Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Kedves naplóm! A megszokottól eltérően most a történelem füzetembe írom le gondolataimat, (Finn a ma reggel visszaadta) mert képes vagyok elfelejteni őket mire hazaérek, időm meg nem igazán volt az elmúlt 2 napban, márpedig a tegnapelőtt elég eseménydús volt! Az egész ott kezdődött, hogy April lepcses szája miatt Daniel North meghallotta a Finn iránti rajongásomat. (April ezért még kapni fog, egyelőre nem tudom hogyan, de nem hagyom annyiban!) Szóval, Daniel ezt meghallotta, aztán pofátlanul odajött hozzánk, hogy igaz-e. Én egyből tagadtam, nyilván tagadtam, Daniel Finn legjobb barátja, még az hiányzott volna nekem, hogy elmondja neki. De persze April megint nem bírt magával, és elmondta az igazat Danielnek. (Aki tulajdonképpen amúgy sem hitt nekem, szóval oly mindegy volt miket beszélek össze.) Én, Camilla Hills pedig egyből felajánlottam neki, hogy megírom az egész éves lenyóját, de cserébe ne adja tovább az információt. Meglepődtem, de Daniel beleegyezett, sőt, azt mondta segít nekem Finn-nel kapcsolatban! És tényleg segített, mert tegnap én meg Finn többet beszéltünk, mint az eddigi négy év alatt összesen. Oké, maximum két mondat volt, de beszéltünk. A legjobbat a végére hagytam: SZOMBATON EGYÜTT TANULUNK IRODALMAT!!!!! Puszi: Camilla
– Camilla – súgta April.
– April? – néztem fel füzetemből, majd gyorsan lapoztam kettőt, hogy véletlenül se lássa meg mit alkottam. A naplóm tényleg elég titkos, rajtam kívül senki sem tud róla.
– Csináltál valami rosszat?
– April, ittál valami alkoholt?
– Most komolyan – fújtatott. – Esetleg direkt elrontottad Daniel leckéjét? Vaaaagy.... Nem is csináltad meg? Eltűnt a füzete? Csúnyát írtál bele neki?
– Neked elmentek otthonról – pislogtam nagyokat, közben próbáltam minél halkabban beszélni, különben a a tanár kinyír minket, mert hangosak vagyunk. – Tudod jól, hogy hibátlanul megoldom az összes leckét, mindig megcsinálom, megvan a füzete, és jesszus, miért írtam volna bele csúnyát? Nem hibázhatok, különben Danielnek eljár a szája!
– Ja, csúcs – dőlt hátra a legkevésbé nőiesen, de Apriltől ez volt a megszokott. Ilyen igazi fiús lány, ha értitek. – Csak mert a gyökér sokszor néz rád. Ezt figyelem húsz perce, sokkal viccesebb, mint a töri – horkant fel hangosan, mire a tanár abbahagyta az írást, így megszűnt a kréta karcoló hangja, ahogy a táblához ér.
– Mi olyan vicces, April és Camilla? – fordult meg, majd apró csuklómozdulatokkal dobálni kezdte a krétát, ami fel-le zuhant tenyerében.
– Az, hogy kopaszodsz, és mit sem sejtesz, az a vicces öregem – motyogta April, mire én is felhorkantam, és együtt törtünk ki hangos nevetésbe.
