Retorzió | COMPLETED ✅

Huszonnyolcadik fejezet

Mélyeket lélegzem, minden egyes alkalommal, amikor ezt a bugyit előveszem, veszít a zamatából, gyengül az ereje. A levegő is elveszi tőlem azt a keveset, ami miatt még nem adtam fel. Ami előre visz minden nap.
Hihetetlen, hogy az emberek napja mennyire megtud változni egyetlen csettintésre, és amikor nagyon magas lovon ülsz mekkorát tudsz zuhanni.

Beleborzongok akárhányszor az orromhoz emelem a finom anyagot. Kioldom az övemet, eldobom a szoba másik felébe, majd előveszem a merev farkamat. Egyszerre jár Renee és Paulina a fejemben. Az az édes kislány, ahogy duzzog előttem, a lágy hangja, amiben még ég a tapasztalatlanság, a kíváncsiság, a leleplezés, a vágy. Kiköpött Renee, legalábbis a jelleme. Úgy vonzz, mint a gravitáció a fáról leeső almát.

Renee. Ahogyan évekkel ezelőtt bármit megtett nekem, amit csak mondtam, ahogy ellenkezett, pedig égett a vágytól, a szavai, amiket ha újra gondolok, mindig egy kicsit meghalok.

Tristan Blake :
Remélem boldog vagy te kurva. Épp egy bugyidra verem ki a faszomat és arra gondolok, hogy ha újra látnálak, akkor ugyanúgy elvenném az életed, ahogyan te is tetted.

Meggondolatlanul és idegesen írtam neki egy újabb sms-t, mivel tudtam, hogy úgy sem fog válaszolni. És így is lett. Lehet már lecserélte a telefonszámát és nem is emlékszik rám. Végtére is ő csak egy aljas manipulátor volt.

Renee és Paulina látványa természetesen azonnal hatott, pár perc kellett csupán, hogy beleélvezzek Renee bugyijába. Elteszem későbbre. Nem tisztítom meg.
De ennek az az oka, hogy ha egyszer úgy adódik, akkor mielőtt megölöm, azelőtt megetetem vele az évek alatt felgyülemlett feszültséggel teli bugyiját. Hátha megfullad tőle.

————

– Hát maga? – kérdezem Paulinat, aki letelepedett az étterem ajtaja elé.

– Dolgozni jöttem. – feleli makacsul.

Leállhatnék vele veszekedni, de ehhez most nincsen erőm és kedvem sem.

– Húzzon be. És minimum csináljon úgy, mint aki eddig is itt volt. Ne maradjon le, nem kell még egy hasztalan púp. – böfögöm neki a szokásos leszarom stílusomba. Talán ez az, ami miatt vonzok embereket és talán engem ezért vonzz az ellenkezés. Szeretem, ha valaki nem rendeli magát alám, hanem megharcol a tekintetért és becsért.
És talán ezért nem működik Biancaval.

Paulina tempósan besiet, amíg én csak döcögök mögötte. Keskeny csípője van, de izmos formás segge, a termetéhez képest széles válla, szép hosszú nyaka.

– Ne bámuljon. – olvasom le a szájáról a szavakat, miközben mosolyogva hátranéz a válla felett.

A kurva életbe.

– Kussoljon. – kacsintok rá, felveszem a stílusát és beszállok a játékába. Ez teljesen megőrjít és újra érzem, hogy élek. Hosszú idő után. Végre. Élek.

A konyhámba érve folyamatosan oldalra pillantok, ahol Paulina áll. Kacérkodik velem, szándékosan bepucsít nekem, lábait kis terpeszbe helyezi. Nem néz rám, de érzem hogy rám gondol.

Igyekszem a gondolataimat helyes irányba terelni, a telefonomat kiveszem a zsebemből és egy mágneses tartóra helyezem, amíg főzök. Épp citromot karikázok fel, amikor a velem szemben lévő kijelző felvillan.

Renee Fuller :
Ne kísértsd a sorsod, mert a karma visszaüt.

A döbbenet kiül az arcomra és egy pillanat erejéig arról is elfeledkezem, hogy épp vágok.

– A kurva isten bassza meg! – ordítok, amikor megvágom a mutatóujjamat, a körmöm egy részét azonnal lehántom magamról.

Minden szempár rám szegeződik, Harald rögtön a telefonomra néz és meglepettségében azt is elfelejti, hogy ömlik a vérem.

– Ezt nem akarom már elhinni. Kerítsétek azt a kurvát elő, mert bele fogok dögleni ebbe! – ordítok kitartóan, pedig ezt nem akartam hangosan kimondani. Dühös, ideges és agresszív voltam.

– Uram, minden rendben? – az újonc csapat ugrál elsőként körbe, rájuk se nézek, csak szorítom az ujjamat erővel.

– Szerintetek? Minden rendben? – emelem rájuk a tekintetem, de Paulina nincs itt. Az előkészítőből figyel engem teljesen higgadt arccal. Meg se rezzen, nincsen mimikája.

Leveszem róla a tekintetem, és hagyom, hogy Harald gyorsan lefertőtlenítse és bekötözze. Amikor végzett, még mindig mindenki ott legyeskedett körülöttem.

– Nincs dolguk? – bunkózom velük, majd egy halk köszönöm után mindenkit a helyére intek.

– Haver, ez mi? – ül le mellém Harald, rám pedig hirtelen a sírógörcs jött, de tudtam pontosan, hogy uralkodnom kell magamon.

– Nem tudom. Reagált rám. Tehát nem vagyok hülye, valahol itt van a közelben. Most mit tegyek? – nagyon ritka, amikor annyira kétségbe vagyok esve, nyíltan kiabálok a magánéletemről, tehát a helyzet nagyon is komoly.

– Nem tudom. Szembe kell néznetek egymással, ezt másképp nem tudjátok elrendezni.

– Majd idővel jobb lesz. Ha a szemébe nézek, félek átragad rám a mérge. Félek, hogy kiszúrom a kígyó szemét.

Felállok rekeszről és tovább folytatom a főzést. Felszeletelem a citromot, kifacsarom a levét és szűrés után szifonba helyezem.

– Ezt nem hiszem el, mi a fasz van ma? – morgom magamba kevésbé hangosan, mint az előbb, amikor megérzem Paulina kókuszos illatát. Az irányába fordulok és konstatálom, hogy idáig nézett.

– Kapcsolják ki a ventillátorokat! – förmedek rá az egyik pincérre, akinek amúgy sincs dolga.
A huzat, amit ide hoz, az kizökkent a koncentrációból és erre Paulina is rájött, egy féloldalas mosoly kíséretében elfordítja a fejét. Kellemetlen bizsergés vándorolt végig minden porcikámban, ugyanis ez a tiltott játék elveszi a józan gondolkozásom.
Még kiskorú, ráadásul ha több vad éjszakám lett volna, akkor minden bizonnyal a lányom is lehetne. De égett a szemeiben a tűz, én pedig képtelen voltam ezt eloltani.

Felvettem vele a kesztyűt, kikezdtem vele és adtam alá a lovat. Magyarázhatnám ezt a végtelenségig, de a lényeg egy és ugyanaz.
Paulina személyében kicsit a múltban érezhetem magam, ott, ahol volt miért és kiért felkelnem. És a sors gonosz tréfát űz velem, ugyanis minden mozzanatban, minden pillanatban felelevenül Renee és az a végtelen szerelem, amit az életembe hozott.

– Paulina, maga másfél órát késett. Túlóra. – vágom hozzá, amikor mindenki leveszi a kötényét és készül távozni a konyhából.

– Engem várnak otthon. – szól vissza bunkó stílusban.

– Nem igazán kérdeztem. Magyarázza el a kedves – az utóbbi szót meglehetősen kihangsúlyoztam – szüleinek, hogy az időt nem lehet pénzzel megvenni. – csípős beszólásommal megbánthattam, mivel sem szemforgatás, sem szemöldökfelvonás nem kísérte a mondatomat.

– Nekem mindegy. – végül duzzogva, de engedelmeskedik és visszatrappol az előkészítőbe.

– Mindenkinek kellemes estét! – köszönök el a dolgozóktól.

– Neked is! – vereget vállon Harald, majd elindul mindenki a kijárat felé, és az utolsó ember becsukja maga után az ajtót.

– Az lesz. – válaszolom a semminek és elindulok Paulina irányába. – Az lesz.

Sziasztok!
Hamarosan visszatér Renee, mit tippeltek, hogyan fog visszatérni? 🫶🏻😘