Villám és fény [Naruto fanfiction 🔞]

4. Minél mélyrehatóbban

Az alkony homálya már bevonta Sunagakurét, ahol Kakashi és Zenara egy elhagyatott teret találtak. A nap sugaraiban vöröses árnyékok játszottak a poros utakon, míg a várost körbeölelő homokdűnék lassan sötétekké váltak a rajtuk elnyújtózó árnyékok által. A két nindzsa megállt egy kies téren, ahol a hosszú árnyak és a csend adott lehetőséget a zavartalan gyakorlásra.

Kakashi megpillantotta a tér közepén álló, poros edzőbábukat, melyeket az idő már rég elfelejtett. A faragott kőoszlopok ősidőnek emléket állító romjai között megtalálták a tökéletes helyet a következő gyakorlásukhoz. Az elhagyatott tér elrejtette a város zaját, és a nyugalom lehetővé tette számukra, hogy a harci tudásukat fejlesszék.

Amikor a két nindzsa közösen állt a terem közepén, melynek tetejét a lassan bíbor és lilás színeket öltő égbolt jelentette, egy pillanatig elmerengtek a túlzott csenden. Egymással szemben álltak, egymást nézték, de figyelmüket maga a vidék kötötte le jobban. Megjelentek az első csillagok az égen, a porréteg pedig mindaddig megtelepedett, a régi, törött és dőlt oszlopokon, köveken, míg a szél fel nem kapta őket, hogy máshová vigye. Úgyis hozott újabbat a helyükre. A levegő száraz volt, forró, de az éj közeledtével egyre elviselhetőbbé vált.

Kakashi végignézett a környéken, majd Zenarához fordult.

- Remélem, itt zavartalanul gyakorolhatunk. Kész vagy? - kérdezte, miközben az alkonyat varázsától megvilágított téren különös nyugtalanság fogta el. Csodálatos látvány volt a falu estébe hajlóan, mégis úgy érezte, hogy valami nem volt rendben.

Pedig Zenara gyönyörű volt. Tényleg gyönyörű, ahogyan ott állt, a felkelő hold fénye megvilágította a teret, a nyári alkonnyal pedig a napfények lassan elfakultak. Ő mégis magasodott ott, mintha az idő nem fogott volna rajta, szilárdan, elszánt arccal, a szemében enyhe közönnyel, ugyanakkor ravaszsággal. Fekete és kék ruhája kiemelte szemrevaló alakját, a fonat szorosan tartotta a haját formában, de a frufru körbeölelte a fejpántját, a hullámos tincsek két oldalra választva nem zavarták a látását. Nem öltözött hagyományos módon, de praktikusan, ami jól is állt neki.

Leszállt az éj, és Kakashi azt is észrevette, amit nem kellett volna. Néhány napos ismertségük után sem tudta megutálni Zenarát. Voltak hibái, de kinek nem? Még ennek ellenére is szellemes volt, együttérző és hűséges. Igaza volt hokage-samának, amikor azt mondta, Zenara nem lesz áruló. Volt ugyan ravaszság a nőben, jól tudott titkot tartani, de egyből látni lehetett rajta, ha nem érezte jól magát.

- Jó. Mondd, mit csináljak, és tudjuk ezt le mihamarabb - fonta karba a kezét a nő.

- Mert dögleni akarsz.

Zenara csúnyán vigyorgott rá.

- Lám csak, lám! Kezded megérteni az észjárásomat, kalandor!

- Az lehet. De még nem eléggé.

- Mennyire akarsz te megismerni, Kakashi?

- Lehetőleg minél mélyrehatóbban.

- Összepiszkolta a homok a fantáziádat, kalandor! Vagy minden este kanos vagy?

- Nem vagyok kanos!

- Ugyan már, nemrég pornót olvastál, fel lehetsz izgulva ebben az éji sötétben. Amúgy is Zavarban vagy.

- Zenara! - csattant haraggal Kakashi, már csak azért is, mert a társa pontosan látta a helyzetét. És, a fenébe is, amióta szóba jött, bizony, tényleg vágyott a testiségre. Elmerengett azon, hogy ezeket vajon magától gondolta, vagy a nő ültette a fejébe.

Aztán rájött. Látta a készülődést a nő részéről. Hogy egy kezét megemelte, és rögtön értette, mi zajlott ott. Össze akarta őt zavarni, hogy előnyhöz jusson.