljavította némi paprikával az ételét.

- Szegény Pixy, most fel kell dolgoznia, hogy ilyen lükék közé került - mosolyodott el Stroch is, aki olyan gyorsan evett, hogy már csak a tál alján látszott némi étel.

- Jaj, ne aggódjatok! A feletteseitek eleget acsarkodnak egymással ahhoz, hogy megszokjam az ilyesmit - kuncogott egyet, és örömmel hallotta, hogy újabb nevetés-hullámot váltott ki a hallgatóságából. Egyfajta beleegyezésnek élte meg.