Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Iskola után szokásosan Blake-nél csövelt a banda. Van egy garázsuk amit egyáltalán nem is használnak, így mi négyen berendeztük magunknak. Hoztunk kanapékat, van egy asztalunk, csocsóasztal, hűtőszekrény, gofrisütő, meg még egy jó pár ilyen teljesen felesleges dolog. Mindent apránként találtunk, volt amit a saját pincénkben, aztán a szüleink engedélyével elhoztuk, volt amit csak úgy szó nélkül - mentségemre szóljon, nem én hoztam el dolgokat otthonról szó nélkül, hanem Casper. Szóval így alakult ki a mi kis külön placcunk, ahol általában lógni szoktunk.
– Ráférne erre a helyre egy nagytakarítás, nem gondoljátok? – tette csípőre kezeit Blake, miközben a garázs közepén állva körbe nézett.
– Felesleges lenne, mert a pénteki meccs után nyilván megint nagy bulit szerveznénk a győzelmünkre, aztán akkor lesz itt akkora rendetlenség, hogy csak na – dőlt le az üres kanapéra Finn, kezeit pedig feje alá helyezte, és így nézte a mennyezetet. Végülis igaza volt, ha pénteken nyerünk, márpedig minden erőnkkel azon leszünk, hogy nyerjünk, akkor abból megint buli lesz.
– Igaza van – helyeselt Casper, aki a csocsó mellett sétálgatott, majd megfogott egy darts nyilat és egyenesen a táblába hajította, pontban a közepébe.
– És ha nem nyerünk? – kérdeztem hirtelen, mire mindhárman megdermedtek. Casper egy nyíllal a kezében fordul felém, Finn a kanapén felkönyölkölve, Blake meg a szoba közepén állva.
– Daniel North, mi volt ez a kérdés? – pattant fel Finn, majd mellém sétált, és leült mellém.
– Csak azt kérdem mi van, ha nem is nyerjük meg? – kérdeztem újra. Kissé bizonytalan voltam magammal szemben, mert apámnak lehet igaza van, és már nem vagyok olyan jó a pályán, mint régen. – Azért a Crawford giminek elég erős a csapata, és nem tudhatjuk mivel állunk szemben.
– Crawford, hagyjuk már – horkant fel Casper a csocsó mellett. – Én azt hallottam egy havertól, hogy az ottani csapat itt van lent, a béka segge alatt – mutogatta a padlót. – Az egyikük konkrétan kirúgta a saját lábat egy meccs alatt!
– Ettől függetlenül lehetnek jók – érveltem, mire mind a hárman tenyerükbe temették arcukat.
– Mi is jók vagyunk – szólalt fel diadalittasan Finn, mintha előre tudná, hogy mi fogunk nyerni. – Elfelejted, hogy ki vagy! Te vagy Daniel North! Arthur North fia, aki egy nagyon tehetséges focista volt! Mark is nagyon sok mindent elért a focival. Daniel, ez a véredben van, és borzasztóan jó vagy!
– Nem tudom – mondtam, miközben cipőm orrát figyeltem. Igaz, hogy minden így történt, ahogy mondta, de ettől függetlenül én lehetek más, lehetek rosszabb, lehetek ügyetlen.
– Kell neked egy sör – bicegett a hűtő elé Casper. Érdeklődve figyeltem, ahogy bal lábát furán emeli, mert ez eddig fel sem tűnt.
– Mi van a lábaddal? – kérdeztem hangosan, komoly hangnemben. Ha lesérült, nekünk tényleg lőttek.
