Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– És tudod mi a legdurvább? – hajolt be látóterembe Finn, miközben kezeivel össze-vissza mutogatott, annyira beszélt.
– Na mi? – emeltem rá unott tekintetem, mire hátradőlt a kanapén, majd lehunyta szemeit és mosolyogva sóhajtott egyet.
– Kedvelem a csajt – nyitotta ki borostyán színű szemeit. – Celeste óta nem kedveltem csajt!
– Mivel Celeste óta nem is voltál normális csajok közelében? – fordultam felé értetlen tekintettel.
– Ja, tényleg – biccentett, mire fejemet ráztam. Nem valami kellemes azt hallgatni, hogy Camilláról áradozik nekem. Nagyon nem.
– Miért nem hívod el randizni? – dobta fel az ötletet Mark, aki mögöttünk támaszkodott a támlának dőlve. Azonnal felé fordultam, majd gyilkos tekintettel a szemeibe néztem, mire homlokát kezdte ráncolni. – Vagy, lehet azzal még várni kéne? – nézett rám kérdőn, de nem adtam semmiféle jelét annak, hogy mi bajom.
– Túl félénk – gondolkodott el Finn. – Talán először csak barátkozni kellene vele, aztán ha már egész jól kialakult a kötelék köztünk, akkor elhívom egy randira.
– Tehát úgy akarsz tenni, mintha barátkozni szeretnél, remélve, hogy utána meg randizna veled? Ha elhiteted, hogy barátok vagytok, akkor nyilván nem is fog másképp tekinteni rád – fordultam felé egy fintorral, jelezve a nemtetszésemet.
– Megkérdezhetem, hogy mi ütött beléd? Olyan bunkó vagy! – pislogott nagyokat Finn, majd kérdően Markra nézett, de ő csak vállát vonogatta.
– Nem vagyok bunkó – tagadtam, bár én is érzékeltem, hogy a napokban kicsit ingerült vagyok.
– Camilla is aggódik – tette hozzá Finn, mire érdeklődve felé fordultam.
– Tessék? – kérdeztem vissza, én magam sem tudom, hogy miért. Talán biztosra akartam menni, hogy tényleg Camillát mondott, és azt, hogy aggódik miattam.
– Aggódik miattad – ismételte meg magát.
– Neki is nyugodtan megmondhatod, hogy semmi bajom.
– Hát jó, megmondom neki – állt fel vállát megvonva. – Én most elhúzom a csíkot. További szép napot skacok! – azzal az ajtóhoz sétált, majd kilépett rajta.
Amint becsukódott az ajtó Mark nagy lendülettel felém fordult, majd átugrott a kanapé támlája fölött, így mellettem landolt.
– Én úgy tudtam apánk nem üveges, de ez mégis nagyon átlátszó volt öcsi – pislogott dús pilláival, miközben halványan mosolygott.
– Hagyjál már – ráztam fejem. Nincs kedvem erről beszélgetni. – Nem értem miről beszélsz.
– Ugyan már, a vak is látja, hogy bele vagy zúgva!
