Retorzió | COMPLETED ✅

Tizenhetedik fejezet

Éreztem. Sós ízt. Vagyis hát Renee-t.
Egyértelműen sós íze volt, de gondolom ez sem egészen igaz. Viszont ez az íz számomra most mindennél édesebb.

Még utoljára visszapillantok az autómba, ahol Renee csapkodja az üveget majd elindulok az utamra. Le vannak szarva a kések, nekem is jár egy kis felüdülés. A késeket majd Sylvi elintézi este.

A zsúfolt centerbe belépve több tekintet szegeződött rám, mint egy mozi vásznára. Leszólított pár ember, csináltam pár fotót azzal aki megkért, és osztottam néhány autogramot.
Mosolyogtam, mert kellett és mert illett, viszont szörnyen éreztem magam.

Hogyan fogok Harald szemébe nézni? Elvégre fizikai kontaktus nem történt köztünk mondjuk, de a szexuális energiák, amik ömlenek belőlünk, azok felérnek egy kegyetlen baszással.

Éppen ezért is szálltam ki az autóból, mert tudtam, hogy ha nem teszem meg, akkor még a végén megfojtanám kúrás közben. Elvégre is kibaszottul megérdemelné. Komolyan mondom, amióta Renee-t megismertem külsőre biztosan öregedtem pár évet.

Egyre beesettebb az arcom, és a szemfehérjém is kezdi átvenni a pirosast színt. Mint aki 0-24-ben be van füvezve.

————

Betértem egy Barber Shop-ba, megigazíttattam a hosszúkás frizurámat, mert amikor előrehajoltam már a szemembe lógtak a barna tincseim. Igazítottak a szakállamon is, és ez a külső most kifejezetten sokat dob rajtam. Legalább igényes hullának tűnok.

Már késő délután van, inkább kora este, az étterem is lassan bezár, de figyelmen kívül hagyom. Annyi minden bosszant egyszerre, hogy semmivel sem tudok foglalkozni és nem is akarok. 

– Kristine, ha már itthon zabál téged a penész, akkor legalább annyi hasznod legyen, hogy nem engedsz be mindenféle idegeneket a lakásba. – támadom le a húgomat, amikor felérek a lakásomba. 

– Akkor jó lenne, ha nem bűvészekkel kefélnél, mert a csaj olyan észrevehetetlenül surrant be, hogy észre sem vettem. – elmosolyodok a kijelentésén, de nem is figyel, mert a tévét bámulja. Felőle egy tank is beronthatna, ha a kedvenc sorozata megy. Mindegy. Lekell cserélnem a zárat.

Ledobom magamról a zakómat, bemegyek a dolgozószobámba egy Oxicodonért és ránézek a kamerákra, hogy minden rendben van-e lent.

– Te most szopatsz ugye? – kérdezem lefagyva, amikor Renee-t meglátom az asztalomnál.

– Ezt még megkeserülöd. – néz rám csapzottan, az arcán apró vágásokkal és odaszáradt vérrel.

– Mit csináltál az autómmal?

– Az autóddal? Te bezártál oda, te idióta! Nyilván kitörtem az ablakot, mielőtt megfulladok. – válaszolja idegesen.

– Mióta tegeződünk? – bezárom az ajtót magam mögött és nekidőlök.

– Te kezdted, te fasz! – vörösödik a feje.

– Ezer bocs. Egyébként meg résnyire lehúztam a hátsó ablakokat, hogy a hulládat ne kelljen eltüntetnem. De akár meg is fulladhattál volna, sokkal könnyebb lett volna mindenkinek. – ránézek a karórámra, mintha sietnék valahova.

– Egy igazi fasszopó vagy. – vágja hozzám, feláll a székemből, akkor látom meg, hogy a ruhája is elszakadt több helyen. Gondolom a szilánkok megvágták.

– Bagoly mondja. Nem tudom ki kezd ki folyamatosan a másikkal úgy, hogy van pasija. Segítek. Nem én. – elrugaszkodom az ajtótól, és elindulok felé.

– Elvileg leszarod, akkor neked nem mindegy? – elindul az íróasztalom mögötti üvegfalhoz, és letekint a járókelőkre.

Közvetlen mögé megyek, a feje búbja pont az orromnál van, szimatolok egyet a hajába úgy, hogy ne vegye észre. Viszont az illatát nem érzem.

– Leszarom. Te egy kurva vagy, aki bárkinek szétrakja a lábát, hogy hasznot húzhasson belőle.  – súgom a fülébe a szavakat, ő pedig oldalra dönti a fejét. Az egész nyaka csupaszon hívogat, manikűrözött kezeivel kissé hátranyúl és a combjaimat kezdi el cirógatni.

Olyan érzés, mintha égetnék a bőrömet. Rettentően perzsel, de nem elviselhetetlen.
Orrom hegyét végighúzom a nyakán, a fültövétől egészen a csuklyájáig és a két kezemet ráhelyezem az üvegre, ezzel a testét korlátok közé szorítom.

– Egy kurva vagy. Lehet, hogy ízeket nem érzek, de a látásomat nem fogom hagyni, hogy elvedd. És végül Rena, mindig én nyerek. – susogok a bőrére, le sem veszem a nyakáról a számat. Szerencsére nem tudatosul benne, hogy mit mondtam.

– Renee. – leheli kéjesen az üvegre, szemeit behunyja.

– Leszarom.

Amint kimondom a szavakat, beleharapok a csuklyájába, és a kemény farkammal lökök egyet rajta. Teste nekicsapódik az üvegnek, arcát az én arcomhoz fordítja.
Lábammal az ő lábait kilököm oldalra, így a lehető legnagyobb terpeszbe kényszerítem. Bugyi nincsen rajta, és ez az első amit azonnal észre is veszek. Egyik kezemet leemelem az üvegről és benyúlok a combjai közé.
Érzem, ahogy a nedvétől átitatott combja megremeg, majd amikor a pulzáló puncijához érek, óvatosan simogatni kezdem a sima, de ragacsos felületet.

– Ilyen, amikor leszarod ? – szájával próbál megcsókolni, szinte már kitekeri a nyakát, de elveszem a kezem a pinájáról, és az átitatott ujjaimmal visszanyomom az üvegre a fejét.

– Nem. Ilyen, amikor én irányítok Rena. És most kibaszottul azt teszek veled, amit csak akarok. – vicsorítva beszélek hozzá, teljesen elveszi a józan eszemet. Tudom, hogy ennek sosem szabadott volna megtörténnie, de nem tudtam uralkodni magamon. Mintha meglett volna babonázva a testem.

– Bizonyítsd. Mutasd meg, hogy mennyire nem kívánsz. – a kéjes sóhajokat felváltják gyengéd leheletek, miközben még mindig szemét lehunyva élvezkedik.

– Nyisd ki a szemed. Nézd milyen közönséged van Rena. Dörzsöld a pinád az ablakhoz, nedvesítsd be ahol csak tudod. Az legalább kicsit lehűt majd téged. És amint végzel, letakaríttatom veled. Ott fogod nyalni magad az ablakomról, miután teleélvezted a kezem. – már a puszta szavaktól kirázza a hideg, és amikor nem csinálja azt, amit mondtam neki, akkor újra lökök rajta egyet az csípőmmel.

A hideg üveg a testét kiáltásra kényszeríti. Szemeit kinyitja és a csípőjét mozgatva apró köröket kezd el leírni az üvegre.

Kezemet a tarkójára tapasztom, és erőt fejtek ki rá, hogy ne mozduljon el a teste, hiszen annyira be van nedvesedbe, hogy ficánkol össze-vissza.

– Gyerünk Rena, nézd mennyien várják, hogy elélvezz. – célok neki arra, hogy lentől sokan felpillantottak már, hogy megcsodálják őt. Ugyan semmit nem látnak, mert már elég sötét van, de az utcai lámpa fénye mégis csak egy kis belátást beenged.

Ma sokszor elélvezhetett a kocsimba, biztosan ezért megy nehezen most neki. Kicsatolom az övemet, letolom a nadrágomat és a szétszakadni készülő farkammal alulról csapdosni kezdem a pináját. A másodiknál el is élvezett, de nem álltam le.
Addig csapkodtam a farkammal őt, amíg nem folyt a nedve le egészen a bokájáig.

De a valóságba egy erőteljes kopogás ránt vissza egy szempillantás alatt.

– Tris, odabent vagy? Nyisd már ki. – Harald hanga hallatán majdnem megáll a szívem, és a napközbeni agyvérzés veszélye most itt hever a küszöbön.

– Menj az asztal alá. Ha megszólalsz, szájba rúglak.

Sziasztok!
Na mi a helyzet? Hogy vagytok? Örülök, hogy visszatért az értesítés ❤️