Retorzió | COMPLETED ✅

Negyvenedik fejezet

Sosem fog megbocsátani és soha nem is fogom ezt elvárni tőle. Én sem bocsátanék meg magamnak és nem is fogok. Két ember élete felett döntöttem a saját hibám miatt. Akármit mondjon Renee felejteni nem lehet. Egyszerűen az én problémáim szánalmasok lettek. Kicsinyesek és nem valódiak.

– Tudod az, amikor hatalmába kerít egy fájdalmasan érzéki érzés, az nem túl kellemes. Görcsösen akarsz ragaszkodni, megfelelni, elvenni és adni. A legtöbb embernek van ideje fürdeni ebben a mocskos érzésben. Szépen bekened magad mindenhol ezekkel a végtelenbe merülő érzésekkel, és hagyod, amíg szép lassan elpárolog rólad. Időközben meg is szokod a jelenlétét, éppen ezért ha majd eltűnik, akkor nem fogod észrevenni. A szerelem, amikor átalakul szeretetté, akkor egy mázréteget hagy a felületeden, és ez mindig emlékeztetni fog, hogy honnan indultál, ha bajod esik, vagy ha megrengenél. Nekem ez nem volt. – válaszolom neki halkan, miközben a térdein pihentetett kezét simogatom.

– Sokszor féltem tőled. Nem tudtam, hogy bántanál-e. Akkor tudatosult bennem, hogy harcolsz az érzéseiddel, amikor elvettem tőled évekkel ezelőtt a gyógyszered. És nem bántottál utána.

– Az az örvény, azok az energiák amik köztünk voltak, azokat még egy vak is látta. Érezte.

– Mi történt veled az elmúlt három évben? – kicsit közelebb csúszik hozzám, a lábait összekulcsolja a hátam mögött.

– Sírtam. Feladtam. Elveszítettem mindent és mindenkit. Csalódtam. Nagyon sokat csalódtam, mindenkiben. Úgy éreztem kamatostul meg fizetek mindenért, amit az életem során elkövettem. Súlyos gyógyszereket kaptam a pánikrohamaimra, éjszakánként üvöltöttem álmomban, ágyhoz kellett szíjazni. De ennek ellenére is volt erőm bántani magam. Leépültem. Ha nem jössz, akkor lehet nem is élnék már.

Nem akartam neki ennyire részletesen elmesélni mindent, de úgy érzem nem is tettem. Ezek voltak a főbb lépeseim az elmúlt években, ezek határozták meg a mindennapjaimat. Ettem, ittam, aludtam, ürítettem, kezeltek. Vegetáltam szó szerint.

Túl nagy a csend. Könyökünkön felhalmozódott vízcseppek csobbanása zavarja meg a tökéletes némaságot. Elveszek Renee fekete szemeiben, vizsgálom minden porcikáját, beleakarom égetni az elmém minden zegzugába, hogy biztosan soha ne felejtsem el. Nem akarok visszaemlékezni, hogy hol vannak anyajegyei, hol vannak horzsolásai, esetleg égés vagy vágás nyomok, azt akarom, hogy elevenen lógjon a fejem felett az egész külleme, mintha csak előttem lenne.

– Csókolj meg Csillagom! – szakítom félbe a gondolatátmenetelt és a kezemet lecsúsztatom a vizes testén, majd a derekánál fogja az ölembe húzom. Beljebb csúszok a kádba, középen ül rajtam Renee, karjait a vállamon keresztezi és a körmével cirógatja a hátamat. Nyelveink érzéki táncot járva keresik egymás nedves társaságát, testünk olyan szorosan simul egymáshoz, hogy egy hajszál is összepréselődne, ha beférne közénk.

Renee kéjes vágyakozó nyögéseket hint a számra, ahogyan megérzi, hogy mennyire szeretem. Dörzsölni kezdi magát a merev farkamhoz, egyre tempósabb ritmust vesz fel.

– Lassíts. Azt akarom, hogy élvezd ki minden pillanatát, hogy örökre vert a fejedbe, hogy Tristan Blake csakis a tied, és te csakis az enyém vagy. – fogom le a kezeimmel a csípőjét, én mozgatom őt lassabb tempóban, mire Renee-nek egy fájdalmasan kiéhezett arckifejezés a válasza.

Még a víz alatt is olyan sikamlós, hogy tapadás nélkül siklik a faszomon, forró pinája beteríti az egész hosszomat. Beleőrülök a kellemes érzésbe, magamévá akarom tenni, rommá akarom kefélni, de ma biztos, hogy Renee itt alszik, tehát nem sietek sehova.

Egyik kezemet a hátára tapasztom, a másikkal pedig megfogom a mellét és óvatosan masszírozni kezdem. Hüvelyk ujjammal a kemény mellbimbóját ingerlem, a hátára tapasztott kezemet kínzó lassúsággal cirógatom fel egészen a nyaka tövéig. Megmarkolom enyhén a haját és az oldalra döntött nyakára helyezem a számat.

Renee továbbra is türelmetlenül várja, hogy mikor helyezem belé a farkamat, és mivel én sem bírtam tovább a játékot, így a hegyét a pinájához szorítom és óvatosan bedugom magam béle. De csakis a hegyét.

– Kérlek Tristan! – szólít fel Renee.

– Mire kérsz Csillagom? – nyomulok kicsit beljebb, jutalmul izgatottan a számba nyög.

– Kihűlt a víz, de a tested elviselhetetlenül forróvá teszi. – mondom neki, még beljebb lökve magam.

– A picsába már. – szalad ki Renee száján, aki ezután lendülettel beleül a farkamba, ami mindkettőnkből egy nagyon hangos sóhajt váltott ki.

– Mozogj. De lassan. Lovagold meg a merev faszomat, mint egy úrinő. És ha végeztél, berángatlak a szobámba és a világ legnagyobb ribancává foglak kúrni, ami után garantálom, hogy mégegyszer nem fog eszedbe jutni az, hogy reggel lelépj és többé ne gyere vissza. – emlékeztetem az ominózus napra, amikor kilépett az életemből. Renee hevesen reagál a mocskos szavaimra, és lassan megemelkedik a testével, kezeivel a kád szélébe kapaszkodik és ringatózó csípőjével könyörtelenül megkeféli a faszomat.

Folyamatosan érzem rajta, hogy amikor rám ül, akkor megfeszül az amúgy is irdatlanul szűk pinája, alig bírom magamban tartani a feltörekvő ordításokat.

Megakarom baszki. Durván. Kíméletlenül. Úgy, hogy elfelejtsen mindent, az összes pasiját, az összes faszt, amit életébe látott és érzett. Azt is felejtse el az este végére, hogy egyszer megszökött tőlem és elgondolkozott azon, hogy nélkülem folytatja az életét.

– Tökéletes vagy. Szeretem a tested, a lelked, a lényed. A világomat odaadnám érted, ha arra kérnél életed végéig szolgálnálak. – súgom a nyakára, miközben élvezkedik a faszomon.

Issza a szavaimat, minden kiejtett betűnél egy másik világba repítem, az első orgazmusa után az összes ér kidudorodik a kezemen, megfeszül mindenem, csakhogy élvezhessem még a gyengédségét. Meg sem bír szólalni, minden energiáját arra fordítatja, hogy a lehető legtovább érezze az eres, merev faszomat.

– Élvezz el Csillagom. Utána szállj le rólam, mássz ki a kádból és térdelj le a hideg csempére. – kicsit jobban megszorítom a haját, Renee pedig fennakadt szemekkel követi az utasításaimat.

Kimerült tekintettél néz rám, elfáradt a karja és a combja, nem hiszem, hogy komolyan vette, amit mondtam neki.

– Azt mondtam takarodj ki a kádból. – kezemet előrecsúsztatom hirtelen a nyakára és összeszorított fogakkal az égnek emelem a fejét. Az a pillanat, amikor a szűk pinája kicsusszan belőlem, az olyan érzéseket vált ki belőlem, mintha leállna a szívem. A meleg spermám végig folyik a combján, leakarná törölni magát, de a szabad kezemmel lefogom azt.

– Menj. Ki. Nem kértem, hogy érintsd meg magad. Térdre!

Megadom neki azt, amit akar. Szétfogom baszni.

Sziasztok!
Tudom, hogy a következő részt várjátok🤩