CoD: Aki Titkos Fegyver Lehet 🔞 (Második Kötet)

12. A mélység szörnyei

2016. augusztus 14.
Oroszország, Vikhorevka, 36-os Olaj Platform

JOHN

Végre eljutottak addig, hogy beszéljenek Shepherddel. A háború valóban kitört, és a tábornok elsődleges feladata a szárazföldi csatározások vezetése volt. Behívót kapott, a hagyományos telefonok elhallgattak, ám a tábornok gondolt rájuk. A tengerészgyalogság hatos egységétől kérte el a tengeralattjárókat, és ahogyan arra egyszer felhívta a figyelmet, MacTavish kell, hogy vezessen majd egy egyesítetg haderőt.

- Örülök, hogy sikerült kijutnotok Dél-Amerikából. Itt nagy a zűr - fogadta őt a tábornok, kendőzetlenül felfedvey hogy semmi jóra ne számítsanak. Igazy ő még nem adta nekik hírül, hogy kitört a háború, hiszen eddig nem is tudta.

- Hogyan áll a helyzet az állomokban, uram? Nem kellene csatlakoznunk a harcokhoz? - kérdezte a százados a felettesét. Ismét laptopot kötöttek be, a tábornok szigorú arccal ült a videokamera előtt. Végre volt kapcsolat, ám a háború jól láthatóan megviselte az öreget. Sokkal ráncosabbnak tűnt az arca, mint máskor.

- Számtalan harc dúl a világban, MacTavish. Ti oda mentek, ahol stratégiailag is fontos lépéseket tehettek - hangzott feleletként a tábornok mély, füstös hangja. - A 627-es fogoly. Bár nem tudjuk, ki lehet, úgy hisszük, Makarov falnak megy tőle, de nem érhetjük el őt olyan könnyen.

Ekkor a kamera váltott, Shepherd a képernyőre kapcsolt, melyet éppen nézegetett a videohívásra használt gépén. MacTavish némi nézelődés után azonnal megismerte a terveajzot, melyet a tábornok mutatott neki. A magas építmény, hosszú vaslábakon, kocka alakú felső részével, melyet lakni, raktározni, munkahelyként használtak az ottaniak.

- Olajfúrók, uram?

- Az oroszok SAM-egységekként használják őket. Néhány hónapja elfoglalták ezeket az ultrák, és a dolgozókat túszként használják, ezért nem robbanthatjuk fel őket csak úgy.

MacTavish nyomban értette, mi volt a gond. Nem csodálta, hogy az ultranacionalisták elfoglalták mind a négy fúrótornyot. Ezek mind Petrovpavlosk közelében helyezkedtek el, tökéletes légvédelmi egységekként funkcionálva. Nem repülhettek el felette észrevétlenül, leszedték volna őket. Ellenben, a tengeralattjáró sem volt alkalmas a part megközelítésére. Hollywoodi mítosz volt csupán, hogy egy tengeralattjáró csak úgy meg tudott állni a partokon, még a sekély vízben is. Ezeknek a járgányoknak általában saját kikötöt, duzzasztóval rendelkező dokkokat építettek. Tudták, hogy egy idő után váltaniuk kell. A csónak vagy a hajó lassú, hamar kiszúrható lett volna mind a fúrótornyokról, mind a gulágból is. Nagyon nagy akadályok kerültek elébük.

Kellett az a fogoly, még akkor is, ha ezekben a percekben a kiszabadítása lehetetlennek tűnt. Nem volt más nyomuk.

- Fiúk, tudom, hogy ezzel a forró serpenyőbe doblak titeket... - kezdte a tábornok, de MacTavish bátorkodott beleszólni:

- Őrzik őket, tehát szükségünk van rájuk. Különösen akkor, ha ezzel utat nyitunk a 627-eshez.

- Megkeresem azt, amelyik a legkevésbé védett. Ha csak egyet is sikerül elfoglalnotok, az siker. Sok szerencsét, fiúk!

Azzal elbúcsúztak, és MacTavish már fordult is a folyosóra, hogy kiadja az utasításokat. Eddigre az emberek mar szedelőzködtek. Éjszaka pihentek, megérdemelték azok után, ami Brazíliában történt velük. Feszültek voltak és fáradtak, igazán rájuk fért az, hogy az alatt a néhány óra alatt összeszedjék magukat, míg elértek idáig.

MacTavish egyedül azt bánta, hogy most nem alhatott Tiffany mellett. A szűkös helyet csak kicsiny ágyakkal tudták feltölteni, erre jól emlékezett tengeralattjárós korából. A többség ugyan pihentően tudott aludni, de nem ő. Annyi embert vesztett el, gyötörte a bűntudat, és nem volt mellette a tündérkéje, hogy enyhítse háborgó lelkének tomboló, ostromoló hullámait. Merlin, Meat és Royce, kis híján Roach is odalett, és még Tiffany is megsérült. Bántotta a tudat, hogy egyre durvább missziókra kellett vinnie az embereit, egyre nagyobb veszélynek téve ki őket. Mintha értelmetlen lett volna a küzdelmük, mintha minden erőfeszítésük ellenére ugyanúgy kirobbant volna a háború. Mintha ők semmik lettek volna, és mégis, életek lettek oda. Mintha ők csak porszemek lettek volna, és nem igaz kövek, melyek a pusztítás fogaskerekei közé akadva képesek meggátolni a világégést.