Retorzió | COMPLETED ✅

Harmincötödik fejezet

– Ebbe sérülni fogsz. – szakadok el egy pillanatra a lánytól, aki kétségbeesetten igyekszik kapaszkodni belém.

– Csak utoljára. Utána békén hagylak. – lihegi, miközben a kezemet előre viszem és a pólója alá csúsztatom. Megérinteni az ő bőrét olyan volt, mintha egy leforrázott testrészhez jeges víz érne.

Mindenféle elvemet félre akartam dobni. A szerelmem lánya, és ez teljesen megbocsáthatatlan bűn, főleg úgy, hogy ez a szerencsétlen semmiről sem tehet. De kénytelen vagyok megbüntetni, hajt a vérem, dübörög a fejemben az az egyetlen szó, ami tönkre fog tenni minden. Meg kell valakinek bűnhődni.

Elveszem Amber kezét a mellkasomról, nem hagyom, hogy tovább vájja a körmeit a bőrömbe és a kezét egyenesen a pinájához irányítom. Magától becsúsztatja a nadrágjába és megérinti magát. Érzem a kis kezét a farkamon, pulzál minden ér, ahogy hozzáér.

– Ujjazd meg magad. Olyan kibaszott jól csinálod! – csókolgatom a nyakát, mellbimbóit a szabad kezemmel tekerem és csipkedem, Amber pedig a kelletténél hangosabban adja tudtomra, hogy ez mennyire bejön neki.

– Ssss Kislány, még a végén anyád meghallja. – hergelem őt szándékosan, a düh sokkal több adrenalint képes felszabadítani a testben.
Nem tudom miért haragszik az anyjára, azt sem tudom pontosan, hogy hogyan lehet ő az anyja, de jelenleg ez nem is fontos.

– Hajrá! – orrommal a füle tövét cirógatom és epekedve várom, hogy mikor feszül be a teste. Az az energia, amit ezzel átad az lehengerlő. Pár másodperc múlva a száját kinyitja, szemeit összehúzza és teli élvezi a kezét.

Fáradtan görnyed össze előttem, vérnyomása felszökik az egekbe és olyan iramban veszi a levegőt, mintha valaki kergetné.

– Vissza a konyhába. Ha nem viselkedsz elküldelek. Utoljára szóltam. – ellököm magamtól, és próbálkozom valami faszlohasztó dologra gondolni, mert így nem mehetek vissza dolgozni.

– Hánynom kell tőled komolyan. – jegyzi meg flegmán. Valóban nem vagyok vele kedves, de miért is lennék az? Kielégítem a vágyat, mert ez tetszik nekem. Nem fogom őt beborítani egy mézes mázzal, hogy téves álomba ringassa magát.

– Tudom. Anyád is mindig ezt mondta. – mielőtt válaszolhatott volna elindultam a konyha felé, nem törődve semmivel és senkivel.

Harald tartotta a frontot én pedig csatlakoztam hozzá. Átadtam neki a terepet, a keze alá dolgoztam és így próbáltuk meg lehozni a lányoknak a menüsort.

————

Sikeresen elkészítettük a menüt, a hölgyek elégedettek voltak, sőt, még egy pár telefonszámot is kaptam a szalvétákra. Mindegyik lánytól külön köszöntem el, majd visszatértem és megtapsoltam a csapatomat, akik hellyel közzel ügyesek voltak.

– Holnap. – legyintek le mindenkit, majd hátat fordítok nekik, és a számítógépet kezdem el vizslatni. Kezemet még felemelem, intek amikor mindenkitől hallom, hogy "viszlát".

Az utolsó ember is becsukja maga után az ajtót, én pedig kifújom hangosan a levegőmet és kieresztem az ingem felső három gombját. Olyan fullasztó ez a nyakig begombolt ing, mindig agyon nyomja az ádámcsutkámat.

Lezárom a laptopot, épp indulni készülök, amikor az étterem ajtaja kinyílik.

– Aj, mit hagytak itt? – fel se nézek úgy türelmetlenkedek a telefonomat keresve.

– Magát. – egyenesen az ajtóba álló Renee-re nézek, aki megszeppenve bámul rám.

– Ne gyere közelebb. Mit akarsz? – kérdezem haragosan Renee-t. Miért nem lepődök meg azok, hogy leszarja mit kértem tőle.

– Beszélni veled. – feleli, miközben kezdd annyira közel jönni, hogy megérzem a csábító illatát. Komolyan azt is elfelejtettem, hogy mi a faszt mondtam neki 2 perccel ezelőtt.

– Nem izgat. Egyébként Amber jött ma dolgozni. – szemétkedek vele, tudom mennyire érzékenyen érinti a lánya.

– Pont róla akartam beszélni. – ujjai hegyével végigsimítja a konyhám pultját kívülről, olyan hangerővel beszél, mintha hipnotizálni akarna. És sikerül is.

– Nem velem kell beszélned erről. Takarodj innen. – szólok rá durván, viszont addigra ő már csupán csak centikre áll tőlem. Érzem a testéből áramló vadító melegséget, irdatlan nagy levegőket kell vegyek, hogy higgadtan tudjam kezelni őt.

Mutatóujjával óvatosan félretolja az ingemet, hogy rálásson a mellkasomra.

– Hát ez? – cirógat a hangja, nincs az a négyzetcentiméter, amit ne érne el a selymes hangjával.

– A sikereim. – hajolok hozzá közel, amennyire csak lehet. Az orrunk hegye összeér, még jobban megcsap az illata, nyitott szájjal lehelek a szájára, és ő is így tesz.

– Valóban? – irányítja az ujját a negyedik csillagra, amibe nem olyan régen a lánya nagyon belevájta a körmeit.

– Természetesen. De óvatosan. A kölyköd nemrég nagyon belemart. – mosolyodok el kegyetlenül, Renee pedig összeszorítja a száját és ütni próbálna, de lefogom a testét, magamhoz húzom és a kezeit hátul összekulcsolom.

– Fúj de undorító vagy. Megmondtam, hogy hagyd békén! – ficánkol, hogy kitudjon szakadni a szorításomból.

– Én is kértelek valami Rena. Mégis szartál rá. Évekig a bugyidba vertem ki a faszomat. Még mindig érezni rajta a pinád ízét! – vicsorgom az arcába, akármennyire is akarja tagadni, hogy hidegen hagyja a közelségem és undorodik tőlem, de nem tudja letagadni.

– Jegyezd meg egy életre te fasz, mert soha többet nem kaphatod meg. – próbál ellenállni, és úgy helyezkedik a szorításom alatt, hogy a merev faszomhoz simul teljes testével.

– Érzed? Csak téged akar. – lehajolok a nyakához és elkezdem kiszívni a bőrét, de az előkészítőből csörömpölést hallok. Mintha leejtettek volna egy serpenyőt.

– Ez mi volt? – kérdezi Renee ijedten, kizökkentve engem az alól, hogy azon nyomban kigomboljam a nadrágomat és szarrá keféljem.

– Biztos csak a lelkiismereted zörög ennyire. Egy kurva vagy, zavarod az étterem auráját. Is.

Elszakadok a nyakától és a számat az övére tapasztom, elengedem a kezeit és a segge alá nyúlva felemelem őt, majd a pultra teszem. Szélesre nyitja a lábait én pedig teljes testemmel a combjai férkőzöm.

Átlátszó hosszúujjas blúzát széttépem, a gombok szétgurulnak mindenfelé, a lihegésünktől alig lehet hallani merre állapodnak meg.
A pultom alatti fiókból előveszek egy fém csillaggyűrűt, amit formázásra szoktunk használni, és amikor felhúzom az ujjamra, akkor elválok Renee szájától.

– Szép kis csillagok lógnak a füledbe. – teszek megjegyzést a fülbevalójára, majd előszedem a kötények zsebéből a zsebsárkányomat, a csillag alakú kis gyűrűt a tálalócsipeszemmel megfogom és hevíteni kezdem a fémet.

– Sosem veszem le. – feleli magabiztosan, még a hátát is kicsit kihúzza.

– Ezt sem fogod. – elzárom a zsebsárkányt és a szíve felé nyomom a forró mintát. Hallani, ahogyan perzselődik a bőre, Renee hangos kiabálása sem tudja elnyomni a hangját.

– Sikítsál. Legalább egy örök életre megjegyzed, hogy kié is lehettél volna. – számat gyorsan odatapasztom, mikor elveszem a gyűrűt a bőréről és nyalogatni kezdem a forradást.

– Zavarok? – Amber előlép undorral teli tekintettel az előkészítőből csípőre tett kézzel.

Atya. Úr. Isten...