Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A zene dübörgése és a fények villódzása között álltam, a buli kaotikus forgatagában. Az emberek nevetése és kiabálása szinte elnyomta a saját gondolataimat. Körülöttem mindenki látszólag jól érezte magát, de én valahogy mégsem tudtam teljesen elengedni magam. Folyamatosan eszembe jutott Camilla, és az, hogy mi lehet vele most.
Próbáltam elterelni a figyelmemet azzal, hogy beszélgettem pár ismerőssel, de a nevetésük és a jókedvük valahogy csak még jobban kiemelte a saját nyugtalanságomat.
A szemem újra és újra a bejárati ajtóra tévedt, mintha bármelyik pillanatban arra számítanék, hogy Camilla megjelenik. De ő nem volt itt, és ez az űr valahogy mindenkit és mindent elhomályosított körülöttem.
Finn. Vajon ő tudja, mi van vele?
Egy pillanatra úgy éreztem, hogy talán túlreagálom az egészet. Lehet, hogy csak túlságosan aggódom. Végül is Camilla mindig is erős volt. Talán nincs is szüksége rám. De ez a gondolat sem nyugtatott meg. Inkább csak még jobban nyugtalanított.
Ahogy kortyoltam az italból, és a zene ritmusára próbáltam ellazulni, egy dolog biztos volt: akárhogy is próbáltam, nem tudtam kiverni a fejemből Camillát.
– Daniel North – a házigazda hangjának irányába fordultam, aki nagy vigyorral sétált felém. – Hogy tetszik a buli?
– Jó a hangulat, finom a pia – soroltam a pozitívumokat. – Jó kis buli, James!
– Kösz haver – veregette vállba. – Mi van veled mostanában? Láttalak a focipályán, öregem, te tarolsz!
– Próbálom kihozni a maximumot – mondtam két korty közt. – Két meccset nyertünk zsinórban, gólt is lőttem. Egész jól megy most a foci.
– Gratulálok – bólintott elismerően.
– Veled mi a helyzet? – fordultam felé, és próbáltam túlkiabálni a zenét meg az emberek nevetését.
– Minden a szokásosan megy nálam, a tanárok utálnak, a matek meg tönkretesz – horkant fel.
– Mr. Diaz engem sem kedvel – ittam újabb kortyot.
– Az az öreg szerintem senkit.
Való igaz, nem hallottam még olyanról, hogy normális lenne akár egyetlen egy diákkal.
– Hogy hogy Nem Finn-nel vagy? – tette fel a kérdést hirtelen, mire elnyomtam magamban egy sóhajt.
– Kicsit összekaptunk, így nem nagyon lógunk együtt mostanság – vontam vállat úgy, mintha nem viselne meg az, hogy én meg Finn szinte nem is beszélünk.
– Hm, ez érdekes – vonta fel szemöldökét elgondolkodva. – Új barátnője van? Azt hittem még odavan Celeste miatt, most meg ott nevetgél valami csajjal.
