Retorzió | COMPLETED ✅

Negyvenegyedik fejezet

Bármit megadnék érte. Szó szerint bármit. Olyan végtelenül és reménytelenül szerelmes vagyok, hogy azt szavakba sem tudom önteni. Mosolygásra késztet minden levegővételénél, minden lopott pillantásánál.
Még a gyomrom is beleremeg, pedig annyi év telt el, annyira sok minden történt velünk.

– És most? – kérdezi Renee.

Térdepel a csempén, közvetlenül a kád mellett, amiben én még most is ülök.
Lassan kezdd elpárologni a bőréről a víz, és a felálló pihék a bőrén, illetve a lilásodó bőre arra ad következtetést, hogy fázik.

– Maradj. Csodálni akarlak. Annyira gyönyörű vagy. Olyan tökéletes látvány, ahogy a gecim folyik le a combod belsején. – Renee elmosolyodik a kijelentésemen, és a faszomat újra izgalomba hozza a kislányos viselkedése. Édes, amikor zavarba jön és próbálja ezt leplezni.

– Hideg van. – vallja be nem meglepő módon.

– Tudom. Én viszont tökéletesen megvagyok elégedve. Nyúlj a combod közé és ízleld meg az ízünket. Azt akarom, hogy az összes gecit nyald le az ujjadról. – mondom neki, miközben a merev farkamhoz nyúlik és simogatni kezdem, amíg ő teljesíti az utasításaimat.

Többször kell a lába közé nyúljon, ömlik ki belőle a saját nedve és az enyém, de türelmesen kivárom, hogy letisztítsa magát.
A kislányos bája azon nyomban eltűnik, Renee szemeinek a színe változatlanul feketék maradnak, de megcsillognak ebben a fényben. Az élvezet, ami kiül az arcára az kiolvashatatlan.

– Félsz, hogy újra bántani foglak? – kérdezem.

– Miért bántanál? – jön a válasz szinte azonnal.

– Mert ma bántani akarlak. Élvezetből. Szerelemből. Azt akarom, hogy mire végzek veled elfelejts mindent, és csak az vigyen előre, hogy azt teszek veled amit csak akarok, ott ahol csak akarom, és akkor amikor csak akarom. Megértetted?

– Megértettem Tristan.

– Akkor most állj fel, menj ki a konyhába. Húzd magadra az ingemet és zavard el a húgomékat. – parancsolom rá.

Renee elmegy a mosdókagylóig, felveszi a fehér, zsíros szakácskabátomat, és elhagyja a fürdőszobát.
Kitápászkodom a kádból és elbicegek a tükörig és kihúzom a hátamat.

" Képes vagyok összeszedni magam. Elhagyom a segítségemet és mostantól nem a mankóimra, hanem őrá támaszkodom. Nála jobban senki sem tud meggyógyítani. Felszentelek mindent érte "

Durván 10 percig várok, csak hogy biztosan meggyőződjek arról, hogy Haraldék elhagytál a lakást.

– Elmentek. – szólal meg Renee a nappaliban a kanapéról zavarában, nem tudta mit is kéne mondania.

– Látom.

Elindulok felé magabiztosan, de lassan, nem akarom, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot vagy megremegjenek.
Ahogy megállok vele szemben, Renee szélesebbre tárja a lábait és arra vár, hogy mi lesz a következő megmozdulásom. Lehajolok, hogy a szemeibe tudjak nézni és hirtelen megragadom erővel az állát.

– Addig foglak baszki, amíg nem sírod el magadat. – elkezdem őt felfelé húzni, besegít és felkel a kanapéról.
Szabad kezemmel alányúlok, az ujjaim végét végigsimítom a tocsogó punciján, amire az ő lábai viszont megremegnek.

Leülök a földre, Renee pedig felém tornyosulva vár.

– És most ülj rá az arcomra, de le ne merészelj szállni, ameddig nem szólok. Nem érdekel, ha elájulsz, ha bepisálsz, ha rosszul leszel. Évekig éheztettél Renee, és most jól fogok lakni. – megragadom a kerek seggét és az arcomra húzom őt.
Úgy nyalom a pináját, mintha az életem múlna rajta, a sikamlós nyelvemet fel-le csúsztatom a csiklóján és a szeméremajkain.
Mutatóujjamat bedugom a nyílásába és kemény mozdulatokkal hatolok belé gyors tempója. Renee nedve fokozatosan gyűlik a számba, az sem érdekelne jelenleg, ha megfulladnék. Az orrom hegyére is sokszor rácsúszik, de nem lassít egyikünk sem.

Kiiszom belőle az összes szaftját, amit csak termel, egy cseppet sem hagyok kárba veszni.

– Elfogok élvezni. – nyögi Renee a levegőbe hátravetett fejjel, majd két kezével a vállamba kapaszkodik és belemarja a körmeit. Teste minden négyzetcentimétere megfeszül, másodpercekig csak vonaglik az arcomon és teliélvezi a számat. Úgy iszom őt, mintha futás után az ember megszomjazna.

– Ne állj le! – szólok rá egy pillanatra elemelkedve tőle, amikor a fejét előre dobja és berogyasztja a lábait. Meglendítem a kezem és erővel rácsapok a seggére, mire ő kiegyenesedik és lassabban, de újra nekiáll mozogni a számon.

Ezt a folyamatot még legalább háromszor eljátszottuk, amikor Renee feladta és megállt.

– Ez már fáj. – próbál érthetően beszélni, de annyira zihál, hogy szaggatottan ejti ki a szavakat.

– Remek. – jegyzem meg neki, majd amikor ellép az arcomtól én is felállok és pihenőt nem hagyva neki újra arcon ragadom.

– Nézd meg mit vontál meg tőlem, kóstold meg mennyire édes vagy. – elengedem az állát és megcsókolom, hagyom, hogy mindent letakarítson rólam, ami ő.

Gyengéd csókokat hint a számra, kezeit elgyengülve pihenteti a vállaimon.
Beletúrok sűrű, fekete hajába és erősen rámarkolok, gyors mozdulatokkal a lobboncát a csuklóm köré tekerem és elkezdem őt a konyhába vonszolni. Léptei a padlószőnyegen is hangosan hallatszódnak, de nem ellenkezik egy pillanatra sem. A konyhában a fehér márványpultra helyezem őt fel, a falon lévő mágneses késtartó elé.

– Ne dőlj hátra, mert leszúr egy kés. – épp pillantana ijedten hátra, de visszarántom a fejét és megakadályozom a mozdulatot.

A másik kezemmel viszont leemelek egy viszonylag nagy konyhakést, amit nagyon ritkán használok, és a mellettem lévő villanytűzhelyet felkapcsolom a legmagasabb fokozatra, majd a kés pengéjét hevíteni kezdem.

Renee-nek nem engedem, hogy erre figyeljen, így a haját elengedem és a csípőjénél fogva előrébb húzom őt pont annyira, hogy beletudjon csusszanni a farkamba.

– Ssz. Beleőrülök ebbe az érzésbe. – kiáltom az arcába, egy pillanatig így is maradok, annyira megrészegít a pinája, hogy mozogni se bírok.
Elengedem a csípőjét és a felső konyaszekrényre támasztom a kezem, azon kapaszkodok, miközben ritmusosan lubickolok benne. Nyers, állatias nyögések hagyják el az ajkaimat, minden döfésnél ordítani tudnék.

A késem markolatát annyira szorítom, hogy az ujjaim vége teljesen elfehéredik és amikor már az is elkezd felhevülni, akkor elveszem a tűzhelyről a kést és kicsúsztatom magamat Renee-ből.

– Egy életre feljegyeztetem a nevemet Renee, hátha véletlen elfelejtenéd. – elé emelem a kés éles élét és a nyakára elkezdem felvésni, azt, hogy "Star". Nem vágom meg, épphogy megkarcolom, ám a tűzforró kés segít abban, hogy tökéletesen nyoma maradjon élete végéig.

Renee rezzenéstelen arccal hagyja, hogy felbélyegezzem, majd miután végeztem elényújtom a kést ismét és a kezébe nyomom.

– Te jössz Csillagom. Hadd lássa mindenki, aki csak meglát engem, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd, és hogy mennyire csakis a tied vagyok!

Segítve neki megragadom vele együtt a markolatot, és a múltkórjában lehántott csillag alakú tetoválásom friss helyére elkezdem felégetni a nevét.

Tökéletesen, mindenhogyan az enyém...

Sziasztok!

Nos az a szomorú helyzet, hogy lassan, de biztosan véget ér a Retorzió! :(

Természetesen nem azonnal, de én már látom a végét 😀