Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éppen otthon készülődök a nagy babaváró bulira. Izgatottan keresgélek valamit a szobámban, amikor a kezembe akad egy régi, barna borítós napló. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna, és ez felkelti a kíváncsiságomat. Leülök az ágy szélére, és óvatosan kinyitom.
Az első oldalon rögtön meglátom a régi, ismerős kézírást. Anya naplója! Kicsit meglepődök, hogy pont most találtam meg, de aztán eszembe jut, hogy nem lenne illendő belenézni. Azonban a kíváncsiságom győz, és gyorsan átfutom az első néhány oldalt. Tele van régi emlékekkel, apró történetekkel apáról és a családunkról. Mosolyognom kell, ahogy olvasom a sorokat, mert annyira jó megtudni mindezt.
Közben találok egy oldalt amit anya tizenhét évesen írt a bácsikámról. Ezen hangosan felnevetek, majd úgy döntök leviszem megmutatni anyunak és apunak.
Lerohanok a lépcsőn, és izgatottan keresem meg anyát a nappaliban.
– Anya, anya! – kiáltom, miközben belépek a szobába. – Találtam valamit a régi naplódban! Muszáj, hogy lásd!
Anya, aki éppen feltűzte a haját, meglepetten néz fel.
– Mi történt, Willow? – kérdi.
– Találtam egy bejegyzést, amiben a te szilvesztered szerepel! Mégpedig nagyon részletesen! Olvasd el! – mondom izgatottan, miközben a naplót a kezébe adom.
Kíváncsian veszi át a naplót, majd az utolsó oldalra fókuszál. Az arca felderül, ahogy olvasni kezd.
Egy kis idő múlva, nevetés közben felnéz rám.
– Emlékszem erre az estére! Annyira vicces volt! Képzeld el, hogy a bácsikád milyen lehetett annyi piától – nevetett fel.
Érzem, hogy anya megkönnyebbült és örömteli, ahogy a régi emlékek újra életre kelnek.
– Köszönöm, hogy megtaláltad – mondja, majd átadja a naplót apának, aki pont ekkor jelenik meg az ajtóban.
Az egész helyzet annyira kellemes, és úgy érzem, hogy a naplóval nemcsak egy régi történetet találtam meg, hanem egy kis boldogságot és nosztalgiát is hoztam a családunkba.
– Jézusom, erre nem teljesen emlékeztem, de talán jobb is volt addig. Mark egy komplett idióta – nevetett fel apa is, homlokát ráncolva. – Nem is tudtam, hogy volt egy naplód – nézett anyára, aki kínos mosolyra húzta a száját.
Apa lapozgatni kezdett, majd hirtelen megállt egy oldalnál, visszafojtott nevetéssel nézett fel anyára, aki kérdően pislogott. Nem tudom mit talált, de nagyon érdekes lehetett.
– Mi az? – vonta fel szemöldökét anya.
Apa megköszörülte a torkát, majd nevetve olvasta fel az oldal titkait.
– Kedves naplóm! – kezdte. – Van egy aprócska gond; azt hiszem belezúgtam Daniel North-ba. Most... Nem is jut eszembe más, amit le tudnék írni ide. Puszi: Camilla
