CoD: Aki Titkos Fegyver Lehet 🔞 (Második Kötet)

7. Forró Brazília / part I

2016. augusztus 12.
Rio de Janeiro, Brazília

TIFFANY

Délután szálltak ki a repülőkből, amikor a nyugvó Nap fénye már narancsszínűre festette az eget, a felhőket pedig vörösre. Bár a gépmadarak valamelyest átvették a kinti hőt, mégis arcul csapta őket a brazil nyár forrósága, amikor kiléptek, majd a repülő járműveket terepjárókra váltva haladtak tovább. Öt járgányt szemeltek ki a nemes feladatra. Már ekkor tudták, hogy az akció nem lesz egyszerű.

- Fiúk, rossz hírem van. A brazil kormány nem akarja engedni, hogy újból leszálljunk - közölte velük Shepherd, természetesen akkor, amikor lábuk már a déli ország átforrósodott, szomjas talaját érte, és a helikopterek rotorjai már a magasba emelték a gépeket. Látszott, hogy MacTavish agyvize nem csupán a forróságtól főtt fel. Szinte csak tátogva adta jelét, hogy a hírt hallva legszívesebben ízesen káromkodott volna, szemöldökét is összevonta.

- Ez most komoly? - kérdezte Tiffany kissé talán naivan.

- Bizonyára korruptak, és bár látszólag engedik nekünk, hogy Rojas után eredjünk, békés viszonyunkhoz ragaszkodva, szerintem zokon eshet nekik. Vagy bevételt, vagy pénzmosási lehetőséget jelent nekik az a mocsok - durrogott a tábornok az adóvevőben, mind jól hallották. - Megpróbálok egyeztetni a távozást illetően. Elérem, hogy mire elkapjátok Rojast, már tiszta legyen a terep. Folytassátok a küldetést! Vétel vége.

- Ja, persze. Nehogy válaszolni tudjunk. Vétel rögtön vége - dörmögte Ghost, aki szintén nem vette jó néven a tábornok tettét. Tiffany pusztán hallgatott, de őt is zavarta a válasz.

- Minden rendben lesz - mondta John, és ez valamiért olyan megnyugtatóan hatott az ő szájából. - Keressük fel a menedékházat, aztán szedjük össze, mit tudunk! Ha Shepherd nem egyezik a kormánnyal, én majd intézek fuvart.

A járművek alig néhány percen belül elérték a célhelyüket jelentő menedékházat. Ott telepedtek meg, kívülről egy kisebb iskolának tűnt tágas udvarral. Lepakoltak, és ahogyan betértek az épületbe, rájöttek, ez nem iskola volt, hanem egy olyan társasház, mely több családnak is otthont biztosított. Viszonylag tágas szobákkal rendelkezett, minden szinten találtak hálószobákat, konyhát, zuhanyzókat és fürdőket, a földszinten pedig egy tágas társalgót, benne még tévét is, melyet pár ökör tesztelt, és hangosan nevettek a gyorsan hadaró, portugál nyelven sápítozó szappanopera-szereplőkön. A tévécsatornák egyik fele ezt adta, a másik focit. Végül az utóbbinál maradtak, míg nem került sor a megbeszélésre. Tekintve MacTavish focista múltját, meg azt, hogy a férfiakat ez általában jobban érdekelte, nem is csodálkozott a döntésen, de őt épp hidegen hagyta a műsor.

A szoba mindannak ellenére igencsak színesnek bizonyult, hogy a falak mindenütt egyforma fehérre lettek festve. Színes függönyök, kékek, türkizek voltak az ablakokon, sötétítők, melyeket bátorkodtak használni, legalább két szobanövényt láttak mindben, a falakon általában vidám színekkel dekorált képek voltak, táncoló emberekke, vízesésekkel rajtuk, néhol dedikált focimezt aggattak ki díszül. Könyvespolcok, tarka szőnyegek fogadták őket mindenütt.

- Jól van, emberek - szólt a százados, mire mind igyekeztek helyet találni maguknak. Annyi kanapé, fonott szék és karosszék közül válogathattak, hogy majdnem mindenkinek sikerült helyet foglalnia. Ghost nagy lazán belevetette magát az egyik hintaszékbe. A bútor kissé nyikorgott, amikor megmoccant vele, talán a nagy súlya is zokon esett a kissé viseltes bútornak. Nem sűrűn fordulhatott elő, hogy ekkora darab katonaemberek ringatóztak vele, de Tiffany meg mert volna rá esküdni, hogy a hadnagy vigyorgott részletesen kidolgozott maszkja alatt. A hadnagy igyekezett félelmetesnek, megközelíthetetlennek mutatni magát, ám a nő már látta a jeleket, ha a hangulata változott. Most is úgy vette észre, hogy Ghost jól szórakozott azon, hogy mindenki hangtalanul nézte végig az ő jelenetét. Szerette éreztetni másokkal a jelenlétét, és mi tagadás, hatékonynak is bizonyult.