Reményhez | YOONSEOK

eldobott csokor

A következő és egyben utolsó tánc az a keringő lesz. Az eddigi táncok nagyon tetszettek mindegyiket föntről csodálhattam meg. Nagyon tehetségesen táncoltak egyesek, és szerintem YoonGi is egész ügyesen táncolt.

A lelátón ültem egy néni mellett aki nagy beleéléssel nézte a végzős diákokat és tapsolt minden egyes tánc végén. Namjoonékat szúrtam ki akik a lelátó tetején álltak és intettek nekem, hogy menjek föl. Leintettem őket, vagyis próbáltam nekik elmagyarázni azt, hogy most nem fogok felmenni. Ezt a táncot ha eltáncolják akkor vége a szalagavatónak. A kezemben már a virág, és vonulnak be egy számomra ismeretlen zenére a gyönyörű ruhában a lányok.

Hátulról a függöny mögül a fiúk érkeznek és egyértelműen YoonGit kezdem el keresni, viszont ő még nem jött ki. Pár pillanat múlva viszont ő is megjelenik és lélegzetem szinte majdnem hogy eláll, olyan jól áll neki a frakk.

Lassan a párok ritmusos lépkedésekkel egymáshoz sétálnak és megfogják egymás kezét. YoonGi párjára téved a tekintetem, aki egy nagyon csinos lány. YoonGi egy halvány mosolyt küld a lánynak, akik hasonlóan elmosolyodik. Azért remélem ebben a nézésükben semmi nem volt.

Elkezdik a keringőt, ami csodálatos. Szinkronban táncol az összes diák és csillog-villognak a ruhák, főleg a lányoké.

Öt kört alakítanak amit már egyszer láttam, így most tudtam hogy milyen lépések lesznek ebben a részben. Valahogy senki másra nem tudtam nézni, csak YoonGira, aki nagyon oda figyelt a táncra, hogy ne rontsa el. Nagy élmény volt ez a számomra, sosem láttam még így őt koncetrálni. Maximum csak akkor, amikor kint a szünetben a szokásos padján valamit nagy beleéléssel rajzolgatot. Azóta az a pad közös a számunkra. Lehet, hogy akkor nehéz és lassú folyamat volt hozzá közelebb kerüljek, viszont így vissza gondolva nem volt annyira lassú. Ahhoz képest elég "gyorsan" szóba állt velem. Nem tudom mi ennek az oka, de hátha ma kiderül ha elmondom az érzéseimet.

Nem igazán tudom még, hogy mit fogok mondani, mindenesetre megpróbálom nem elrontani a pillanatott. Vagy lehet nem ezen a napon kéne ezt neki elmondjam? Hiszen szalagavatója van, és ha nem érez irántam semmit puszta barátságnál, akkor elronthatom neki ezt az egész estét...

A következő pillanatban pedig már hangos és szinte az összes ember tapsolására és füttyentésére eszméltem föl. Visszanéztem, majd a párok bedöntötték a lányokat a karjukban.

Kijött a függöny mögül a két műsorvezető, majd elmondták, hogy most a vendégek nyugodtan táncolhatnak a végzős diákokkal, majd én erre a mondatra fel is kaptam magamat eddigi helyemről. Mások is nyilván nagy lendülettel indultak meg a hozzátartozó gyerekükhöz, rokonukhoz. Próbáltam minél gyorsabban lemenni a táncparkettre, de sajnos hatalmas volt a tömeg, így lassan tudtam csak lejutni.

Mikor végre valahára kiértem az éhezők viadalából, a rengeteg ember között kezdtem el keresni YoonGit. Nagyon, de tényleg rengeteg ember volt, így nem is értem, hogy hogy gondolták azt, hogy majd a szülők tudnak táncolni egy kicsit a saját gyerekükkel. Valakik csak álltak, mint az a bizonyos nemiszerv a lakodalomban, vagy esetleg képeket csináltak.

A hosszadalmas keresés után már kezdtem feladni, de pont megláttam előttem pár méterrel a keresett fekete hajú fiút. A telefonját nyomkodta, arcáról pedig nem igen tudtam levenni semmilyen érzelmet sem.

Nem vett észre, ezért megpróbáltam úgy megközelíteni őt, hogy ne kapja fel rám a fejét. Bár ez elég nehéznek bizonyult, ugyanis mellette se és a háta mögött se tudtam elmenni, mert ahogy mondtam, sokan voltak. Így szemből közelítettem meg őt.

Mikor már csak pár lépésnyire voltam tőle, felemelte a fejét, majd rám nézett. Tekintete miatt a szívem gyorsabb ütemet vett föl, és elkezdtem izgulni, de nem mutattam ennek semmi jelét.

- Szia - köszöntem neki a megszokottabbnál halkan, de ígyis meghallotta.
- Szia - köszönt egy kicsit szégyenlősen, de mégis aranyosan.
- Szeretnék neked gratulálni... - emeltem fel a virágot miközben azt néztem. Kezem kicsit remegett, ami szerintem ilyen szituációban még okés, de azért lekéne nyugodjak. -... gratulálok. - mosolyogtam rá, miközben felé nyújtottam a virágcsokrot.

Meglepődött, majd elvette egy kisebb pírrel az arcán. Orrához emelte, majd beleszippantott egy nagyot a virágokba.

- Remélem tetszik... - simítottam a tarkomra kinomban, majd újra rám emelte kiemelt szemeit.
- Ne hülyeskedj... - ingatta meg a fejét hihetetlenül. - Nagyon szép - nézett újra a virágokra. - Még sose kaptam virágot.
- Tényleg? - lepődtem meg. Bár, fiúknak nem igen szokás virágot adni, de szerintem egyáltalán nem ciki, ha mondjuk születésnapon ad az ember.
- Örülök, hogy tetszik. - szélesedett mosolyom.

Csillogó szemmel nézte a különböző virágokat, majd közben rájöttem, hogy itt van az ideje annak, hogy elmondjam, hogy mit érzek iránta. Nem tudom hogy kezdjek bele, de azért remélem nem fog elküldeni a...tudjuk hova.

Barátok vagyunk? Csak nem leszünk már rosszban ez miatt, nem?

- Öm... figyelj YoonGi... - köszörültem meg a torkomat, hogy egy kicsit komolyabbra vegyem a szót. - Valami nagyon fontosat el kell hogy mondjak... - néztem rá félve. Ő is rám nézett, tekintetéből pedig láttam, hogy érdekli a dolog. - Nem is tudom, hogy kezdjek bele... - nevettem fel kínosan, miközben fejemet lehajtottam.
- Mond csak nyugodtan, bármi is legyen az. - jelentette ki, ezzel nekem bátorságot adva. Mostmár nagyobb reménnyel és összeszedettebben emeltem fel a fejem a mondata után.

- Szóval azt akartam mondani, hogy - - mondtam volna végig, de egy idegesítő női hang az előttem lévő srác nevét kezdte el torka szakadtából ordítani.
Hátra néztem ijedten erre a hangra és YoonGi anyját pillantottam meg, aki idegesen közelített meg minket.

A fekete hajú fiúra néztem, akinek az arckifejezéséből ugyanúgy a félelmet tudtam leolvasni. Ijedten néztem azt, ahogy az anyja hatalmas léptekkel közelít felénk. Fekete vászon kabátja ijesztően nézett ki, fekete bőrnadrágra ezt pedig csak fokozta. Összeszedettlen volt kívülről a nő, sőt a haja nagyon kócos is volt. Arca beesett volt, hasonlóan, mikor utoljára láttam őt a bevásárlóközpontban.

- Miez a virág?! - vinnyogta YoonGinak mikor odaért hozzánk. A fiú összerezzent a kérdésre. Elég sok pillantást kaptunk, így kissé szégyelltem magam.

Nem magas nő, sokkal lehet alacsonyabb nálam. Hangja elsőre idegesítőnek tűnik, arckifejezése pedig szigort mutat. Milyen lehet akkor az apja?

De ami a legjobban megcsapta az orromat, az a alkohol szaga.

- Hát...öm... - kereste a szavakat YoonGi, aki nem mert ránézni az anyjára, aki szemivel szikrákar szórt. Lehet ijesztő ez a nő, viszont legalább örülne, hogy a fiának valaki vett virágot, mert ahogy látom ő nem vett neki.

- Elnézést hölgyem - szólítottam meg. Lehet félek az előttem álló nőtől, viszont YoonGit meg kell védenem. Azóta remeg a keze, mióta az anyja a nevét kiáltotta. Rám kapta tekintetét, és szívem a félelem miatt hevesen kezdett el verni. - Ez a csokor virág tőlem van. - jelentettem ki érzelemmentes hangon.

- És mégis milyen jogon adsz te a fiamnak virágot?! - mondta hangosan a képembe, de próbáltam nem kimutatni azt, hogy amúgy rohadtul bevagyok szarva tőle.
- Hát szalagavatója van. Ilyenkor illik gratulálni legalább egy virággal. - intettem a virág irányába, majd ő csak egy fintort vágott majd kikapta YoonGi kezéből a csokrot.

- Ennek a semmirekellőnek nem kell semmi! - mondta éllel a hangjában, majd egy nagy lendülettel fogta, majd a földhöz csapta. Nem elég hogy ledobta, de még rá is taposott.

Kinek képzeli ez magát? És miaz, hogy semmirekellő?

Akarnák mondani valamit, de egyszerűen a sokk és a torkomban ragadt gombóc nem engedi ezt. Mintha a hangszálaim azt akarnák, hogy inkább most nem mondjak semmit csak hallgassak. Már csak YoonGi miatt is megszólalhatnák...

- És most haza megyünk! - mondta mérgesen a gyerekének, majd megfogta a csuklóját, és elráncigálta előlem. Kikerekedett szemekkel néztem a pillanatot, ahogy YoonGi fejét lehajtva megy anyja után, aki sietős léptekkel hagyja el az iskola területét.

Lefagyva álltam a sok ember között a szét taposott virág mellett. A vendégek és diákok rám sem hederítettek ebben a pillanatban. Mindenki a saját gyerekével volt elfoglalva, és mindenki boldog volt.

Mégis mi történt YoonGi és az anyja között ami miatt ilyen a kapcsolatuk?