Villám és fény [Naruto fanfiction 🔞]

11. Lenyűgöztelek

Bárki, aki kíváncsi volt a chunin-vizsgákra a faluból, elmehetett, hogy megnézze. Zenara pedig a kíváncsiak csoportjába tartozott.

A chunin-vizsga harmadik fordulójára készülődött a falu. Az utcákon nyüzsgő tömeg szinte vibrált az izgalomtól, ahogy a kihelyezett plakátokat böngészve az emberek vitatták, hogy kik lehetnek az esélyesek az idei versenyben. Köztük sétált Zenara is, arca érdektelennek tűnt, mint máskor, és kissé nehezebben ugyan, de megtalálta az útját a stadionig a tömegben. Innen-onnan elcsípett megjegyzéseket hallott, kit tartanak nagy esélyesnek, és hogy vajon mennyire lesznek izgalmasak a mérkőzések.

Olykor viszont aggodalomról tanúskodó suttogások csapták meg a fülét. Az egyik vizsgabiztos meghalt, az utolsó fordulóban is ő lett volna a bíró. Zenara már hallott arról, hogy köze sem volt Hayate köhécselős betegségének a halálához. Nem sok shinobit szakított darabokra egy nátha.

Valami készült. Talán az, amitől Hiruzen eddig tartott, ami miatt Zenarából chunint tett, ami miatt készülődni akart. Meglehet, ezen a napon jön valamilyen csapás, és bár a háta közepére sem kívánta púpnak a bajt, azt jól tudta, hogy Kakashi csapata, Naruto és Sasuke is ott lesz, hiszen mindkét fiú bejutott a harmadik fordulóba. Remélte, hogy megvédheti őket a bajban.

Leült az arénában. Igazából nem számított, hová, mert úgyis tartottak tőle. Bárhová is helyezkedett, ott senki sem zavarta, így megkeresett egy árnyékosabb területet ezen a szép, napsütötte délutánon. Még párnát is hozott a kényelme biztosítására, mert tudta, mennyire nem tett jót a tagjainak, ha órákig görnyedt kényelmetlen fán.

A felállás lassan kialakult, és meglepetésére rögtön Naruto kezdett, méghozzá egy Hyuga fiúval szemben. Így Zenara sem dőlt hátra, érdeklődve figyelte az első ellenfeleket.

- Úgyis Neji fog nyerni! - sutyorogtak a környékén. - Roppant tehetséges, pici korától arra lett tanítva, hogyan védje meg a hercegnőt!

- Igen! És a másik suhanc elég tehetségtelen, azt mondják. Az is csoda, hogy idáig eljutott.

- Kussoljatok, és nézzétek meg a saját szemetekkel! - parancsolt rájuk Zenara morogva. Fogalma sem volt, kikre dörrent rá, talán nem is ebből a faluból származtak. Felőle maga lehetett volna az isten, akkor is gyűlölte, ha valakit anélkül leszóltak, hogy bármit is mutatott volna.

Mindenesetre, ezek az alakok nem feleltek az ő otromba megjegyzésére. Jobban is jártak, mert Zenara biztosan nem hagyta volna szó és tett nélkül az ellenkezést.

Pedig a fiúkon is ez látszott. Neji önbizalommal telve lépett Naruto elé, makulátlan megjelenése mintha azt sugározta volna, soha még csak hozzá sem értek küzdelemben. Naruto elszántnak tűnt, valóban kissé egyszerűbbnek tűnt az ellenfeléhez képest, mintha tényleg egy senki lett volna, akit bármikor behúzhattak volna az útról.

Mégis tudták mind, hogy Naruto ettől több, és néhány sutyorgó alak megkérdőjelezte, jogos-e neki ott lennie.

Naruto és Neji harca az arénában minden szempárt vonzott. Zenara izgatottan figyelte a mérkőzést a zsúfolt lelátóról, ahol a tömeg hangosan buzdította a versenyzőket. A stadionban tomboló zajban mégis képes volt észlelni a harcosok mozgását és a köztük zajló csatát.

Eleinte úgy tűnt, egyoldalú lesz a küzdelem. Neji végzetes pontossággal reagált, bárhonnan is érte támadás. Naruto kitartóan próbálkozott ugyan, de nem volt rá képes, hogy áttörje ellenfele védelmét.

Zenarát lenyűgözte, hogy Naruto mindannak ellenére megállás nélkül küzdött, hogy úgy tűnt, esélye sem volt. Már csak emiatt is szurkolt neki. A puszta akaratával megmutatta, mennyire érdemes is lett volna a győzelemre. Nem volt számára szimpatikus Neji fellengzős viselkedése, bár elismerte, benne mintha magát látta volna. Újabb jelét látta annak, miért is utálták őt olyan sokan.