Retorzió | COMPLETED ✅

Negyvedkettedik fejezet

Perzseli a bőrömet a hevült kés hegye, de ez még mindig elenyésző ahhoz képest, amit Renee a testemmel művel. Egyszerűen megszólaltatja, de nem hagyományos módon, hanem természetfelettien. Ösztökél arra, hogy mentálisan is és testileg is teljesen felépüljek, pedig tudom, hogy erre tudományos bizonyíték nincsen.

– És ha mégis elhagysz? – kérdezi, amikor a tekintetést a frissen ejtett sebemről elemeli. Nem tehetek róla, de képtelen voltam visszatartani egy velős nevetést.

– Elhagyni? Ki az a hülye, aki megakar halni? Mi értelme élni, ha nem adhatok és nem kaphatlak meg? Hisz láttad. Tudod mostmár mi történt velem addig, ameddig nem voltál. Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom, hogy átmenjen azon a földi poklon, amin én. Renee én megakartam halni. – abba hagyom hirtelen a nevetést és egyenesen a szemeibe nézek, miközben két kezemmel megtámaszkodok a pulton. Az egyik kezemben még a meleg kést szorongatom, másikat pedig ökölbe szorítom. A testem tudat alatt védekezik az ellen, hogy ez a téma még csak szóba is kerüljön.

– Többé nem megyek, szavamat adom rá, megbízhatsz bennem. Ha kell, a Kraken nyeljen el minket kéz a kézben. – szemeivel belemosolyog az arcomba és simogat a belőle kiáradó őszinte szavaival.

– Tudom. És elhiszem. De most maradj csendben. – a kezemben lévő kés pengéjét a szájával befogatom, amikor meggyőződtem róla, hogy az kellőképpen lehűlt.

Renee szó nélkül lefogadja a kést, az éles pengét felém fordítva rázár a szájára. Torkát megragadom és a felső testét hátrafelé tolva megdöntöm őt.

Hüvelykujjammal apró köröket írok a teljesen kikészített csiklójára, és a farkamat a bejáratához közelítem. Tarkója alá fogom a másik kezemet és előre kényszerítem a fejét.
Szorosan összeérintem a homlokunkat, a kés éle milliméterekre van az arcomtól, de Renee megbízik bennem.
Ha azt akarnám, hogy vágjon meg, akkor megtenné.

– Csakis az enyém Renee Fuller. Mondd, szeretnél Anglia leghíresebb férfijának a hűséges felesége lenni? Hm? Válaszolj Renee Blake! – ahogy elhagyták a szavak az ajkaimat úgy belédöftem magamat, az ő szemei a mozdulatra tágra nyíltak és belenyögött a késbe, ami majdnem kiesett a szájából.

– Nos? – kihúzom belőle magam.

Renee bólogat boldogan, könnyes szemekkel.

– Én is így gondoltam! – egy féloldalas mosollyal az arcomon Renee-t magam felé húzom mégjobban, majd a segge alá nyúlok és a nedvességtől átitatott ujjammal belényomulok hátulról is. Ekkor végérvényesen is kiesik a szájából a kés, ami immár kettőnk között pihen meg.

– Annyira szeretlek, hogy azt elmondani sem tudom. – számat a szájara tapasztom és elkezdem őt olyan tempóba kefélni, mint még soha. Erősen, durván, határozottan döföm mindenhol őt, az izzadságcseppek olyan gyorsan termelődnek a homlokunkon, hogy félő kiszáradunk.

De száradjunk. Csak legyünk együtt. Engem már semmi más nem érdekel.

—————

Bármennyire is nyomasztó közegben kéne ébrednem, mégsem tudok. Renee olyan nyugtatóan alszik mellettem, annyira lenyugtat a jelenléte, hogy azon gondolkozom, hogy hogyan tudnék örökre ebben a pózban maradni.

– Jó reggelt Csillagom! – köszöntöm az ébredező szerelmemet egy csókkal a homlokán.

– Jesszusom, mennyi az idő? – kérdezi kapkodva, miközben félrelök és felül az ágyon.

– 10 óra van. – jelentem ki. – Vasárnap. Ma nincs munka. Elintézhetjük az apaságit.

– Rendben. De okosan. És ott szeretnék lenni. – meglep a kijelentésével.

– Ugye nem hiszed, hogy ezek után rámásznék? Ne idegesíts fel!

– Nem tőled tartok. Hanem tőle...

– Egy hajszál elég lesz? Vagy nyál kell? – kérdezem tőle. Szerintem erre ő sokkal jobban felvan készülve.

– Legyen inkább a nyál. Sokkal biztosabb.

– Talán az lenne a legjobb, ha én nem lennék ott. Nem akarom, hogy Amber kombinálni kezdjen. Legalábbis ameddig nincs eredmény. – szerintem ha azt mondtam volna, hogy eladom egy szeretetszolgálatnak az éttermet, az is könnyebben csúszott volna ki a számon.

Bujkálnunk kell mostantól két héten keresztül, és magyarázkodni mindenkinek. Nem tudom, hogyan fogom leplezni azt, hogy visszatértem az élők sorába.

– Bianca? – kérdezi Renee.

– Mi van vele?

– Ez most fura lesz. Beszélj vele. Alibi kell.

Atya ég. Ez a nő hogy lehet ennyire furfangos? Ez nekem eszembe sem jutott. Bár miért is jutott volna eszembe.

– De én nem akarok Biancával csókolózni, meg fogdosni őt mindenki előtt. – hadarom Renee-nek.

– Ha megteszed, meg is öllek érte. – csap a vállamra lendülettel. Néha én érzem a világ leghülyébb emberének magamat.

Nyilván nem tudok még ésszel gondolkozni.

– Rendben. Majd felkeresem később.

Ezzel a témát lezártnak tekintettük, Renee kiül az ágy szélére, kinyújtózkodik és meztelenül flangál előttem a szobámban. Minden bizonnyal csak én veszem észre, hogy milyen kecsesen mozog, milyen szépen ringatja a testét. Teljesen megszállottja lettem ennek a nőnek...

—————

Másnap is kipihenten ébredtem, ugyanis Renee az egész vasárnapot velem töltötte. Nem csináltunk semmi mást, csak ettünk és pihentünk. Beakartuk akaratlanul is hozni a elmúlt évek elpazarolt időszakát, amikor nem élvezhettünk egymás közelségét.

– Jó reggelt! – Harald köszön először, amikor belépek az étterem ajtaján, a dolgozóim kidobják a kezükben lévő tárgyakat és rám figyelnek.

– Jó reggelt mindenkinek! – köszönök előre, amikor meglátom, hogy konkrétan mindenki bámul rám, mintha egy démon lennék.
Nem gondolnám, hogy méltatlankodnom kéne a saját éttermemben, de amikor már kellemetlennek az érzem a szúrós szempárokat, akkor úgy döntök, hogy bemegyek Haraldhoz a látványkonyhába inkább.

– Mi baja van ma mindenkinek? – kérdezem halkan a barátomat.

– Nem fogsz örülni. – jelenti be, miközben oda-oda pillant a többiekhez.

– Gondolom. Szóval?

– Haver, Amber ma reggel zokogva adta elő, hogy megerőszakoltad. Kértem a többieket, hogy a munkaidőben ne háborogjanak, majd mindent tisztázni fogsz nyilván, de úgy látom nem volt hatásos.

Csak állok Harald mellett és próbálom befogadni a kapott infókat. Hogy mi van? Megerőszakolni? Ambert? Itt? Elveszi a tisztánlátásomat a düh, amit iránta érzek. Mégha egy kicsit be is látom, hogy igaza van. Ő dühösebb, mint én.
Nem hibáztathatom semmiért, teljesen jogosan akad ki. Elvégre egy gyerek, akinek a biztosíték a köztünk lévő diszkrécióra csakis a szava volt. Egy szerelmes szó.

– Figyelem mindenkinek! – szólalok fel ingerülten. – Kaptak 10 perc gondolkodási időt. Addig legyen szíves minden kibaszott évek óta dolgozó alkalmazottam eldönteni, hogy felnőnek-e vagy hisznek egy pletykának. 10 perc és jövök. – lecsapom a kötényemet a pultra és kiviharzok az étteremből és felhívom Biancat, hogy jöjjön ide.

Faszomat, hogy senki nem hagy békén...