Szélhámos Rivers (BL)

17. Rész: Celeb Rivers

Ha már a nászéjszakánkat nem is szeretkezéssel töltöttük, álmatlannak legalább álmatlan volt az éjjel. Az én részemről biztosan.

A hotelszobánk ablakain Boston esti fényei szűrődtek be egyetlen fényforrásként, így a félhomályban láthattam Nevint, ahogy a hátán fekve, lecsukott szemekkel pihent. Meggyőződésem volt, hogy már régóta aludt, nekem viszont nem jött álom a szememre. Pedig majdnem minden körülmény megfelelő volt a kimerítő napok utáni ellazuláshoz. Meztelen felsőtestemhez kellemesen simult a szállodai takaró hűvös selyemhuzatja, a párna vastagsága és keménysége mondhatni tökéletes volt, a matrac minőségére sem lett volna panaszom, csupán… Elszoktam az ilyesmitől. Mintha nem találtam volna a helyem. Hiányzott a kanapém. Meg talán a gondolataim is túl hangosak voltak az apámmal való találkozás után.

Egy feszült szusszanással, még kimerültebben fordultam át a másik oldalamra, a takarót visszarántva magamra. Már legalább egy órája próbáltam elengedni magam, de nem ment.

– Ha tovább folytatod ezt a fészkelődést, lerúglak innen – szólalt meg Nevin, továbbra is csukott szemekkel, a hosszú néma csend után pedig annyira megijesztett ezzel, hogy valósággal össze is rezzentem.

– Azt hittem, alszol – motyogtam halkan, hevesen kalapáló szívvel, ezúttal a hasamra fordulva. Legalább tizedjére az elmúlt fél órában.

– Szerinted? Egy órája csak a takaró susogását hallom. Meg hogy vergődsz. Elfelejtetted, hogy hogy kell ágyban aludni, vagy mi van? – húzta fel magát félig ülőpozícióba morgolódva, majd egy kis nyújtózkodás után felkapcsolta az ágy melletti kislámpát.

– Pont erre jutottam én is. Meg az igazat megvallva, egy kicsit ég a gyomrom a pezsgőtől – gondolkodtam el, amire szinte idegből kihúzta a fejem alól a párnát, unott képpel rázta fel, majd magasabbra igazította.

– Ülj fel akkor – dorgált meg, amire szót is fogadtam. Ha már megzavartam a pihenését, nem akartam tovább idegesíteni őt. Az ágytámlának és a párnának dőlve fújtam ki magam, szótlanul méregettük egymást, Nevin vállát vakarta lenge, fehér pólója anyagán keresztül. Sötét karikák ültek a bíráló szemei alatt.

– Amilyen fáradtak leszünk reggel, legalább hihető lesz, hogy egész éjjel csináltuk – nevettem halkan, Nevin tekintete fedetlen felsőtestemre csúszott, nagyon komoly volt az arckifejezése.

– Meg ha azokat meglátja valaki, azt gondolja majd, hogy durván szeretjük – biccentett fejével az oldalamat borító foltok felé, amelyeket kedves ismerősöm, Babilon Junior okozott. A zúzódások, véraláfutások már enyhén zöldes árnyalatot viselve kezdtek elhalványulni. Nem voltam ám büszke rájuk. Ösztönszerűen húztam magamra a takarót, félrepillantottam.

– Hát, Babilon Junior élő bokszzsákon szeret gyakorolni – szusszantam fel egy szánakozó vigyorral a képemen.

– Ugye nem fogsz többet velük üzletelni? Akár komoly bajod is eshetett volna, nem is gondoltam, hogy ennyire…

– Nev. Mindketten tudjuk, hogy megérdemeltem. Amint lesz egy szabad fél óránk holnap, elmegyek Babilonhoz, és kifizetem a tartozásom. Lezárul az üzletünk – vágtam a szavába, amire összeszorította ajkait. Éreztem arcomon tekintetét.

– Szerencsére. Mondjuk, helyette van egy új ügyed – vezette fel a témát óvatosan.

Mivel úgyis ébren voltunk, megfelelőnek tűnt a pillanat, hogy beszélgessünk kicsit. Egyértelműen kíváncsi volt, mit éreztem az apámmal való találkozás után, de nem akarta addig felhozni a témát, amíg nem győződött meg róla, hogy szívesen megosztom vele. És az igazat megvallva, még annyira hihetetlen volt az egész, hogy magam sem tudtam volna mit mondani. De egyébként is, nekem is volt egy kérdésem felé. A fejemben lévő káoszból kitűnt egy bizonyos történés, amire nem találtam válaszokat. Már egészen hosszúra nyúlt közöttünk a csend, kamu hitvesem pedig mintha elszégyellte volna magát, amiért Rivers úrra célozgatott, nem is késlekedtem tovább a tématereléssel.