Villám és fény [Naruto fanfiction 🔞]

5. Szeretem látni a mosolyod

A vizsgák sűrűjében Kakashi a sivatagi barlangrendszerben várakozott az első érkezőkre. A hatalmas barlangot már megtöltötték a jouninok, vizsgabiztosok és tanárok, akik a fáklyák fényében gyülekeztek. A barlang tetején lévő hatalmas nyíláson át szűrődött be a homok és a friss levegő. A kint tomboló szelek nem érték el a barlangot, ahol kellemes hűvös fogadta őket. Kakashi hálás volt a maszkjának, ami nélkül a homok és a levegő csak nehezen lett volna elviselhető.

Zenara lenyűgöző, ugyanakkor különös teljesítményt nyújtott. Az első forduló során a tudásukat mérték, és a vizsgabiztosok szóbeli válaszokat vártak. Zenara cseppet sem idegeskedett, mint a legtöbben, inkább hanyagul hátradőlt, kényelmesen várakozott, és amikor csak a csendesebbek maradtak, hirtelen felnyögött:

- Jaj, ne! Nézze! - mutatott az ablakra. A vizsgabiztos és a többi résztvevő értetlenül tekintett ki.

- Mi az? - kérdezte a vizsgabiztos.

- Feltámadt a szél - felelte a nő, elindulva, mintha már mindent elintézett volna.

- Megállj! - parancsolta a vizsgabiztos, de a dörrenő hangra Zenara csupán unalommal pillantott vissza. - A vizsga még nem ért véget.

- Azt mondta, meg kell válaszolnunk egy kérdést, és ha az helyes, mehetünk. Én ezt megtettem.

A vizsgabiztos sápított, a teremben maradt gyerekek hangosan röhögtek, Zenara pedig büszkén távozott.

A második forduló zajlott éppen. A továbbjutott résztvevők a labirintusra emlékeztető barlangrendszerbe lettek engedve. Itt azon kívül, hogy navigálniuk kellett a roppant nehezen járható barlangok közt, és ellopniuk egy tekercset egy másik csapattól, még futóhomok, mérges barlangi gyíkok, rémisztő denevérek és húsevő férgek is nehezítették az útjukat. A forduló csak néhány perce kezdődött, de Kakashi jelen kellett legyen, mivel a következő két fordulóban ő lesz a bíró.

- Az is lehet, hogy napokig itt leszünk - sóhajtott Raruta. A kis csapat vezére levette a fejéről a kendőt, kicsit átborzolta vörös haját, majd ismét bekötötte a fejét. - Remélem, a diákjaim az ügyesebbek közt lesznek. Sokat készültek.

Tényleg igyekeztek, és bár mindegyikük markáns személyiséggel rendelkezett, Raruta képes volt érteni a nyelvüket. Kakashi az utóbbi néhány napban, amíg találkozhatott a csapattal, sokat tanult arról, hogyan érdemes velük bánni. Raruta elmagyarázta, hogy ebben a korban ezek a gyerekek tele vannak tettvággyal, kezdték azt hinni, hogy egyre nagyobbak, és nekik már nem lehet parancsolni. Különösen egy nindzsa, aki technikákat tanul, képessé válik a harcra. Kakashi szimpátiával fogadta Raruta hozzáállását a csapathoz, és bízott benne, hogy egyet s más el tud lesni tőle, hogy minél jobb tanárrá váljon, ha eljön az ideje.

Az oktatást is figyelte, és meg kell hagyni, kiváló volt, bár a Homok Rejtett falva nem adott otthont olyan sok tehetségnek, mint Konoha. Az itteni nindzsák jó része az átlagos emberekből vált ki, nem volt sem kiugró chakrakészletük, sem különleges jutsujuk. Csupán kevés kivételnek jutott különleges erő a birtokába. Önmagukat fejlesztették, bár el kellett ismerni, a kemény munkájuk gyakran hozott gyümölcsöző eredményt.

Ezzel pedig teljesítette a hokage másik kérését. Látta, mire voltak képesek más nemzetek növendékei. Az ő megfigyelésének biztosan nagy haszna lesz a következő chunin-vizsga során, amit náluk fognak rendezni. Kakashi néhány hét múlva meg fogja kapni élete első csapatát, és ha sikerrel jár, talán indulhat ott velük.

Azt sem feledhette, hogy Hiruzen megbízta azzal, hogy vigyázzon Zenarával is. A hokage tartott tőle, hogy a nő nem fogja betartani a szabályokat. Csak remélni tudta, hogy nem zajlottak a barlangrendszer járataiban olyan szörnyűségek, amelyeket elképzelni sem tudott volna. Mégis, jobb embernek ismerte meg Zenarát, mint az gyakorta tűnt, emellett úgy festett, a gyermekek jövője nagyon is érdekelte. Kakashi úgy vélte, ezek a fiatal vizsgázók nem lehettek veszélyben.