Szélhámos Rivers (BL)

11. Rész: Vérbeli Rivers

Egy kellemes borzongás futott végig a gerincemen, ahogy csak a boldog emlékek jutottak eszembe a kaszinó szó hallatán. Bár arra számítottam, hogy inkább rosszul fog érinteni a téma, nosztalgikus melegséget éreztem a szívemben. Akkor még minden annyira más volt…

– Mi a helyzet, srácok? – szólalt meg Abraham aggódó tekintettel, miután semmit sem reagáltunk a szavaira. Nevin az ajkait összeszorítva hajtotta le a fejét, felőlem eső kezét támogatóan helyezte a hátamra.

– Nincs semmi gond, de nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e odamenni – szusszantam egy nagyot, majd a mikró csipogására egy pillanatra hátat fordítottam. A tányérral és a gőzölgő spagettivel a kezemben biccentettem a többieknek, leültem a kanapéra, vacsorázni kezdtem. Nevin szótlanul ült le mellém, Abraham és Samuel a szőnyegre telepedtek le, kíváncsi szemekkel néztek engem. Csak… Hiába tették, mert hirtelen ötletem sem volt, hogyan kezdhetnék neki a mesélésnek.

– Elmondjam én? – kérdezte halkan lakótársam, hallottam a hangján az őszinte sajnálatot. Ő volt az egyetlen, aki tudott az életem ezen szakaszáról. Aprót bólintva hunytam le a szemem egy pillanatra. – Szóval, Flynn-nek kicsit nehéz téma a kaszinók világa, meg az ilyesmik… Nem könnyű dolog kiskamaszként szerencsejátékfüggőnek lenni.

Ahogy elhangzottak Nevin szavai, egy nagy sóhajjal mosolyodtam el, leginkább szánakozva. A legnehezebb talán a szembesülés volt. Amikor szembesítettek vele, hogy olyan fiatalon függőségben szenvedek. Vonzott a nívós kaszinók világa, a sok gazdag, elegánsan öltözött ember, a pénz és zsetonok hangja, az egésznek a hangulata, illetve… Ez volt a mi szent és sérthetetlen apa-fia programunk.

Abraham ajkai elnyíltak a meglepettségtől, Samuel a homlokát ráncolta. Szinte láttam a fejük fölött repkedő kérdőjeleket, úgyhogy pár falat után inkább félretettem a vacsorám, leraktam a tányért a dohányzóasztalra. Tudtam, hogy érzékeny téma számomra, és hogy ha nem küzdök ellene eléggé, talán még el is érzékenyülnék egy kicsit, úgyhogy zavaromban elnevettem magam, mielőtt belekezdtem volna.

– Hát, de hogy? Huszonegy év alatt hogy engedtek be egyáltalán? Vagy most mi van? – kezdett felhevült kérdezősködésbe Sammy, úgy tűnt, megbotránkozott a hallottakon.

– Nyugalom, mindjárt elmagyarázom – csóváltam a fejem. – Az apám nem élt tisztességes életet. Mindenünk megvolt, nagy ház, szép autók, drága ruhák, magániskola. És mindez az elsőszámú Szélhámos Riversnek volt köszönhető. Egy igazi zseni volt, ha át kellett verni az embereket, még a brókercége sem volt valódi, mégis tudott szerezni befektetőket. Igazából, ott csalt, ahol tudott.

– Vajon honnan örökölted, nem is tudom – szólalt meg Sammy egy hitetlenkedő fejcsóválás közben.

– És én egész gyerekkoromban felnéztem rá emiatt. Minden héten azt vártam, hogy péntek este legyen. Más gyerekek iskola után leültek a számítógép elé, nos… Én egy pókerasztalnál ültem az apám mellett, egyedi tervezésű öltönyben, néha még álmomban is a jackpot hangját hallottam... De én általában nem játszottam, csak figyeltem és tanultam.

– Ne haragudj, hogy ezt mondom, Flynn, de az apád elég rossz embernek tűnik – helyezte tenyerét a térdemre Ab, vigasztalóan simogatott egy kicsit.

– Rossz? Az ilyen embernek minek egyáltalán gyerek? Nem érzi a súlyát, hogy ez mennyire káros? – fakadt ki a szeplős mitugrász, amit most próbáltam nem annyira a szívemre venni.

– Hát, egyébként én nem gondolom így. Apámat Houdininek vagy Bűvész úrnak hívták a kaszinós körökben, tudjátok miért? – vigyorodtam el nosztalgikusan, a tarkómat vakarva. Rögtön megjelent a szemeim előtt a karizmatikus kiállású édesapám, ahogy úgy sétálgatott a teremben, mintha az övé lett volna az egész világ. Ezt még Nevinnek sem meséltem soha, éreztem magamon tekintetét, és hallottam, hogy milyen hangosan szuszogott. Talán ideges lett volna Samuel megszólalása miatt? Ő tudta jól, hogy még neki sem engedtem, hogy bántóan nyilatkozzon a nagy Rivers úrról. – Amint belépett az ajtón belülre, a vendégek egy része varázsütésre eltűnt. Apa szerződésben állt az illegális és a legális kaszinók igazgatóival is, sokkal több pénzt adtak neki azért, hogy kifigyelje és jelentse a csalókat, mint amit igazi játékkal nyerhetett volna. Hiszen ő volt a legjobb. A szélhámos ismeri a többi szélhámos minden lépését, mert ugyanúgy gondolkodnak.