Camilla Hills egy okos, szép, és nagyon tehetséges lány mindaddig, amíg nem fiúkról van szó. Halálosan szerelmes az iskola focicsapatának egyik tagjába, Finn Dawsonba. Fogalma sincs, hogy hogyan próbáljon meg közeledni a fiú felé nulla tapasztalatta...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy beléptem a tornaterembe, azonnal éreztem a Halloween közeledtét. Fekete és narancssárga díszek mindenütt. A srácok már nekiláttak a munkának, nagyobb díszeket helyeztek el a sarkokban, miközben mi, többiek, a falakra és a mennyezetre fókuszáltunk. A tornaterem nagy táncparketté alakult, és mindannyian tudtuk, hogy ez lesz az est fénypontja.
A kezembe vettem egy nagy, fekete pókhálót, és felmásztam egy létrára, hogy a terem egyik sarkába rögzítsem. A lányok - Camilla és April pedig a földön állva figyeltek és instruáltak, hogy pontosan hová is tegyem. Aztán, amikor végre sikerült megfelelően elhelyeznem, leugrottam a létráról, és elégedetten néztem a művemet.
Közben a többiek narancssárga girlandokat húztak át a mennyezeten, és tökéletesen szimmetrikus mintát alkottak. A tornaterem egyre inkább átalakult, és én nem is lehettem volna büszkébb az osztályra. Mindenki a legjobbját nyújtotta, különösen a fiúk, akik erejüket bevetve emelték fel a nehezebb díszeket és segítettek nekünk, ahol csak tudtak.
Finn például éppen egy hatalmas, narancssárga töklámpást helyezett el a terem egyik sarkában. Amikor végzett, rám nézett, majd el is fordult, mintha nem is ismerne. A falak és a mennyezet lassan megteltek a Halloween színeivel és hangulatával, és alig vártam, hogy lássam az arcokat, amikor belépnek ide az este.
– Egy perc, és jövök – szóltam oda Aprilnek és Camillának, akik éppen a falra ragasztottak fel egy nagy fekete denevért.
– Előtte segíts, kérlek – nyújtózkodott Camilla, bár így sem érte el a denevér fejét, ami immár harmadjára konyult le.
– Jövök – sétáltam mögé, hogy segíteni tudjak, amit egy kedves mosollyal köszönt meg.
Gondolkodás nélkül léptem mögé, hogy segítsek. Ahogy közelebb kerültem hozzá, a vanília finom illata egyből az orromba szökött. Az illat annyira kellemes volt, hogy egy pillanatra elfeledkeztem minden másról, csak ő létezett.
Szívem egyre gyorsabban vert a közelsége miatt. Finoman nyúltam előre, hogy elérjem a denevér egyik szárnyát, és éreztem, ahogy a kezem kicsit remeg. Minden egyes lélegzetvételemnél mélyen belélegeztem Camilla illatát, és ahogy ott álltunk, alig néhány centire egymástól, szinte éreztem a bőre melegét.
A denevér végre a helyére került, de én még egy pillanatra megálltam, hogy gyönyörködjek a munkánkban és abban, hogy ott lehetek mögötte, alig pár centire, és érezhetem a közelségét.
Szívem még mindig hevesen vert, és tudtam, hogy ez a közelség nemcsak a fizikai távolságról szólt, hanem valami mélyebbről is. Camilla közelsége valami különlegeset hozott ki belőlem, hiszen minden apró részlete csak még jobban felerősítette iránta érzett szerelmemet.
April a lehető leghangosabban megköszörülte a torkát, így gyorsan elléptem Camilla mögül, és tarkómat vakarva fordultam el, kerülve a furcsa tekinteteket, amiket a vörös lánytól kaptam.
