20. Fejezet

1.3K 82 44
                                    

Kedves Naplóm!Lassan itt a tél, és az idő egyre hűvösebb

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Kedves Naplóm!
Lassan itt a tél, és az idő egyre hűvösebb. Ma reggel nem arra ébredtem, hogy a nap sugaraival köszönt, hanem a csípős levegő és a házban terjengő friss, hűvös illat keltett fel. Mégis, az a meleg érzés, ami Daniel mellett töltött időszakból fakad, minden hideget elűz. Mostanában Daniel és én egyre inkább közel kerültünk egymáshoz. Az a boldogság, amit együtt élünk meg, valóságos csoda. Mindig van valami, ami miatt nevethetünk vagy beszélgethetünk, és minden egyes pillanat értékes számunkra. Nagyon izgatott vagyok, hogy megoszthatom vele az életemet, és igazán különleges érzés tudni, hogy ő is érez valamit irántam. April és Mark is sok időt töltenek együtt, és bármennyire is próbálják titokban tartani, mindenki észrevette, hogy valami van közöttük. Én biztos vagyok benne, hogy egy párt alkotnak, és örülök, hogy egymásra találtak.. Az igazság az, hogy bár még nem jelentették be hivatalosan, nyilvánvaló, hogy mindkettőjük szívében valami különleges dolog van. Kíváncsi vagyok, mikor osztják meg végre a világgal. A hétvégén, amikor Davidnél voltam, Daphne nélkül nagyon furcsa volt. Hiányzott a megszokott légkör, amit Daphne hozott a házba. David láthatóan próbálta pótolni ezt a hiányt, de valahogy mégis üresnek tűnt a hely. Nem tudom, hogyan érezheti magát nélküle, de biztos vagyok benne, hogy nem könnyű neki. Érdekes volt látni, hogyan próbál alkalmazkodni a változásokhoz, de valami mindig hiányzott, és az egész hangulat eltért attól, amit megszokhattunk. Mindenesetre, ahogy telnek a napok, igyekszem élvezni a pillanatokat és megbecsülni azokat az embereket, akikkel körülvagyok. A tél közeledtével a dolgok biztosan változni fognak, de remélem, hogy a változások nem zavarják meg azt a boldogságot, amit Daniel és én együtt teremtettünk.
Puszi: Camilla

A tesi öltöző halvány fényében álltam, miközben próbáltam megérteni, hogy mi történik. April idegesen nézett rám, és a fejével a bezárt ajtóra bökött. Az agyam lázasan pörgött, hogy miért zárhatott be minket Sienna, de nem tudtam rájönni. Az ellenszenve mindig nyilvánvaló volt, de hogy eddig fajuljon?

– Ez nem lehet igaz – sóhajtottam, és az ajtóhoz léptem. Megpróbáltam lenyomni a kilincset, de az ajtó makacsul zárva maradt. – Miért csinálja ezt velünk?

– Mert egy undok kígyó – morogta April, karjait keresztbe fonva a mellkasa előtt. – De ez már túlzás. Ha kijutunk, kinyírom! Meddig akar itt tartani bennünket?

– Nem tudom, de nem maradhatunk itt örökké – mondtam, miközben körbejártam a helyiséget, valami menekülési lehetőség után kutatva. A magas, szűk ablakokon kívül semmi más nem kínálkozott. – Hacsak valaki meg nem talál minket, itt ragadtunk.

April egy pillanatra elgondolkodott, majd elővette a telefonját. Az arca elkomorodott.

– Nincs térerőm – mondta dühösen. – És neked?

Előhúztam a telefonomat a zsebemből, de a kijelzőn csak egyetlen csíknyi jelzés volt.

– Nekem sincs – mondtam, majd megpróbáltam elküldeni egy üzenetet Danielnek. „Be vagyunk zárva a tesi öltözőbe. Segíts!" De az üzenet nem ment át.

Kedves naplómWhere stories live. Discover now