Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az elmúlt hét valami hihetetlen volt. Camillával egy hete alkotunk egy párt, és az iskola folyosóján mindenki megnéz minket. Eleinte Camilla nem nagyon bírta a figyelmet, de mostanában már kezdi elviselni. Finn, Blake és Casper imádják őt, sokszor lóg velük délutánonként. April meglepően tud kedves lenni, mióta Camilla a barátnőm, bár néha azért beszól. Most Markkal randizgat, már négyszer voltak moziban és étteremben is. Mindannyian kíváncsian várjuk, mikor jelentik be, hogy ők is egy pár – kivéve Casper, aki azóta is ki van akadva ezen.
Ami a focit illeti, sosem ment ilyen jól. Az utóbbi meccseken sorra győztünk, és a csapat szinte szárnyal. A múlt heti mérkőzésen például két gólt is rúgtam, és az edző külön megdicsért érte. Az edzéseken is jobban teljesítek, mint valaha. Sikerült végre elérnem azt a sebességet és állóképességet, amiről mindig is álmodtam. Csodák csodájára a múltkor már plusz köröket sem kellett futnom. Úgy tűnik, Mr. North megjavult, már nem annyira szigorú, sőt, néha még mosolyogni is látom.
Camilla szorosan hozzám dőlve ült a kanapén. Éreztem, ahogy a teste melegsége átsugárzik hozzám, és az illata betöltötte az orrom. Ahogy a jövőről beszélgettünk, az egyetemek kérdése is felmerült.
– Szóval, melyik egyetemre szeretnél menni? – kérdezte Camilla, miközben ujjai lustán játszadoztak a kezemmel.
– Még nem döntöttem el teljesen – válaszoltam. – Az NYU és a Stanford is szóba jöhet. Mindkettő remek hely, és jó lehetőségeket kínálnak a sportösztöndíjakra.
– Oh, az NYU! – csillant fel a szeme. – Az mindig is az álmaim egyeteme volt. New Yorkban annyi lehetőség van. És képzeld, milyen jó lenne, ha mindketten oda járnánk!
– Tényleg? – kérdeztem, miközben próbáltam elképzelni magunkat New York forgatagában. – És te mit tanulnál ott?
– Valószínűleg valami művészeti dolgot. Mindig is imádtam a festészetet és a dizájnt. New York tele van inspirációval. Meg hát ott vagy te is – mondta egy mosollyal, ami teljesen elvarázsolt.
– Jó hallani, hogy ennyire lelkes vagy – feleltem, és megszorítottam a kezét. – De mi van, ha mégsem ugyanoda kerülünk?
– Akkor is megoldjuk – A szemeiben eltökéltséget láttam. – Ha valami, akkor ez nem választhat el minket. Mindig lesz időnk egymásra.
– Igazad van – mondtam, és közelebb hajoltam hozzá. – Bárhol is legyünk, mindig ott leszek neked.
Camilla elmosolyodott, és egy pillanatra becsukta a szemét, mintha próbálna elképzelni minket a jövőben, az egyetemi élet forgatagában.
– A Stanford is jó lenne – folytatta. – Szép kampusz, remek programok. Te pedig biztosan jól éreznéd magad ott a sporttal.
– Igen, de a lényeg az, hogy bárhol is legyünk, együtt leszünk – mondtam, és megcsókoltam a homlokát.
