Szélhámos Rivers (BL)

20. Rész: Tűzoltó Rivers

– Flynn Rivers szemszöge –

Már negyedik napja voltunk házasok. Egy borongós, de meglehetősen hangulatos késő délutánon mi lett volna jobb program annál, hogy a szobánkban lévő kanapén ücsörögve, Bonnie-val az ölemben vásárolgattam az interneten? Rendeltem pár új, minőségi ruhadarabot, leginkább ingeket, öltönyöket, elegáns cipőket. De nem csak magamnak. Egy akaratlan, széles mosollyal gondoltam vissza az elmúlt reggelekre, amelyeket édesapám hívásával indítottam, ezek alkalmával meg is beszéltünk egy találkozót péntek délutánra, amelyre a Rivers család másik fele is hivatalos volt. Így szerettem volna, ha Levi Rivers hozzá méltó öltözetben tudna megjelenni élete szerelme előtt. Amikor csak elképzeltem, hogy mind együtt leszünk, eszünk egy jót egy drága étteremben, aztán elmegyünk egy nívós rendezvényre, hihetetlenül gyorsan dobogott a szívem.

Az órára pillantva egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim. Vészesen közeledett a vacsoraidő, de kedves Nevin Rivers még nem ért haza fényűző otthonunkba, mi több, reggel óta egyáltalán nem jelentkezett, még egy üzenetet sem írt. Persze, érthető volt. Egy nagy sóhajjal hessegettem arrébb a szürke kisállatot, hogy kényelmesen elnyúlhassak a kanapén, ami múlt éjjel az ágyammá vált. Mint a régi szép időkben.

Újra lejátszódott a fejemben a vitánk, ami az után keletkezett, hogy megelégeltem a kamu házasságunkhoz való hozzáállását. Ahogy attól tartottam az elején, napról napra egyre kevésbé erőltette meg magát, még Oscar Franklin jelenlétében is úgy viselkedett, mintha két idegen lennénk. És talán nem is az bosszantott fel, hogy kiesett a fülig szerelmes friss házas szerepéből, hanem hogy felvett egy újat, amit senki sem kért tőle. Olyan távolságtartó lett, mint a barátságunk elején. Nálam jobban senki sem érthette meg, hogy voltak nehéz napjai, így próbáltam türelmes lenni vele, de talán ez a sok, nagy változás az életünkben az én idegrendszeremre is rárakta a bélyegét. Na meg Oscar Franklin, amikor egy kárörvendő mosolyt visszafojtva rákérdezett, hogy minden rendben van-e közöttünk.

De egy mennyei, pihentető alvás után már másképp láttam a dolgot, eltűnt a haragom, és reméltem, Nevin a nap folyamán át tudta gondolni, illetve megértette a színjátékunk fontosságát.

A hálószobában található tükör előtt állva igazítottam meg öltözetem, gondosan felhajtottam a sötétkék ingem ujját, elsimítottam a gallérját. Pár másodpercre elidőzött a tekintetem magamon. Soha nem láttam ilyen nyugalmat, kipihentséget az arcomon. Mondjuk, ennek az lehetett az oka, hogy az ég világon semmit sem csináltam a sajtótájékoztató óta, csak léteztem és élveztem a gazdagságot. Végre eljött az ideje Flynn Rivers megérdemelt pihenésének.

Mielőtt elindultam volna az egyik kedvenc helyiségem, az étkező felé, visszaterelgettem Bonnie-t a helyére, megtöltöttem a szénatartóját, majd komótos léptekkel lépcsőztem a földszintre. Lélekben felkészültem rá, hogy Oscar Franklin számon kér, miért vacsorázok megint a férjem nélkül, viszont amikor megérkeztem, csak Lisát találtam odabent, az ajtó mellett ácsorgott. Egy mosollyal az arcán köszöntött, fejet hajtott előttem, ahogy lelassítottam a lépteimet előtte.

– Jó estét, uram, a vacsora hamarosan tálalva lesz. Ma is egyedül? – kérdezett rá kissé félszegen, kíváncsi tekintettel.

– Jaj, nem hiszem, de meglátjuk. Nevin csütörtökönként nagyon elfoglalt az egyetemen – adtam választ egy halvány mosollyal. – Ugye megkapták a varázskezű szakácsnőink az üzenetem? – vigyorodtam el lassan, persze, ekkor már éreztem a finom illatokat, valóban elkészítették a fogást, amit megkívántam. Még ha nem is volt tipikus sznob kaja.

– Igen, szezámmagos csirke pirított tésztával, és miután említette, Tobby elment a városba megszerezni a pontos receptet Ping úrtól.

A válasz hallatán elégedettség töltött el, és talán meg is kordult a gyomrom az információ hallatán. Ezen az estén nosztalgiázni szerettem volna. Ha egyáltalán lehetett annak hívni, miután egy hete ettem utoljára a kínai gyorsbüfé ikonikus fogását.