Gyönyör

[ HARMINCKETTEDIK RÉSZ ] (18+)

Christophernek és nekem sikerült átbeszélnünk az elmúlt idők történéseit. Egészen a szakításunktól kezdve. 

A költözésem után mély depresszióba estem, de mivel hamar új barátokra leltem, és megismertem Iant is, ezáltal sikerült jobb kedvre derülnöm,

Azt nem mondanám, hogy túltettem volna magamat valaha is a férfin, hiszen a szívem legmélyén mindig is szerettem őt. Csupán azt hittem, hogy nekünk nem lehet több esélyünk. 

Sokáig sikerült nem gondolnom rá, és elterelnem a figyelmemet róla, de mikor újból megláttam őt, évek után, minden megváltozott. 

Nem akartam senkit sem megbántani magam körül, ezért inkább magamat tettem tönkre. Majdnem öngyilkos is lettem. Ha Christopher nem talált volna rám, akkor ma már nem lennék az élők sorai között.

Egyrészt ő volt az egyik oka annak, amiért végett akartam vetni az életemnek, de végül ő lett az, aki megmentett engem, és aki újra értelmet adott neki.

Hiába beszéltünk át mindent, mégis voltak kétségeim az újrakezdésünket illetően. 

Lauren még mindig nem tudott rólunk. Mint, ahogy a múltban kiderült, Christopher Lauren nagybácsija, és emiatt voltak félelmeim.

Féltem attól, hogy a lány majd elítél, és megutál minket. Mégis csak Christopher a nagybácsija, én pedig a barátnője.

Jogosan akadna ki a szituációra, hiszen ez nem mindennapi helyzet. Viszont éreztük, hogy muszáj elmondanunk neki az igazságot minél - előbb. 

Főképp azért, mert ténylegesen újrakezdtük a kapcsolatunkat.

Újból egy párt alkotunk.

- El sem hiszem, hogy újból egymásra találtunk. - mosolyodott el a férfi, miközben az ágyban feküdtünk.

Filmezős estét tartottunk, amit összebújva tettünk meg az ágyában.

- Én sem, de hát mégis itt vagyunk. - mondtam.

- Itt bizony, és többé nem engedlek el, az biztos. - adott puszit az arcomra.

- Nem is akarok megszökni tőled. - viccelődtem.

- Nem is engedném. - kezdte el simogatni az arcomat.

- És mikor mondjuk el Laurennek? - kérdeztem.

Akármennyire is féltem tőle, tudtam, hogy muszáj lesz megtudnia minél - előbb.

- Akár már holnap is elmondhatjuk neki. - vont vállat.

- Jó, csak essünk túl rajta. 

Szóval másnap így is tettünk. Becsengettünk Lauren otthonába, aki meglepetten nézett ránk, mikor együtt látott meg minket az ajtajában.

- Sziasztok, gyertek be, - invitált be rögtön - pont egyszerre jöttetek?

- Igazából együtt jöttünk, - mondta Christopher, és leültünk a kanapéra- beszélnünk kell veled.

- Öhm... okés, - mondta a lány- hallgatlak titeket.

- Eddig nem mondtam el neked, de Charlotte a diákom volt. 

- Oh, akkor innen ismeritek egymást. Ne haragudj, már majdnem rosszra gondoltam, - nevetett a lány - de akkor sem értem, hogy miért együtt jöttetek hozzám.

- Azért, mert jogosan gondoltál rosszra. Nekem és Charlottenak viszonyunk volt.

Lauren arcáról lehervadt a mosolya.

- Hogy mondod? Ugye csak rosszul hallottam?

- Nem, ez az igazság. Viszonyunk volt, amit megtudtak Charlotte szülei, és ezért költöztek el.