Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kedves naplóm! Az utóbbi időben Finn egyre többet keresi a társaságomat. Nem mondom, hogy nem élvezem, de néha olyan furcsának érzem, hogy hirtelen ilyen sok időt tölt velem. Már nemcsak az iskolában van velem, hanem néha haza is visz autóval, és ilyenkor beszélgetünk mindenféléről. Nem tudom, miért, de kicsit zavarban vagyok ettől. Olyan, mintha valami megváltozott volna, és nem vagyok biztos benne, hogy ez jó vagy rossz. Persze örülök neki, hogy ennyire figyelmes és kedves velem, de néha azon kapom magam, hogy azon tűnődöm, vajon miért teszi ezt. Talán csak próbál közelebb kerülni hozzám, vagy talán csak szeretne jobban megismerni. Mindenesetre érdekes figyelni, ahogy ezek a dolgok alakulnak. Puszi: Camilla
– Szóval, ma délután ráérsz? – kérdezte Benedict én pedig ekkor jöttem rá arra, hogy szegény fiú hozzám beszél.
– Igen, ráérek – bólintottam kissé zavartan. Eddig Finn-t néztem, aki szintén engem bámult. Most egy kicsit szemétnek érzem magam, amiért eddig nem rá figyeltem.
– Akkor tudunk találkozni, hogy haladjunk a törivel?
– Aha, jó ötlet – bólintottam. – Iskola után a könyvtárban?
– Nekem jó – biccentett.
– Nahát, a könyvtárban fogtok tanulni? – állt meg a padunk mellett Daniel is, mire Benedict csendben maradt, és így figyelt tovább. – Ez vicces, mert én meg April is – vigyorgott Daniel miközben a pad szélében támaszkodva lejjebb hajolt.
– Tényleg? – vonta fel szemöldökét barátnőm, mire kérdően felé fordultam.
– Igen – bökte oda Daniel, de én még mindig Aprilt néztem, aki nagyot bólintva nézett Danielre, majd mosolyogva felém fordult.
– Jaaaaa, tényleg! – nevetett zavartan. – Én hülye, teljesen kiment a fejemből!
– Akkor még szerencse, hogy idejöttem és emlékeztettelek – veregette meg saját vállát Daniel. – Akkor délután, a könyvtárban – mondta, majd sarkon fordult.
– Ez nagyon fura volt – pislogott maga elé Benedict, majd ő is elindult hátra Asher mellé.
– Nem is mondtad, hogy a könyvtárban leszel délután – fordultam April felé számonkérően.
– Kiment a fejemből – nevetett fel. – Tudod nem sok mindent tartok észbe, ami Daniellel kapcsolatos – forgatta szemeit.
– Csak a bátyját – tartottam vissza a nevetést, mire April nevetve vállon csapott.
– Nem is! – fonta egymásba karjait, közben próbálta nem elnevetni magát.
