CoD: Aki Titkos Fegyver Lehet 🔞 (Második Kötet)

9. Leszerelés / part II

2016. augusztus 13.
Rio de Janeiro, Brazília

TIFFANY

Hiába rémítette meg őket a hír, haladniuk kellett tovább. Bármennyit vesztettek, bármennyit öltek, egy sokkal súlyosabb következményt kellett megelőzniük. Ez volt a háború igazi szörnyűsége. Valakik eldöntöttek valamit, és mégis azok szenvedtek a legtöbbet, akiknek ehhez a döntéshez közük sem volt. Azok a favela családtagok, akiknek egyetlen bevétele a nemrég lelőtt rokon piszkos munkájából jött össze, és ők, akik megvívták a harcot, már nem is számlálva, hány életet oltottak ki. Nem, mert akkor minddel szembe kellett volna nézniük, és azt a lelkük nem bírta volna.

Előbb Roach, majd Tiffany lépett ki a rozoga épületből. A fegyvert maguk előtt tartva, sebes, mégis a lehető legcsendesebb léptekkel haladtak, többnyire az egyik fa alatt, majd a falakhoz húzódva. Itt legalább volt fű és növény, bár nagyon nem vigasztalta. A nő szíve a torkában dobogott: már vesztettek embert, de a favela a korábbiakat bizonyára meg sem érezte. Hasonló, ha nem nagyobb tűzerőre számított.

MacTavish ismerős, brummogó hangja ekkor újból megszólalt:

- Pixy, Roach, megvan Rojas pozíciója! Nyugat felé tart, a favela magasabban lévő területei felé. Mi Ghosttal mindent megteszünk azért, hogy az erősítés hátba ne támadjon. Menjetek tovább, és vágjátok el az útját! Mi sajnos nem tudunk csatlakozni, a többieket is ide rendeltük. Számítunk rátok. MacTavish kilép.

- Akkor rosszabb a helyzet, mint vártuk - sóhajtotta halkan Tiffany. Nem akarta, hogy ez legyen a valóság, ám mintha tartott volna tartott tőle, hogyha hangosabban ejti ki szavait, még valósabbá válnak.

- Hogyha hátulról is meg akarnak támadni, bele kell húznunk, nehogy beérjenek.

- De lehet, hogy akkor lenne erősítésünk.

- Meg kétoldalú tűzharc.

- Hát, ez nem hangzik túl jól.

Roach egy pillanatra lesütötte a szemét, majd újra ránézett.

- Tudod, talán az lenne a legjobb, ha kettéválnánk. Én maradnék a földön, te pedig a tetőkre másznál. Így két irányból indíthatnánk támadásokat, söpörhetnénk ki az ellent.

Tiffany teljesen meg tudta érteni Sanderson logikáját. Ha együtt maradnak, egy célpont lesz. Ha kettéválnak, és két irányból mennek, nehezebben verhetik vissza a támadásaikat, hiába voltak ketten, nem többen. Így persze nem tudnak majd egymásra támaszkodni sem, nagyobb lesz a sebezhetőség, de jobb ötletük nem volt, így a nő bólintott.

Roach bakot tartott, így Tiffany felkecmereghetett a nem túl stabil és erős tetőkre. Kissé megrettent, amikor a rozsdás lemez meghajlott alatta, pedig még fel sem állt, épp csak a karabélyt tette fel, majd megkapaszkodott, hogy felhúzza magát. Mégis, ahogy felegyenesedett a tetőn, egy kissé jobban szemügyre vehette az elébe táruló világot. A szűk utak és járatok elvesztek a többnyire barna és szürke tetőelemek és falrészek között. A lemez pedig szerencsére elég erősnek tűnt, megtartotta őt, bár elég ijesztő volt az érzés, ahogyan meghajlott alatta.

- Pixy! - kiáltott utána a fiú.

- Igen?

- Maradj a hármas adáson. Ott halljuk és értjük is egymást.

- Vettem - biccentett a nő, majd mindketten útnak indultak külön útjaikon. Tiffany elégedetten konstatálta, hogy hiába emelkedett a terep, a viszonylag sima tetőket így jól látta, és ha fentről megjelent volna valaki, akkor a falak mögött bőven volt lehetősége elrejtőzni. Mintha egy lépcsősor vezetett volna a hegy felé, olyan látványt nyújtottak a házak.