Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Camillára sok minden jellemző, de azt pont nem, hogy késik az iskolából.
Legalábbis April azt állította, hogy biztos csak késik, viszont őt is eléggé zavarja, hogy Camilla nem válaszol az üzeneteire, aztán mikor rájöttünk, hogy nem csak késik, de be sem jön iskolába kiborultunk. Mindketten idegesek voltunk, és tökre máshol járt az eszem, az órákon oda sem figyeltem, ha meg mégis, akkor sem jót mondtam, mert csak improvizáltam.
Egész nap ideges voltam. Camilla hiánya aggasztott, és nem tudtam kiverni a fejemből, hogy mi történhetett. April is hasonlóan aggódott, de Finn... Finn mintha meg sem érezte volna a helyzet súlyát. Tök nyugodtan kezelte az egészet, és szinte meg sem említette Camillát. Mintha nem is számítana neki. Ez még inkább bosszantott, Finn viselkedése pedig csak olaj volt a tűzre. Az ő nyugodtsága és közömbössége egyre inkább frusztrált. Nem értettem, hogy lehet ilyen helyzetben ennyire laza. Camilla fontos volt mindkettőnknek, de úgy tűnt, mintha ő ezt egyáltalán nem érezné.
– Akkor a narancs-fekete témára több a szavazat? – érdeklődve mérte végig az osztályt Ms. Griffin, mire valamennyien elmotyogtak egy igent.
Folyamatosan az időt néztem, hogy végre kicsöngessenek.
Már csak öt perc.
Négy.
Na még kettő!
Végre!
Én voltam az első aki felpattant a székéről, majd kissé bunkó módon, de köszönés nélkül otthagytam a srácokat, és April mellé siettem. Ma amúgy is nálunk csináljuk a törit, tehát mindenképp együtt megyünk haza.
– Semmi? – kérdeztem ennyit, mert tudtam, hogy April érteni fogja, hogy Camillára célzok.
– Semmi – tárta szét kezeit tehetetlenül. – Ha kiérünk megpróbálom felhívni, hátha.
– Biztos nem válaszolt? – kérdeztem rá ismét, hátha csak nem jelzett a telefonja, vagy valami ehhez hasonló.
– Nem, el sem olvasta – emelte rám tekintetét a lány.
Idegesen beletúrtam a hajamba, hogy ne lógjon a szemem elé, közben másik kezemmel előhalásztam a kulcsomat, hogy kinyithassam az autót.
– Haver, nyugi már – horkant fel April, mire idegesen ránéztem. – Beszélni fogok vele, ha kell, elmegyek hozzá. Megtudom, hogy mi történt, jó? Ne parázz már ennyire, kezdelek félteni, basszus!
– Teljesen nyugodt vagyok – kerültem meg az autót, miközben egy óriásit kamuztam Aprilnek.
– Nem úgy tűnik – pattant be mellém, majd hangosan szimatolni kezdett miközben forgott az autóban.
– Wow, azt hittem dögszag lesz, miután ez a te autód – biccentett elismerően, közben komolytalanul nevetett. – De ez egész jó, milyen illatú ez? – forgatta az illatosítót, de mivel nem volt ráírva feladta.
