Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Daniel, kelj már fel! – csapkodott egy párnával Mark, a bátyám, miközben hangosan kiabálta, hogy keljek már fel.
– Ne ütögess! – ültem fel, majd kikaptam a kezéből a párnát és félre dobtam. – Eszednél vagy? Egyáltalán mit keresel itthon?
– Valami gáz van az egyetemen, szóval a héten szabadság – büszkélkedett boldogan, én pedig ásítozva keltem ki az ágyból, majd a szekrényem elé léptem. – Gondoltam, jövök és boldogítalak téged!
– Szuper – kutakodtam ruháim között. – Engem az boldogítana, ha az apánk befejezné a folytonos szidalmazását.
– Mit csinált már megint?
– Folyton plusz köröket futtat velem, mert szerinte kezdem elhagyni magam, miközben amúgy mindig is így játszottam, mint most is. Jó vagyok a pályán, te is tudod. Minden energiám és időm a focira szentelem, hogy tényleg ki járjon nekem az a csapatkapitányság, és így sem vagyok elég jó. Azt mondta, hogy ugye nem akarom, hogy miattam veszítsen a csapat? Még jó, hogy nem akarom!
– Apa csak jót akar, hidd el nekem – Mark együttérző pillantásokat vetett felém, majd ledőlt az ágyamra, mintha a saját szobájában volna. – Tudod nagyon jól, hogy velem is így bánt, és nézz most rám, nagy valószínűséggel edző leszek! Apának köszönhetem.
– Igazad van, csak jót akar – bólintottam elgondolkodva, majd vállam felett át dobtam egy nadrágot meg egy pulcsit, ami Markon landolt.
– Ez a pulcsid még mindig borzalmas, fel ne vedd, mert valaki lehányja! – emelte fel két ujjal a pulóvert, én pedig kérdően bámultam rá, hogy vajon mi baja van a pulcsival.
– Mi a gond vele? – pislogtam álmosan, miközben a mellettem levő tükörben igazgattam fürtjeimet, hogy biztosan jól nézzek ki a mai nap.
– Semmi, de kölcsön akartam kérni, szóval kérlek, ma ne ezt vedd fel! – biggyesztette ajkait ironikusan, mire leintettem, hogy jó, vigye, én majd keresek valami mást.
– Na és hova mész, hogy ezt a pulcsit akartad felvenni? Csak nem randira? – érdeklődtem kiváncsi mosollyal, miközben előszedtem egy másik pulcsit.
– Azt már nem mondom meg – kacsintott, majd kisétált az ajtómon.
Ha baja lesz a pulcsimnak, vesz nekem újat.
Miután nagyjából összekaptam magam kiszedtem az ágy alól a táskám, aztán átnéztem megvan-e mindenem, de nem találtam a matek füzetem, szóval újra szét pakoltam a szobát, és a végére úgy festett az egész, mint egy malac ól. Gyűrött papírok a földön, néhol egy tankönyv, esetleg füzet, az ágy tele ruhákkal, az íróasztal szintén. De a füzet sehol.
