Gyönyör

[ HUSZONNYOLCADIK RÉSZ ]

Mivel elég sok probléma kerekedett körém, úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek. Az állandó depressziómmal nem csak magamnak ártottam, hanem a körülöttem lévő embereket is akaratlanul megbántottam.

Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy felkeresek egy pszichológust. 

Abban a helyzetben csak ezt láttam megoldásnak. A családommal, a barátaimmal, és Iannel nem tudtam megbeszélni azt, hogy mi is bántotta a szívemet, ezért jobbnak láttam, ha egy szakértőnek mondom el ezt.

Sokan szégyellik bevallani saját maguknak is azt, hogy szakértőre van szükségük. Félnek attól, hogy ezzel kevesebbnek fognak számítani, és a többi ember elfogja őket ítélni.

Én egyszerűen nem tudtam már máshoz fordulni, mint egy pszichológushoz. Azonban ezt próbáltam titokban tartani, hiszen tudtam, hogy a szüleim úgysem támogattak volna ebben. Rögtön elkezdték volna mondani, hogy "mennyire hálátlan vagyok", és hogy csak kitalálom ezt az egészet azért, hogy "felhívjam magamra a figyelmet".

A pszichológusommal minden kedden, három órakor találkoztam. Mindig egy órát töltöttem az irodájában, ahol fokozatosan haladtunk a történtekkel.

Már csak attól sikerült megkönnyebbülnöm, hogy kiönthettem a szívemet valakinek.

Hiába tettem ezt meg Mr. Blacknek is, ő nem tudott rajtam segíteni. Ő volt a főproblémám egyike, amin nem könnyített a jelenléte.

- Hol voltál? - kérdezte Ian, mikor hazaértem a pszichológustól.

- Elmentem kávézni, és közben átnéztem a jegyzeteimet. - füllentettem.

- Megmutatod a számlát? - kérdezte, mire furcsán néztem rá- Mi az? A füleden ülsz?

- Nem tartottam meg a számlát, de amúgy is, miért kéne azt megmutatnom neked? - kérdeztem.

- Hogy tudjam, hogy nem hazudsz. 

- Miért hazudnék neked? - igaz, hogy hazudtam neki, de csak azért, mert nem akartam a saját problémáimat rázúdítani.

- Nem tudom. Talán, mert más férfiakkal találkozol. 

- Nem találkozom más férfiakkal.

- Persze. Elég csak rádnézni, úgy nézel ki, mint egy utolsó kurva.

Végignéztem magamon. Fekete bodyt viseltem fekete bőrnadrággal. Nem értettem, hogy miért találta ezt kihívónak.

- De hát nem is látszik ki semmim. - mondtam.

- Attól még, hogy nem kivágottak a ruháid, nagyon is kiemelik a testedet. Emellett nézz csak rá az arcodra. Kinek sminkeled magadat így? 

Ledöbbentem. Nem értettem, hogy miért akadt ki ennyire a semmin. A semmin, hiszen semmi rosszat nem csináltam.

Nem értettem, hogy miért volt baj az, hogy adtam a külsőmre. Én így éreztem jól magamat. 

- Miért, mikbe kéne járnom, nagypulcsikba és bő nadrágokban? - kérdeztem. Ha rajta múlt volna, még az arcomra is kukászsákot kellett volna húznom.

- Hát nem is kéne a testedet mutogatnod. - mondta, nem válaszolva a kérdésemre.

A testemből nem látszódott ki semmi. Nem értettem miért borult ki ennyire.

- Nem mutagom magamat. Ha nagypulcsiba lennék, akkor is megbámulnának a munkások az utcán. 

- Ne csodálkozz, ha egyszer megerőszakol az egyik. Ahogy kinézel, meg is érdemelnéd.