Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Kedves naplóm! Ma éjszaka egy igazán furcsát álmodtam, ami még most is kavarog a fejemben. Egy ajtó előtt álltam, és végig Finn hangját hallottam, mintha ő hívott volna. Határozottan éreztem, hogy ő van az ajtó másik oldalán, ezért lassan, óvatosan lenyomtam a kilincset. Ahogy az ajtó kinyílt, a szívem hevesen dobogott, mert biztos voltam benne, hogy Finn lesz ott. De amikor teljesen kinyílt az ajtó, nem Finn állt ott, hanem Daniel. Teljesen összezavarodtam. Nem értettem, hogyan lehetséges ez, hiszen végig Finn hangját hallottam. Daniel arcán nyugodt mosoly terült el, majd felém nyújtotta a kezét. Az álom annyira valóságosnak tűnt, hogy még most is érzem azt a különös érzést, amit akkor éreztem. Miért hallottam Finn hangját, de miért láttam Danielt? Puszi: Camilla
Gondolataimba merülve ültem April mellett, aki bár végig engem figyelt egy szót sem szólt. Szinte minden nap átjött hozzám, és mellettem volt mióta megtudta, hogy David és Daphne válni szeretnének.
Az okát azóta sem tudom miért, de azt mondták, hogy már nem érzik azt a különleges köteléket ami eleinte fonódott köztünk. Mintha egy szempillantás alatt elszakadt volna az a képzeletbeli kötél.
A szívem is összeszorul, amikor a válásra gondolok. Az egész helyzet annyira megterhelő és fájdalmas számomra, hogy néha úgy érzem, mindjárt megfulladok az érzelmeim súlya alatt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd eljutunk ide, hogy Daphne és David külön utakon folytatják az életüket. Mindig azt hittem, hogy mi egy erős család vagyunk, akik bármit képesek együtt átvészelni. De most, hogy látom őket veszekedni, és hallom a kimondott szavakat, olyan, mintha az egész világom összetört volna. Még mindig reménykedem, hogy talán meggondolják magukat, és újra megtalálják a közös hangot, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez csak egy hiú ábránd marad.
– Hali csajok – Finn boldog hangja zökkentett ki gondolataim közül. Erőltetett mosollyal fordultam felé, majd kérdően felvontam szemöldököm.
– Már itt sem vagyok – emelte fel védekezően kezeit April, majd az ablakhoz sétált és onnan figyelt minket.
– Arra gondoltam, persze csak ha nincs programod holnap délutánra, hogy eljöhetnél velem egy buliba – túrt hajába, közben mosolygott. – Az egyik évfolyamtársunk szervezte, nagyon nagy házuk van, és meg lettem hívva. Szóval?
– Nem is tudom – ráztam fejem, így néhány rövidebb tincs kiszabadult kontyomból, és az arcomba hullott. – Elég nehéz nekem mostanában, nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet.
– Miért, mi a gond? – tűnt el mosolya, majd felváltotta egy aggódó tekintet.
– Elválnak a szüleim – sóhajtottam, és próbáltam nem gyengének tűnni, mert már kezdett kiakasztani a tény, hogy napok óta csak sírok.
– Ez... – akadt meg. – Az szívás.
Ennyi?
– Igen, szívás – feleltem, közben reménykedtem, hogy nincs az arcomra írva mindaz, amit gondoltam.
