Negyedik fejezet

950 55 0
                                    


Ez a srác alig volt 20 éves, persze, hogy azonnal elküldtem. Honnan lehetne tapasztalata? Egyszer adtam egy fiatal srácnak lehetőséget egy próbanap keretében, és az első óra leteltével bekapta a kezét egy üzemi keverőgép. Eszméletlen mennyiségű kártérítést kellett fizetnem. Köszi, elég volt az az egy eset.

– Most ezzel mi bajod volt? – kérdezi Harald felháborodottan, csapkodva.

– Haver volt?

– Ja.

– Oké, akkor most húzzál ki, és küldd el a haverjaidat. Nekem nincs kedvem apusicat játszani senkivel. – intek az ajtó felé, és a tejüvegen keresztül látom, ahogyan legalább 10 ember távozik. Istenem. Ezt a barmot...

Sunyítva lép vissza Harald az irodámba, amire én csak megrázom a fejemet, masszírozva az orrnyergemet. Barom.

– Sokan vannak?

– Nem vészes, 5 ember. – válaszolja.

– Egyszerre küldd be őket. – szólok neki, majd az ajtóhoz lép és kinyitja azt.

A lélegzetem is eláll, rám tör a keserűség, a bosszú és rengeteg vegyes érzelem.

– Örvendek mindenkit. Kérem tegyék le az önéletrajzukat az asztalomra! – szólítok fel mindenkit, majd egyesével az asztalom elé lépnek és egymás tetejére helyezik az önéletrajzokat, pluszba egy ajánlólevelet is kaptam.

– Lássuk. – kezembe veszem a papírokat és olvasni kezdek magamban.
Thomas Glenn. Felpillantok a középkorú, szőrös fickóra. Egy kikúrt mekibe dolgozott idáig. Megfojtom Haraldot, ez már eldőlt.
Következő.
Jeffry Braun. Szimpatikus fickó, agyontetovált hülyegyerek, de jók a referenciái. Magam mellé teszem a papírt.
Következő.
Victor Ern. Ennyi németet ma egy helyen. Sztornó. Már ránézésre se tudja a sütőt bekapcsolni.
Mike Owen. Rendben, ő sem rossz első ránézésre.
Következő.
Renee Fuller. Az egyetlen női jelölt. A sors kegyes iróniája. Ez a picsa verte ki a biztosítékot nálam tegnap.

Leteszem az önéletrajzát a mekis srác papírjára, az ajánlólevelét elteszem későbbre.

– Mike, Victor, Jeffry köszönöm Önöknek. Tájékoztatok mindenkit, amint döntöttem. Viszont látásra.

Az okosabbak tudják, hogy ez azt jelenti, hogy pá-pá.
Életem eddigi legrosszabb döntését fogom most meghozni.

– Thomas, köszönöm, hogy eljött, szeretnék egy próbanapot ajánlani. Elfogadja?
Mindenki ledöbben. Profi séfeket küldtem el, hogy egy mekis srácnak adjak lehetőséget. Harald össze-vissza néz zavarában, visszatartja a nevetését.

– K-köszönöm! Természetesen. – hebegi zavartan.

– Remek. Harald, kísérd ki az urat, töltsétek ki a papírokat. – szólok a barátomnak, aki lefagyott arccal sétál ki az enyhén nagydarab Thomassal. A csávó legalább kétszer szélesebb Haraldnál. Ritkán mosolygok, de most nem tudom visszatartani. A mosolygás eltűnik az arcomról, amikor visszafordulok a nő felé, aki elbaszta a tegnapi napomat.

Természetes fekete haja selyemszerűen terül szét a vállán, hosszú lábain feszült egy fekete harisnya, testét egy gyermetek szürke kantáros ruha takarja. Röhejes az egész.
Ilyen szerelésben farsangra szoktak menni, nem állásinterjúra... Biztos vagyok benne, hogy engem akar ezzel bosszantani.

– Szóval Rena.

– Renee! – javít ki szemtelenül.

– Leszarom Rena. Mit keres itt? – vonom kérdőre.

Retorzió | COMPLETED ✅Où les histoires vivent. Découvrez maintenant