Gyönyör

[ HUSZONNEGYEDIK RÉSZ ]

Az álmom után hatalmas bűntudat gyötört. Tudom, hogy az álmainkat nem mi irányítsuk, de akkor is rosszul érintett. Nem szabadott volna, hogy felzaklasson a jelenléte. Nem éreztem íránta semmit, de mégis zavart a jelenléte. Nem akartam, hogy feszültséget vagy bármiféle problémát okozzon köztem és Ian között.

Próbáltam elterelni a figyelmemet róla, ezért megbeszéltük Allyvel és Laurennel, hogy elmegyünk egy csajos napra. Nekik nem említettem a nyugtalanságom okát. Ő nekik sem árultam el a régi kapcsolatomat Mr. Blackkel.

Valamiért szégyelltem magamat mások előtt. Féltem az előítéletektől. Nem mindennapi kapcsolat volt a miénk, és lehet, hogy egy szajhának néztek volna, aki összefeküdt az igazgatójával.

Nem akartam, hogy ezáltal ítéljenek meg, ezért sosem mondtam el senkinek. A szüleimen kívül erről a kapcsolatról csupán Robin és Diego tudott.

Ha már a fiúknál tartunk... Robin és én nem szakítottuk meg a kapcsolatot, de nem is találkoztunk azóta. Ez mindig is zavart engemet, hiszen őt tartottam a legjobb barátomnak, és konkrétan ellettünk választva egymástól.

Ő jobban hiányzott nekem, mint bárki más. Ő nem tehetett a kialakult helyzetről, csupán próbált jó barát lenni és mindenben támogatni. 

Az igazgatómmal lévő kapcsolatommal való kiakadást még megértettem, de az elszakítást Robintól nem igazán. 

Ő mindig mellettem állt mindenben, még akkor is, amikor más nem. Ő sosem okozott csalódást a számomra, sosem bántott meg. Ő volt a legjobb barátom.

Allyvel és Laurennel moziba mentünk, ahol megnéztük az Oppenheimert. Igazából, főképp azért választottuk ezt a filmet, mert Cilian Murphy játszotta a főszerepet, aki eléggé vonzó volt a számunkra.

- Három órán át nézhessük ezt a félistent. - ábrándozott Ally.

- Azért azt ne felejtsük el, hogy ez egy történelmi film, ahol egy férfi megkockáztatta, hogy elpusztítja a világot, azért, hogy megmentse azt, - mondta Lauren- de azért eléggé szexi Cilian is.

- Negyvenhét évesen jól tartja magát. 

Beültünk a filmre, ami három óráig tartott. Tetszett nekünk, mármint nem csak a főszereplő, hanem maga a történet is.

A vetítés után a McDonald's-ba vettük az utunkat, mivel megéheztünk. Evés közben beszélgettünk, és végül Laurenhez mentünk.

A szobájában voltunk. Én a hasamon feküdtem, Ally az ágy háttámlájának dőlt, Lauren pedig a székében ült, mert a prezentációján kellett még szerkeztenie valamit.

Hallottunk kisebb zörgést kívülről, majd nyílt az ajtó.

- Sziasztok. - hallottam meg egy ismerős hangot. A tulajdonos hang irányába fordultam, amit egyből meg is bántam.

Nem akartam hinni a szememnek. A szívem a kelletténél is jobban dobogni kezdett, szinte kiugrott a helyéről.

Lauren felállt a székből és Christoperhez sétált, akit megölelt.

- Ő a nagybácsim, Christopher Black. - mondta, mire furcsa érzés kapott el.

Mégis mennyi esély volt erre? Az újbóli találkozóra és arra, hogy Lauren rokona legyen?

A nagybácsija. Még szerencse, hogy nem mondtam el neki a kapcsolatunkat, teljesen kibukott volna.

- Örvendek, - mondtam kínosan- nekem most mennem kell, elfelejtettem, hogy időpontom van a fodrászomhoz.

Hazudtam, de kénytelen voltam rá. Elhagytam a lány házát, és a lépteimet sietősre véve kezdtem el hazafelé sétálni.

Vagyis csak akartam volna, mivel Christopher utánam jött.