Villám és fény [Naruto fanfiction 🔞]

3. Aki nem csinálja, az olvassa

A homokdűnék halkan susogtak a sivatagi szél érintésére. Homokszemeik felröppentek, egymáson átperegve alkottak kanyargós örvényeket a levegőben, ártatlan fuvallatokat, melyek a hőségben kimelegedő utazók legjólesőbb társaságává váltak. Legalábbis a legtöbbnek, de Kakashi nem zavartatta magát nyakig öltözve, és elégedetten vette, hogy az elmúlt napok koránt sem bizonyultak olyan fárasztónak, mint azt az induláskor vélte. Zenara sokkal rosszabb benyomást tett az emberekre, mint amilyen igazából volt, és a férfi örömmel vette, hogy a társa kezdett kibontakozni előtte.

Kakashi és Zenara a sivatagi napfényben meneteltek, a Homok faluja a láthatáron emelkedett ki a homokdűnék mögül. Eleinte olyan távolinak tűnt, akár egy délibáb, csak haladtak és haladtak felé, de a település mintha nem akart volna közeledni. Ők mégsem adták fel, és az ország központi helyszíne, benne az ikonikus, gömb alakú épületével, karnyújtásnyira került.

Akárcsak Konohát, ezt a falut is fal vette körbe, és bőszen őrizték. Kakashi tudta, hogy már azelőtt értesültek az érkezésükről, hogy egyáltalán meglátták volna Sunagakurét. Mégis, talán éppen ennek köszönhették, hogy belépéskor semmi gond sem adódott.

A napfényben csillogó homokszemek között észrevették a falu dinamikus életét. Az utcákon sétáló emberek, a piacokon zajló élet, és a falak mentén őrködő nindzsák mind azt mutatták, hogy a falu valóban élt. A legtöbb helyen hatalmas napernyőket vagy fehér ponyvákat feszítettek ki, hogy védje a járókelőt a nap tomboló erejétől. Úgy hitték, mindenki elrejtőzött itt a hőség elől, kevesebb is volt ugyan a járókelő, mint ahhoz Konohában szoktak, de akadtak bőven. Bizonyára jócskán megnövekedett az itt lévők létszáma is a chunin vizsga miatt.

Zenara megkönnyebbülten sóhajtott, amikor árnyékba kerültek, és leültek egy kis pihenőre egy teaház teraszán. Kakashi, az arcát mindig rejtegető maszk mögül, megenyhülve figyelte a társát, akinek a szemében most valami különös ragyogást vélt felfedezni. Kissé leporolta magát, menet közben ugyan feltett egy kendőt az arcára, de a makacs homokszemek mégis befurakodtak oda, ahová csak tudtak. A férfi egy pillanatig elámulva figyelte, ahogyan Zenara cseppet sem szégyenlősen paskolta meg gömbölyded mellét, hogy ott is rendet tegyen.

Amióta vele tartott, nem tudta, hogy miért vonzotta őt ez a nő. Mert olyan érdekes személyiség volt, vagy azért, mert egyre csak bujábbnak és csábosabbnak látta?

- Itt a legtöbb italban van citrom. Állítólag jobban oltja a szomjat, bár komolyan, azt nem nagyon értem, ilyen földben hogy terem meg. A homok nem is igazán föld - morgolódott a nő az itallapot olvasgatva. - Na, ebben még jázmin is van, hát az agyam eldobom.

- Finom lehet.

- Meg tuti, hogy nem helyi sajátosság.

- És ez bánt téged?

- Bántja a nénikémet! Csak igyunk, mindjárt szomjan döglök.

- Te folyton döglesz, ha alszol, ha iszol? - kérdezte kissé szórakozottan a jounin.

- És ha meghalok, akkor végleg megdöglök.

- Ez nem vicces, Zenara! Fiatal vagy te még ehhez.

- Miért? Attól, mert szóba hoztam, nem fogok itt helyben megdögleni az asztalnál.

- Szerintem csúnya, ha így beszélsz róla.

- Engem meg nem hat meg a véleményed. Olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.

Kakashi szeme némi haraggal villant.

- Most miért vagy ilyen? Ártottam neked, hogy morogsz?

- Csodálkozol? Nem örömemben jöttem ide, és ha visszamegyek, egy csomó nyűg vár engem chuninként.