Gyönyör

[ MÁSODIK RÉSZ ]

Robin, amint megtudta, hogy nem megyek suliba, úgy döntött, hogy ő is kihagyja azt a napot és átjön hozzám, hogy jobb kedvre derítsen. Őrültnek tartottam, hogy miattam lóg a suliból, de legalább ezzel is azt bizonyította, hogy ő az én igaz barátom.

- Te lány, mik történnek veled. –rázta a fejét Robin.

- Van ez így. –rántottam meg a vállam.

- De nem szabad így állnod hozzá. Tudod mennyire megijedtem mikor megtudtam, hogy mi történt? –kérdezte kiakadva.

- Bocsi, de nyugodj meg, nincs semmi bajom. Csak fáj a lábam, semmi extra, – szótlanul ült és nézte a bekötött lábam- amúgy, köszi, hogy átjöttél, sokat jelent.

- Ez már csak természetes. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz,- ölel meg- nagyon szeretlek.

Az első pillanattól kezdve jóba voltunk, és azóta elválaszthatatlanok lettünk. Ő az egyik olyan személy, akiben teljesen megbízom. Sokat jelent számomra, hogy most is itt van velem.

- Én is téged. De ugye nem lesz baj abból, hogy lógsz miattam? –kérdeztem kicsit aggódva.

- Nem lesz, anyum ír igazolást nekem. Megbeszéltem vele, hogy átjövök hozzád, mert szükséged van rám. Tudod, hogy szeret téged és megértő, szóval belement. –mosolyodott el.

Egész napot velem töltötte. Filmeket néztünk, közben nassoltunk. Ahhoz képest mennyi édességet meg tudunk enni, nem vagyunk elhízva.

Ettől függetlenül nem vagyok elégedett az alakommal. Néha szeretnék hízni. Tetszik az, amikor másoknak nagy fenekük, vékony derekuk van. Viszont félek attól, ha én híznék, akkor csak a hasamra menne.

Eléggé törékeny alakom van. 165 cm magas vagyok, hozzá 50 kilogramm. Vékony a testalkatom, igaz kicsik az adottságaim, de azért van rajtam mit fogni.

- Itt aludjak? –kérdezte, miközben a konyhában ültünk és vártuk, hogy kész legyen a mikróban melegített ételünk.

- Ahogy érzed. Nem akarlak fenntartani, meg hát holnap már kéne menned suliba, nem? –kérdeztem.

- Holnap péntek, úgy is felesleges bemenni, meg nélküled nem megyek. Diego is beteg, úgy pedig unalmas.

Hatan alkotunk úgymond egy csapatot. Én, Robin, Diego, Jeremiah, Freya és Amanda. Igazából az egész „barátságunk” úgy kezdődött, hogy ugyanabba az alapsulira jártunk Jeremiahhal.

Nem álltunk közel egymáshoz akkor, de mivel, hogy mindketten ugyanabba a középiskolába jelentkeztünk, elkezdtünk barátkozni. Nem azt mondom, hogy rosszban voltunk addig, de nem beszéltünk annyit.

Míg én Robinhoz kerültem közel, ő Amandáékhoz. Diego pedig csak hozzánk csapódott.

Be kell, valljam eleinte nagyon nem voltak szimpatikusak nekem Freya és Amanda. Sok nézeteltérés is volt köztünk. Azóta csak megvagyunk egymás mellett. Ők olyan személyek számomra, hogy el tudunk beszélgetni, el is vagyunk együtt, de nem bízok bennük. Egyszer megtudtam, hogy kibeszéltek, és bár tisztáztuk, én még mindig nem bízok meg bennük.

Amikor valakinek el kell vinnie a balhét, mert valami hülyeséget csináltak, akkor tökéletes vagyok nekik.

- Mi baja van Diegonak? –kérdeztem.

- Igazából semmi, csak lóg a suliból. Úgy volt, hogy ma írunk matek dolgozatot és inkább kiíratta magát. – Diego már csak ilyen. Mindent így old meg.

- Jókor is jött ez a baleset, mert el is felejtettem, hogy írni fogunk és nem tanultam semmit. – nevettem el magam.

- De bolond vagy, azért inkább egy rossz jegy, mint hogy bajod essen.

- Hát úgy is mindegy… amúgy nem hívod át Diegot? –kérdeztem.

- De, megkérdem, hogy át tud e jönni. –mondta Robin, és rögtön írt az említett fiúnak.

Közben a mikró hangja jelzett, hogy kész a megmelegített pizzánk. Fel akartam állni, de Robin leintett, és felállt ő, s kitette a pizzánkat két tányérra.

- Jó étvágyat. –mondtuk egymásnak, közben Diego vissza írt és azt mondta, hogy jön. Szóval miután végeztünk a kajálással, őt vártuk.

Fél óra múlva meg is érkezett. Robinnal lepacsizott, majd engem megölelt.

- Mit csináltál kiscsillag? –fogta a fejét, amint meglátta a bekötött lábamat.

- Én semmit, nem az én hibám volt, hanem Mr. Blacké, ő gázolt el. –meséltem el, mire a szája csak egy „o” alakot formázott.

- Hát ez marha jó, alapból utáljátok egymást, de akkor még ez történik. Hát nem is te lennél, ha nem veled történne ilyen. –finoman utalt arra, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, de hát igaz is.

- Hát ezaz, bár elég kedves volt, egy órát még itt volt velem és elbeszélgettünk.

-Igen? Eddig majd megöltétek egymást. - lepődött meg.

-Hát megijedt attól, hogy a diákját gázolta el. Bár elkezdte, hogy szerinte figyelnem kellett volna, mire én megmondtam neki, hogy neki meg nem telefonálnia kellett volna és legközelebb átgondolom, hogy rá e lépek a zebrára, ami egyébként a gyalogosoké.

-Ez jó, - mosolyodott el- még így is szívtátok egymást vérét.

-Ezután le is löktem a kanapéról meg elpüföltem őt. - emlékeztem vissza.

-Mit csináltál? - kérdezték egyszerre.

-Valamiről beszélgettünk én meg mondtam, hogyha nem az igazgatóm lenne, akkor már lelöktem volna innen, mire azt mondta én ahhoz nyuszika vagyok, ezért megtettem.

-Hát ti hülyék vagytok. - fogta a fejét Robin, de nevetett rajtam.

-Kis nyuszika. - mosolyodott el Diego.

-Bebizonyítottam, hogy nem vagyok az. - mondtam.

-Be, bizony. És még ő kért meg rá, végem van. - mosolygott Robin.

-Hát kihasználtam az alkalmat.

- A végén még a kedvence leszel. –mosolyodott el Diego. Majd meglássuk.