Gyönyör

[ HUSZONHARMADIK RÉSZ ] (+18)

Teltek a napok, a hetek. A napjaim ugyanúgy teltek. Elmentem az egyetemre, utána pedig Iannel töltöttem az időmet, vagy a barátnőimmel.

Mr. Blackkel azóta sem beszéltem. Úgy gondoltam nem volt miről. Régen történt, ami történt, de már a jelenben élünk. Változnak az idők, ahogyan én is.

Az életem mondhatni rendbe jött. Lettek igaz barátaim, és egy szerelmem, akit a szüleim is elfogadtak. Ian rendes fiú volt, akivel minden egyszerűnek tűnt.

Nem kellett azon aggódnom, hogy valaki rajtakap bennünket. A mi szerelmünk nem volt tiltott, és akkor lehettünk együtt, amikor csak akartunk.

Nem mondanám azt, hogy bántam a Mr. Blackkel való kapcsolatomat. Remek férfi volt, viszont minden a kapcsolatunk ellen volt.

Néha elgondolkozom azon, hogy mi lett volna kettőnk sorsa, ha nem lettünk volna elszakítva egymástól, de ezt már sosem fogjuk megtudni.

Továbbléptem, neki is ezt kell tennie. 

- Gyönyörű vagy. - dícsért meg Ian, mikor elkészültem.

- Ahogy te is. - pusziltam meg a fiút.

Színházba készülődtünk. Mamma Miat terveztük megnézni. 

Minden héten elmegyünk színházba vagy moziba, ez számunkra már szokássá vált.

A mai este egy kék színű ruhára esett a választásom, aminek hosszú volt az ujja. Nem volt kivágott, de teljesen a testemre simult.

A sminkemet a ruha színéhez igazítottam. Kékkel festettem ki a szememet, ezért a számat visszafogottabra csináltam.

A hajamat kivasaltam, és ezzel késznek is nyílvánitottam magamat.

Ian hozzám igazodott. Kék inget vett fel, fekete farmerrel. 

Minden próbálkozás nélkül is szívdöglesztően nézett ki.

A fiú az ujjait az enyéimre kulcsolta és elindultunk a színházba.

Szokás szerint jól éreztük magunkat, és a színdarab után elmentünk vacsorázni.

Csinált rólam egy képet, amit kirakott a történetébe.

Ritkán posztoltunk a közösségi oldalakon, de természetesen a mai modern világban azért mi is feltüntettük a kapcsolatunkat.

Rengeteg képünk volt együtt, de a legtöbbet megtartottuk magunknak. 

- Bekövetett egy Christopher Black nevű pasi, minimum negyven éves lehet. - mondta Ian.

Éppen ittam, és eme hír hallatán sikerült félrenyelnem.

Köhögni kezdtem, mire Ian ijedten kapta rám a tekintetét.

- Minden oké? - kérdezte.

- Persze, persze. 

Nem értettem, hogy Mr. Black mégis minek követte be a barátomat. Egyáltalán mikor regisztrált az Instagramra?

Nem véletlenül nem vettem fel a kapcsolatot vele, én már lezártnak tekintettem az ismertségünket.

Furcsa érzés kapott  el. Mármint félreértés ne essék, nem voltak már érzéseim a férfi íránt, hisz rengeteg idő eltelt, de valamiért mégis furán éreztem magamat a jelenlététől.

Akárhányszor szóba jött a férfi, eszembejutottak a régi emlékek.

Talán csak annyi bántott az egész helyzetben, hogy nem együtt hoztuk meg a döntést az elválást illetően, hanem elszakítottak bennünket egymástól.